Egy frissen megjelent tanulmány szerzői azt találták, hogy a Borneó és Szumátra szigetén élő egy-egy populáció váratlanul jó genetikai egészségnek örvendhet, meglepően alacsony belterjességet tapasztaltak.
A tudósok becslése szerint csak mintegy 80 rinocérosz maradt a térségben, miután a Maláj-félszigeten élő populáció nemrégiben kihalt.
A jégkorszak egyik jelentős faja, a gyapjas rinocérosz legközelebbi élő rokona, a szumátrai orrszarvú kis szarvairól és rövid, vöröses-barnás bundájáról ismert. Ez a ma élő öt faj közül a legkisebb, 700-800 kilogrammosra nő meg. Rejtőzködő, egyedül élő állat, csak a párosodás és az utódnevelés alkalmával töri meg magányát. Hajdan egész Délkelet-Ázsiát benépesítette a Himalája lábaitól Malajziáig, mára a vadászat és az emberi tevékenység miatti élőhelyvesztés a kihalás szélére sodorta: két évtized alatt körülbelül 70 százalékkal csökkent a populációja.
"A maláj populáció sorsa erős figyelmeztetés arra, hogy mi történhet Szumátra és Borneó megmaradt orrszarvúival, eredményeink azonban azt sugallják, még nincs késő megóvni a faj genetikai diverzitását" - mondta Nicolas Dussex, a svéd Paleogenetikai Kutatóközpont doktori iskolájának hallgatója, a Nature Communicationsben megjelent tanulmány egyik szerzője. A kutatók hét borneói és nyolc szumátrai orrszarvú génállományát szekvenálták, valamint hat olyan állatét, amely a 2015-ben kihalt malajziai populációból származott.
A hosszú távú fennmaradás egyik záloga a genetikai sokféleség, ez teszi lehetővé az alkalmazkodást a jövendő változásokhoz"
- mondta Johanna von Seth, a svéd központ doktorandusza, a tanulmány vezet szerzője.
Mivel a faj fogságban alig szaporodik, olyan lépésekkel segíthet az ember megőrizni a genetikai egészséget, hogy a szaporodáshoz átszállít egy-egy állatot a másik populációba vagy mesterséges megtermékenyítést alkalmaz. A belterjesség ugyanis növeli a genetikai hibák megjelenésének kockázatát.
(MTI/Reuters)