Ronald Reagan az Amerikai Egyesült Államok 40. elnöke volt, ráadásul több tucat filmben szerepelt, általában mellékszereplőként. Bár fiatalon és színészként is a demokratákat (különösen Franklin D. Roosevelt politikáját) támogatta, 1962-ben mégis a Republikánus Pártba lépett be.
Ismertsége és népszerűsége nagyban segítette, hogy 1966-ban Kaliforniában kormányzóvá válasszák.
Végül 1980-ban sikerült pártja első számú jelöltjévé válnia, az elnökválasztáson pedig legyőznie az akkor hivatalban lévő Jimmy Cartert. Ekkor hatvankilenc éves volt, majd töretlen népszerűségre tett szert. De nem mindenki körében.
Két hónappal hivatalba lépése után, 1981. március 30-án egy New York-i taxisofőr merényletet követett el ellene.
A tettes, az akkor 25 éves John W. Hinckley Jr. dúsgazdag texasi olajmilliomos családból származott. Az egyetemet csak ímmel-ámmal végezte és végül kimaradt, kaliforniai dalszövegírói próbálkozásai kudarcot vallottak, s a nyomor elől hazamenekült szüleihez. Lelki problémái miatt egyre több nyugtatót és antidepresszánst szedett, kerülte a társaságot.
Hinckley fokozatosan a „Taxisofőr" (Taxi Driver) című film megszállottja lett, amelynek címszereplője, a Robert de Niro által játszott vietnami veterán merényletet tervez egy szenátor ellen, és halálosan beleszeretett a filmben kiskorú prostituáltat alakító Jodie Fosterbe.
Amikor a színésznő beiratkozott a Yale egyetemre, ő is oda költözött, követni kezdte bálványát, verseket küldött neki, telefonhívásokkal zaklatta, de megismerkedni nem tudott vele.
Ezután kezdett el fantáziálni, hogy egy „történelmi" tettel hívja fel magára figyelmét: fontolgatta, hogy eltérít egy repülőgépet, Foster előtt követ el öngyilkosságot, de végül arra jutott, hogy meggyilkol egy elnököt, s a rá irányuló figyelem révén végre „egyenlő" társa lesz imádottjának.
Zsebében egy fegyverrel államról államra követte Jimmy Carter elnököt, akihez egyszer közvetlen közel is került, mígnem 1980 novemberében Nashville-ben tiltott fegyverviselésért őrizetbe vették.
Ekkor megint hazautazott, de állapota a pszichiátriai kezelés ellenére sem javult, tervéről sem tett le. Felkészülésként a John F. Kennedy elnök elleni 1963-as merényletet kezdte tanulmányozni, lőfegyvereket vásárolt, s végül egy 22-es kaliberű Röhm RG-14 revolver mellett döntött.
Mielőtt tettét elkövette volna, még levelet írt Fosternek, amelyet így zárt: „ezt most azért teszem, mert nem tudok tovább várni arra, hogy imponáljak neked".
A hetven napja hivatalban lévő Ronald Reagan elnök 1981. március 30-án Washingtonban az AFL-CIO szakszervezeti szövetség konferenciáján mondott beszédet a Hilton Hotelben. Az épületből délután fél három előtt néhány perccel távozott, s
amikor a kijáratnál várakozó újságírókhoz fordult, a közéjük befurakodott Hinckley közvetlen közelről hat lövést adott le rá.
Mindegyiket elhibázta, de eltalálta az elnök szóvivőjét, James Bradyt, Timothy McCarthy ügynököt és Thomas Delahanty ügynököt. Az utóbbi kettő felépült, de Brady örökre tolószékbe kényszerült, 2014-ben bekövetkezett halálának okát a fejét ért lövés miatt emberölésnek minősítették.
Reagant nem érte közvetlen találat, de az egyik lövedék gellert kapott a rá várakozó limuzin oldalán és hónalja közelében testébe fúródott, áthatolt tüdejének bal lebenyén és szíve közvetlen közelében állt meg.
Az elnök nem vérzett, de a limuzinba beülve vért köhögött fel, ezért azonnal kórházba vitték, amelynek kapuján fájdalmai ellenére saját lábán lépett be. Csak a vizsgálat során derült ki, hogy kritikus állapotban van, rengeteg vért vesztett, belső vérzés lépett fel nála, nem működött egyik tüdőlebenye és sokkot kapott.
Életét kétórás műtéttel mentették meg,
de előtte még volt ereje, hogy megkérdezze az orvosokat: „remélem, mindannyian republikánusok..."
Reagan elnök csak április 11-én térhetett vissza a Fehér Házba, és két cikluson át irányította az Egyesült Államokat. A hivatalos jelentések szerint teljesen felépült, de közeli ismerősei szerint haláláig szenvedett a golyó okozta sérüléstől.
A fél oldalára megbénult Brady a fegyvertartás szigorításának élharcosa lett,
ezért 1993-ban Bill Clinton elnök róla nevezte el azt a törvényt, amely várakozási időhöz és háttérellenőrzéshez kötötte a fegyverek vásárlását az ellenőrzött kereskedőknél. A merényleten okulva az elnök védelmét ellátó Secret Service működése is megváltozott, létszámát és költségvetését megemelték, megszüntették azt a szokást, hogy az eseményekre az elnök nyilvánosan érkezzen és távozzon onnan.
John Hinckley meg sem próbált elmenekülni a helyszínről, igaz esélye sem lett volna rá, a lincseléstől a titkosügynökök mentették meg.
Az ügyészség 13 pontban emelt vádat ellene, de a bíróság 1982-ben a védelem javaslatának helyt adva beszámíthatatlansága miatt nem találta bűnösnek és elmegyógyintézetbe utalta. Az ítélet általános felháborodást keltett, ezért 1984-ben törvénnyel korlátozták a beszámíthatatlanságra való hivatkozás lehetőségét a büntetőeljárásokban.
Hinckley, aki a börtönben többször is öngyilkosságot kísérelt meg, a tárgyalás után ezt írta Jodie Fosternek: „Ez volt a világon a legnagyobb szerelmi vallomás", és nagyot csalódott, hogy a színésznő válaszra sem méltatta.
Mivel az orvosok szerint állapota javult, 1986-ban felügyelet alatt rövid ideig hazalátogathatott, 1999-től rövid időre néha elhagyhatta a kórházat. 2006-tól felügyelet nélkül látogathatta meg néhány napra családját, 2013-tól önkéntes munkát is végezhetett.
2016-ban anyjához költözhetett, majd 2018-ban önálló életet kezdhetett, régiségboltot nyitott Williamsburg városában, de a Secret Service továbbra is megfigyeli mozgását és mobiltelefonját.
(MTVA Sajtóarchívum, Origó)