A második világháború iszonyú pusztításai nem kímélték meg a magyar polgári repülést sem. A békeévek közforgalmi légitársaságai, a Magyar Légiforgalmi Rt., az Aeroexpress Rt. és a Magyar Aeroforgalmi Rt. a háború végére elvesztették a flottájukat, így 1945 után szinte a semmiből kellett újra felépíteni a nemzeti polgári repülést. A háború vége után egy évvel, 1946. március 29-én írták alá a Malév jogelődje, a Maszovlet (Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.) alapító okiratát, és még annak az évnek az augusztusában megérkezett az első öt, egyenként 21 személyes Liszunov Li-2-es típusú kétmotoros utasszállító repülőgép a Szovjetunióból. Ezekkel a gépekkel indult el újra a magyar polgári repülés. Ezért is tekintjük 1946. március 29-ét a Malév születésnapjának. (Miután 1954-ben száz százalékos állami tulajdonba került a nemzeti légitársaság, a nevét Magyar Légiközlekedési Vállalatra, vagyis Malévra változtatták.) A légitársaság működésének hatvanhat éve jól tükrözi az elmúlt több mint fél évszázad repüléstechnikai fejlődését illetve történetét is, de sajnos, a ma már muzeális értékű relikviákból csak nagyon kevés maradt fenn. A megmaradt egykori Malév gépeket az Aeropark területén lehet megtekinteni a nagyközönségnek. Mikor jött létre ez a szabadtéri múzeum?
A gyűjtemény alapjait meglehetősen régen, még akkor rakták le, amikor a Malévnél elkezdődött a szovjet típusok cseréje. A légitársaságnál 1988-ban állt szolgálatba az első amerikai típus, egy Boeing 737-200-as. Ez a folyamat az 1990-es években gyorsult fel, az utolsó szovjet gépet, egy három sugárhajtóműves Tupoljev Tu-154-est 2001-ben vontak ki végleg az utasforgalomból.
Amikor a típuscsere elkezdődött, akkor fogalmazódott meg, hogy a Malév egykori ikonikus gépeiből
néhányat meg kellene menteni az eladástól illetve a bontótól, és megőrizni az utókor számára.
Amikor létrehozták az akkori skanzent, még nem üzemelt a tőszomszédságunkban álló B terminál. Nagy szerencsére, minden olyan típusból sikerült megmenteni példányokat, amelyeket a Malév megalapításától kezdve az amerikai típusváltásig üzemeltetett a légitársaság.
Az Aeropark eleinte az LRI (Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság) működtetésében állt. A Malév sajnálatos csődje után vette át az üzemeltetést az erre a célra létrehozott Légiközlekedési Kulturális Központ, amely mind a mai napig a múzeum gazdája.
Mennyire népszerűek a repülőgépek, illetve a repüléstörténet a nagyközönség körében, mit mutatnak ezzel kapcsolatban az Aeropark látogatottsági adatai?
Úgy gondolom, hogy a repülés és a repülőgépek világa mindig megmozgatta a közönség fantáziáját, hiszen egy átlagember számára a repülés még ma is különleges eseménynek, nagy kalandnak számít. Ezt a megkülönböztetett érdeklődést az Aeropark látogatottsági adatai egyértelműen alátámasztják.
A járvány előtti utolsó évben közel 72 ezer látogatót fogadtunk, és ezzel a számmal Magyarország leglátogatottabb múzeumai közé tartozunk. Ami talán még külön vonzerő lehet a közönség számára, hogy sok más múzeumtól eltérően a mi repüléstörténeti kiállításunkon nemcsak a szemnek, hanem –képletesen szólva – a kéznek is mindent szabad.
A látogatók több legendás Malév-típus, így többek között az Iljusin Il-18, a Tupoljev Tu-134, valamint a legnagyobb egykori szovjet utasszállítógép, a Tupoljev Tu-154-es fedélzetére is felmehetnek, sőt, beülhetnek a pilótafülkékbe.
A látogatók a kiállított repülőgépekhez tartozó írásbeli ismertetőkön kívül sokkal személyesebb tárlatvezetésben is kaphatnak, amikor a típusokat repült egykori Malév-kapitányok, pilóták avatják be az érdeklődőket a pilótafülke kulisszatitkaiba, nem egyszer személyes történetekkel színesítve az adott típus szakavatott bemutatását.
Jelenleg hány gépből, illetve milyen típusokból áll az Aeropark flottája?
A flottánk jelenleg tizenhárom repülőgépből és számtalan földi kiszolgáló eszközből áll, amelyből összesen hét légijármű a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe tartozik. Az Aeropark flottájában pedig ott szerepel a Malév első Tu-154-ese, az LCAaladár, amely lassan 50 éve, hogy megérkezett Magyarországra. A repülőgép az elmúlt években alapos külső felújítást kapott, és a projekt hamarosan folytatódik.
Az 1946-ban megalakult nemzeti légitársaság összes olyan szovjet típusával rendelkezünk, amelyek a 2001-ben befejeződött nyugati típusváltásig a Malév színeiben repültek. Népszerűek a Ferihegyi repülőteret kiszolgáló további berendezéseink és járműveink is, köztük az idősebbek által még jól ismert - egyébként gyönyörűen felújított - reptéri Ikarus busszal, a repülőgépeket az álláshelyükre irányító „Follow me" villogó lámpás Wartburggal, Volvoval és Ladákkal, vagy a lapos, hatalmas kerekű csupa motor „pushback" vontatóval is rendelkezünk.
Kiemelten kell beszélnünk a hatalmas repülőtéri tűzoltóautóinkról, amelyek közül az egyiket kipróbálhatják az érdeklődők. A gépeink fedélzetére szintén eredeti Maléves guruló lépcsökön mehetnek fel a látogatók, hiszen a B terminál forgalomba helyezéséig a „régi Ferihegyen" még nem voltak beszállócsápok, így csak ezekről lehetett a fedélzetre feljutni, vagy a gépekről leszállni.
A Malév hőskorából való a második világháború után repült első utasszállító típus, a kettő radiális dugattyús motorral meghajtott Liszunov Li-2, amelynek a belső terét éppen most újítjuk fel.
A Li-2 az 1935-ben kifejlesztett legendás amerikai Douglas DC-3 szovjet licence változata, amely először a Maszovlet, majd 1954-től a Malév színeiben repült, elsősorban belföldi forgalomban, valamint 1947-től a szomszédos országokba.
A gyűjtemény egyik ritka és becses darabja a gyönyörűen felújított Iljusin Il-14-es.
Ez a szintén kettő csillagmotorral hajtott dugattyús légcsavaros típus már nagyobb befogadóképességű és hosszabb hatótávolsággal rendelkező utasszállító volt, mint a Li-2.
1956-ban érkezett Magyarországra az első példány, a típusból összesen tíz gépet üzemeltetett a Malév. Érdekességként elmondom, hogy ezekből kettő kormánygép volt. Ebből az egyik VIP-kivitelű gépet Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szerk.) első titkára adta ajándékba a Kádár-kormánynak.
Az Aeroparkban kiállított Il-14-es a típus egyetlen fennmaradt hazai példánya,
amely nem csak a Malév, hanem a Néphadsereg színeiben is repült. Kívülről teljesen felújítottuk – a korabeli Malév festést kapta-, és most folyik az utastér valamint a pilótafülke restaurálása.
A gépparkunkban megtekinthető a Malév legelső sugárhajtású típusa, az 1968 decemberében szolgálatba állt Tupoljev Tu-134-es egyik szintén gyönyörűen felújított példánya. A légitársaság életében fontos mérföldkőnek számít 1973, az első valóban korszerű, 160 fő befogadására alkalmas három sugárhajtóműves típus, a Tupoljev Tu-154-es forgalomba állítása.
A pilóták nagyon szerették ezt a rendkívül erős, megbízható, ugyanakkor munkaigényes gépet, amelynek az utastere igen kényelmesnek számított.
A szovjet típusok közül ezt vonták ki utolsóként a forgalomból, 2001-ben.
A kiállításunkon megtekinthető továbbá a nagyhírű Jakovlev tervezőiroda első utasszállító gépe, a gyönyörű vonalvezetésű három sugárhajtóműves Jak-40-es. A típust rövid hatótávú forgalomra tervezték, de a Malév nem igazán tudta ezt a szép gépet kihasználni.
A parkban a fentieken kívül megtekinthető még egy 21 fő befogadására alkalmas két turbóprop hajtűműves, csehszlovák gyártmányú L-410 Turbolet típusú rövid hatósugarú utasszállító, valamint a Malév Repülőklubjában szolgált biplán, vagyis duplaszárnyú Antonov An-2-es, a legendás „Ancsa", amely a világ legnagyobb egymotoros dugattyús gépe, és ami még napjainkban is repül.
Ha jól tudom, a Malév történetében az első jelentős technikai-minőségi ugrás 1960-ban történt, amikor a légitársaság megkapta az első négy hajtóműves gázturbinás légcsavaros Iljusin Il-18-ast. Az Aeropark kettő példánnyal is rendelkezik ebből a híres szovjet típusból. Mit érdemes tudnunk ezekről a gépekről, amelyek először teljesítettek Malév színekben Európán kívüli desztinációkat is?
Valóban, 1960-ban állt szolgálatba az első Il-18-as, ami nagy áttörésnek számított a Malév történetében, mert ezzel elkezdődött az Európán kívüli járatok kora. Hagy említsek meg egy ehhez a típushoz fűződő magyar rekordot. 1966-ban, egy kereken egy hónapig tartó hivatalos kormányút során ezzel a típussal lépte át elsőként magyar lajstromjelet viselő repülőgép az egyenlítőt, és számos afrikai ország mellett Indiába is eljutott.
Az Il-18-as több mint 100 utas befogadására volt alkalmas. A maximális hatótávolsága elérte a 6 500 kilométert, 10 ezer méteres utazómagasságon 620-680 kilométer/órás sebességet tudott elérni. Négy, egyenként 4250 lóerős Ivcsenko AI-20M légcsavaros gázturbina hajtotta a túlnyomásos és légkondicionált kabinnal felszerelt gépet.
A Malév összesen nyolc ilyen gépet üzemeltetett, de az 1970-es évek második felére már csak öt gépből állt az Il-18-as flotta, mivel három gép légi katasztrófákban elpusztult. Az 1980-as években a szolgálatból való kivonásáig már csak teherfuvarozást láttak el a típussal.
Két ilyen géppel büszkélkedhet a gyűjteményünk, a harmadik Magyarországon maradt példány a szolnoki repülőgépmúzeumba került.
Milyen további különlegességeket kínál az Aeropark a repülés iránt érdeklődőknek?
Nem csak a múltat, hanem a jelent is szeretnénk bemutatni. Ezt a célt szolgálják a nagy sikernek örvendő reptérlátogatásaink. Az Aeropark területéről stílszerűen felújított régi Maléves Ikarus buszokkal visszük be a látogatókat a forgalmi előtérre, a pályák közelébe, a repülőtéri tűzoltóságra, ahol a résztvevők bepillanthatnak a nemzetközi légikikötő mindennapi életének a kulisszái mögé.
Hangárlátogatásokat is szervezünk, ahol a vendégeink bekukkanthatnak a reptér egyébként „civilek" számára zárt területeire. Tavaly kezdtük el a SmartWings légitársasággal kooperálva, és a Budapest Airport támogatásával az országrepülő programunkat, ami rendkívüli sikert aratott. Az első országrepülést múlt év októberében hirdettük meg, és magunk is meglepődtünk, hogy alig fél nap alatt elfogyott az összes hely.
Az országrepülésre benevezett utasok egy modern Boeing 737-es fedélzetén repülhetik körbe Magyarországot,
madártávlatból megcsodálva hazánk természeti szépségeit. Idén második alkalommal szerveztük meg ezt a különösen látványos programot. Az országrepülésen résztvevők között szép számmal akadnak olyanok, akiknek ez életük első repülése.
Hadd említsem meg, hogy Európában mi voltunk a legelsők ebben a projektben. Nosztalgiarepülésre is lehet jelentkezni, amit a világ egyetlen repülőképes Li-2-sén, a Malév (Maszovlet) legelső géptípusával teljesítünk, amelyet a Goldtimer Alapítvány üzemeltet. De azt is megtapasztalhatják a látogatóink, hogy milyen lehet egy modern utasszállító gép pilótafülkéjében repülni.
Tavaly tudtuk valóra váltani az egyik régi nagy álmunkat a szupermodern Airbus A320 NEO szimulátor üzembe helyezésével. Szakavatott oktató segítségével bárki kipróbálhatja rendkívül élethű körülmények között,
hogy milyen érzés elemelni egy Airbust a betonról.
A most hétvégi múzeumok éjszakáján kivilágított gépekkel és pilótafülkékkel valamint színes programokkal várjuk a repülés iránt érdeklődőket.
Július 24-én, a „kéklámpás találkozón" harminc tűzoltókocsi és szakavatott személyzete fog mentési bemutatókat tartani, július 9-10-én, a repülőtér éjszakáján pedig hangártúrával egybekötött reptérlátogatást szervezünk.