Az Északi-sarkon is vadásztak a hiénák több millió évvel ezelőtt

A művész így képzelte el a Chasmaporthete nemzetségbe tartozó ősi sarkvidéki hiénákat, amelyeket „vadászó vagy futó hiénának” is neveznek

A jégkorszak hiénái karibura és lovakra vadásztak az Északi-sark környékén, vagy elhullott állatok tetemeit dézsmálták meg a hideg tundrában. Legalábbis erre a következtetésre jutott egy új tanulmány, amelyben a tudósok két, rejtélyes fogat tanulmányoztak.

Szinte minden élőhelyhez képesek alkalmazkodni

Ha az ember csodálatáról beszélünk, akkor kétségtelenül az oroszlánok és a tigrisek azok, amelyek általában minden tiszteletet elnyernek. Pedig aligha lehetne elképzelni a robusztusabb és alkalmazkodóbb ragadozót, mint a hiéna.

Ezeknek a macskaféléknek a száma meghaladja az oroszlánokét, miközben nagyobb populációjukat és társadalmi készségeiket felhasználva versenyeznek a nagyragadozókkal.

Foltos hiéna (Crocuta crocuta) Forrás: AFP/Denis Huot

A hiénák manapság az ázsiai és az afrikai szavanna ökoszisztémáit járják, ám a kutatók gyanítják, hogy szinte minden élőhelyhez képesek alkalmazkodni a gyepektől és szavannáktól kezdve, az erdőkig és az alsivatagokig, sőt a hegyekig.

Úgy tűnik, hogy egykor még messzebbre jutottak és benépesítették az Északi-sarkot.

Ennek a megállapításnak a kulcsa kettő, a jégkorszakból származó fog, amelyek a paleontológusok szerint egy ősi hiéna fajhoz, az úgynevezett Chasmaporthetes-hez, a „vándorló vagy futó hiénákhoz " tartoztak .

A hiénák áthaladtak a Bering-földhídon

Az Open Quaternary tudományos szaklapban publikált kutatás segíthet megmagyarázni az egyik, még ma is talányos rejtélyt, hogy a hiénák vajon hogyan tudtak ilyen hatalmas területen elterjedni. A tudósok már korábban is találtak Chasmaporthetes ősmaradványokat, többek között Mongóliában és az Egyesült Államok déli részén, illetve Észak-Amerikában.

A művész így képzelte el a Chasmaporthete nemzetségbe tartozó ősi sarkvidéki hiénákat, amelyeket „vadászó vagy futó hiénának” is neveznek Forrás: Julius T. Csotonyi

Ennek a hiéna nemzetségnek a maradványait megtalálták már Afrikában, Európában és Ázsiában, valamint az Egyesült Államok déli részén, de eddig nagy kérdés volt, hogyan kerültek Észak-Amerikába?

– tette fel a kérdést Jack Tseng, a Jacobs Orvostudományi és Orvosbiológiai Tudományok Iskola patológiájának és anatómiai tudományainak adjunktusa, paleontológus a ZME Science online tudományos portálnak. – A fogak, amelyeket tanulmányoztunk, elkezdenek válaszokat adni ezekre a kérdésekre.

Az új eredmények azt sugallják, hogy

a hiénák áthaladtak a Bering-földhídon, amely Alaszkát és Kelet-Szibériát (Csukcsföldet) kötötte össze egyes jégkorszakokban,

amikor a világtenger szintjének csökkenése miatt a Bering-szorosban lévő víz visszahúzódott. A szakemberek szerint mindez szintén a hiénák hihetetlen ellenálló és alkalmazkodóképességét mutatja.

Elképesztő azt elképzelni, hogy miközben a jégkorszakban zord körülmények uralkodtak, a hiénák mégis boldogan éltek

– mutatott rá Grant Zazula, a yukoni kormány paleontológusa, a tanulmány társszerzője. – A Chasmaporthetes valószínűleg a jégkorszaki karibukra és lovakra vadászott, vagy a mamutok tetemeit kereste Szibériától a Yukon területéig.

A Bering-földnyelv az utolsó jégkorszaki maximum idején Forrás: Wlliam Manley, Institute of Arctic and Alpine Research, University of Colorado

A fogak körülbelül 1,4 millió - 850 ezer évesek, ám nem ezek lehettek az első hiénák, amelyek megtették ezt az utat: az amerikai kontinensen a legkorábbi, ismert hiéna-kövületek körülbelül 5 millió évesek.

Az állatok végül jóval az első emberek megérkezése előtt tűntek el az Északi-sarkról, eddig nem teljesen egyértelmű okokból.