A fehérvasárnappal (Dominica in albis) zárul a húsvéti ünnepkör, ami a II. vatikáni zsinat óta a húsvét utáni vasárnap. Az elnevezés azok ruhájára utal, akik húsvét vigíliáján kapták meg a keresztséget. E szokás ma is él, a csecsemők egy jelképes fehér ruhácskát kapnak, csakúgy mint a felnőttek, amelyet régen egy hétig viseltek.
A nap latin neve az „in albis deponendis" utal a fehér ruha levételének vasárnapjára. Az, hogy ezen a napon levetik a ruhát, azt szimbolizálja, hogy megkezdik az új életüket Krisztusban és az Egyházban.
A fehárvasárnaphoz fűződik a mátkálás és a komatál népszokás is.
Régen az emberek ezen a napon megvendégelték a keresztgyermeküket és minden évben megünnepelték a keresztelő napját: a keresztszülő megajándékozta a keresztgyermekét, és komatálat készített, emlékeztetve őt keresztség szentségében való újjászületésére.
A komatállal, vagyis az ünnepélyes lakomával lelki rokonságot fogadtak egymásnak. A komatál összetétele tájanként változó, de piros tojás, kalács és bor mindig van benne.
A katekumenek vagyis a „hitújoncok" a húsvét vigíliájában a keresztség által lettek az egyház teljes jogú tagjai.
A katekumenek nem kizárólag csak azok a felnőttek, akik a keresztségre készülnek hanem így nevezik azokat is, akik a keresztségen kívül a keresztény beavatás más szentségeire (bérmálás, eucharisztia) készülnek.
Amikor általánossá vált a keresztség csecsemőkorban való felvétel, e napon választották ki a keresztszülőket, aminek jeleként komatálat küldtek nekik. A komatál lehetett jelképes, amiben piros tojás, alma, füge, vagy pattogatott kukorica volt, de lehetett az ünnepi asztalról származó bőségtál is.
A koma a keresztszülő népies kifejezése. A fehérvasárnaphoz kapcsolódik egyes vidékeken a mátkálás népszokása is.
A mátkálás során a legények, de főleg a leányok, esetleg egy fú és egy leány életre szóló barátságot kötnek egymással,
olyan barátságot, mintha testvérek lennének. Amikor két leány mátkát váltott, kerestek egy keresztanyát, aki összefogta kezüket ezekkel a szavakkal: „Ha ezen a világon voltunk barátok, virisórák (unokatestvérek), másik világon is legyünk mátkások.
" Majd e szavakkal szétválasztotta a kezeiket: „Az Isten adjon szerencsét, szerencsés órában legyen." A mátkák is megünneplik minden évben ezt a napot, és megajándékozzák egymást. A görögkatolikusoknál a fehérvasárnapot tamásvasárnapnak hívják és a halottakról való megemlékezés napja: a halottak húsvétja. Ezen a napon Krisztus föltámadásának megújulását és Szent Tamás hitvallását ünneplik.
II. János Pál pápa 2000. április 30-án, fehérvasárnapon avatta szentté Fausztina nővért, az „Isteni Irgalmasság apostolát".
A lengyel Faustyna Kowalska az Irgalmas Szűz Nővéreinek rendtagja volt, ahol a Fausztina nevet kapta. Szentté avatásakor a pápa elrendelte, hogy a fehérvasárnap az Isteni Irgalmasság ünnepe legyen.