A felülvizsgált becslés a C. megalodon fogainak szélességén alapuló új egyenlet eredménye amely meglepő módon, egy középiskolai órán keletkezett. Victor Perez paleontológus egy matematikai gyakorlatot végzett a diákokkal, amelynek során
valódi megalodontól származó, háromdimenzióban kinyomtatott fosszilis fogakról készített másolatokat használtak.
A tanulók a fogmagasság alapján gyakran alkalmazott egyenleteket használtak a cápa méretének becsléséhez. Valami azonban nem egyezett, mert a hallgatók számításai 12 és 45 méter között mozogtak ugyanarra a cápára, az állkapocs elejétől mért távolság alapján.
Körbejártam, és ellenőriztem a számításokat, mert arra gyanakodtam, hogy talán nem a megfelelő egyenletet használták
– nyilatkozta Perez, a Floridai Természettudományi Múzeum, és a Calvert Tengeri Múzeum munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Nagyon gyorsan kiderült, hogy a diákok nem hibáztak; egyszerűen az egyenletek nem voltak annyira pontosak, mint ahogy azt korábban hittük.
Bár az egyenleteket a tudósok 2002 óta széles körben használják, az osztálytermi gyakorlat rávilágított, hogy azok változó méretű becsléseket eredményezhetnek egyetlen cápára, attól függően, hogy a vizsgálat során éppen melyik fogat mérik.
Több mint egy évszázada a tudósok már megpróbálták kiszámítani a megalodon vagy más néven óriásfogú cápa ( Carcharocles, vagy Otodus megalodon) méretét, ám az óceánokat 23-3,6 millió évvel ezelőtt uraló, félelmetes ragadozó kevéske, ismert maradványát megkövesedett fogak és néhány ritka csigolya jelenti.
A többi cápához hasonlóan a megalodon csontváza – beleértve az állkapcsát is – porcból állt, amely az állat elpusztulása után gyorsan lebomlott.
A fogzománc azonban nagyon jól megőrződött
– magyarázta Perez, aki új eredményeit a Palaeontologia Electronica tudományos szaklapban publikálta. – Valószínűleg ez a legstabilabb dolog az élő organizmusokban, így az óriásfogú cápáknak is számos nyomát lelhetjük fel az ősmaradvány rekordban.
Perez és Ronny Maik Leder, a német Természettudományi Múzeum paleontológus munkatársa egy új egyenletkészletet, és modellt dolgozott ki az állkapocs szélességének becslésére, a fog és az állkapocs szélessége közötti kapcsolat alapján.
Ezeket alkalmazták a Florida Múzeum gyűjteményében lévő megalodon fogakra, valamint számos más cápafaj fogazatára.
Az új egyenlet végül megadta a kutatóknak a pontosított hosszúság-becslést, valamint egy új eszközt az óriásfogú cápa méretének megbecsléséhez, egyetlen fog alapján.
A szakemberek összesen tizenegy cápa fosszilis fogainak sorozatát elemezték, amelyek öt fajt képviselnek, köztük a megalodont, közeli rokonait és a modern nagy fehér cápákat.
Ennek a módszernek az egyszerű szépsége talán túl nyilvánvaló volt ahhoz, hogy korábban is lássuk; pedig ez a modellünk sokkal stabilabbnak bizonyult, mint a korábbi megközelítések
– magyarázta Leder. – Ez csodálatos példája annak, hogy miért olyan fontos az amatőr illetve a hobbi paleontológusokkal való együttműködés.
Az egyenlet a tudósok szerint azonban még mindig nem tökéletes. Perez arra figyelmeztetett, hogy mivel az egyes cápák mérete eltér egymástól, a módszernek még mindig több hibatartománya lehet, ha azt a legnagyobb egyedekre alkalmazzák. Továbbá az sem világos, hogy milyen széles volt a megalodon állkapcsa, amit pusztán a fogak alapján nehéz megállapítani; ráadásul
egyes cápafajoknál a fogak között hézagok vannak, míg más fajok fogai átfedik egymást.
Az új kutatás mindenesetre talán közelebb viszi a tudományt a félelmetes, ősi ragadozó valódi méreteinek felméréséhez. A Carcharocles vagy Otodus megalodon a valaha élt legnagyobb húsevő cápa volt, a paleocén időszakban ( 65 és 55 millió év között) megjelent első lamnoid óriásfogó cápa, az Otodus obliquus leszármazottja.
A C. megalodon a miocén időszak legelején, hozzávetőleg 23 millió éve bukkant fel a kor melegvizes tengereiben. A C. megalodon világszerte elterjedt fajnak számított , a fogmaradványai Észak-Amerika, Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália miocén korú tengeri üledékeiből is előkerültek. A megalodon a Kárpát-medencét egykor elborító sekély, szubtrópusi Bádeni-tengerben szintén honos volt, fogmaradványai többek között Mátraszőlősről, vagy a Pécs melletti Danicz-pusztáról is előkerültek.
A megalodon utolsó példányai a pleisztocén időszakban (2,6 millió és 12 ezer év között) tűnhettek el a világtengerből, a hatalmas tengeri ragadozó kihalásának pontos okai nem ismertek.