A vörös színű porfírkő kockákból kirakott, geometrikus rajzú mozaik az olasz fővárostól harminc kilométerre található Nemi múzeumában várja a látogatókat.
Ugyanebben a múzeumban őrizték egészen 1944-ig, amikor a múzeumot a németek felgyújtották. A tűzvészben számos ókori leletnek nyoma veszett, közöttük a mozaiknak is.
A lelet történetét Massimo Osanna, Róma és a térség múzeumainak vezérigazgatója idézte fel Roberto Riccardi dandártábornokkal, a csendőrség műemlékvédelmi nyomozócsoportjának parancsnokával.
A mozaik annak a második századi padlózatnak a része, mely Caligula császár egyik díszhajóját borította. A 37 és 41 között uralkodó császár a Róma közeli Nemi város taván két nagy méretű hajót állíttatott fel, ahol pihenését töltötte. A hajók nem utazásra szolgáltak, hanem a császár fényűzését hirdették: márvány- és bronzszobrok díszítették, őket, épületeket emeltek rájuk, köztük egy kisebb szentélyt a Caligula által tisztelt Diána istennő számára.
A hajókat Caligula halálakor a római szenátus a császár iránti gyűlölet jeleként elsüllyesztette, évszázadokon át a tó mélyén feküdtek. A reneszánsztól kezdve igyekeztek felkutatni a hajókat, és kisebb leleteket felszínre emelni. A mozaikpadlót a 19. század végén búvárok találták meg.
A hetven méter hosszú, több mint húsz méter széles római hajókat Mussolini-idején a Nemi-tó lecsapolásával 1928 és 1932 között emelték ki a tó fenekéről. Ezután épült a tó partján a hajókat és megmaradt felszerelésüket befogadó múzeum.
A második világháborúban a németek felgyújtották Nemi múzeumát. A mozaikpadlózatnak nyoma veszett. A csendőrség régészeti nyomozócsapata végül New Yorkban, egy olasz állampolgár magángyűjteményében talált rá Caligula mozaikjára.
Az amerikai hatóságok a leletet 2017-ben szolgáltatták vissza Olaszországnak. A mozaik most került vissza a múzeumba.
A múzeumban az ókori hajók faszerkezete látható, de megmaradtak a horgonyok, a hajók néhány díszeleme és néhány darab a hajókon használt tárgyak közül.