Eszébe sem jutott a lakosságnak elvándorolni innen a bronzkorban

Az emberek mobilitását vizsgálták Alalakh bronzkori városállamban

A kutatók a Földközi-tenger keleti részén a bronzkort a már régóta az „első nemzetközi kornak" tartják, különösen a Krisztus előtt 1600-1200 közötti időszakban, amikor Anatólia, Mezopotámia és Egyiptom hatalmas birodalmai alárendelt királyságok nagy hálózatát hozták létre a Közel-Keleten. Ezek a birodalmak harcoltak és kereskedtek egymással, míg a korabeli ősi szövegek gazdag gazdasági és társadalmi hálózatokat is feltártak, amelyek lehetővé tették az emberek és az áruk mozgását.

A régészekből, genetikusokból és izotópszakértőkből álló, interdiszciplináris csoport által végzett kutatás az emberek mozgását vizsgálta ebben az időszakban, ám egyetlen regionális központban, egy Alalakh nevű bronzkori városállamban, a mai Törökország délkeleti részen. A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált,

új tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az Alalakhban eltemetett emberek többsége a településen élt és a régióban élő emberektől származott.

A csapat szerette volna kideríteni, hogy a Török Kulturális és Idegenforgalmi Minisztérium és a Hatay Mustafa Kemal Egyetem által támogatott, húsz éve folyó ásatások során a helyszínen talált építészeti emlékek, ősi szövegek és tárgyi leletek bizonyíthatják-e egy interregionális kapcsolat magas szintjét a városnál eltemetett lakosság körében.

Az emberek mobilitását vizsgálták Alalakh bronzkori városállamban Forrás: Murat Akar, Tell Atchana Excavations

Ennek bizonyításához a tudósok stroncium és oxigén izotóp elemzéseket végeztek a maradványok fogzománcán,

amelyek segítségével ki tudták mutatni, hogy egy személy Alalakhban nőtt fel vagy csak felnőttként költözött oda. A genetikai adatok ugyanis felhasználhatók annak meghatározására, hogy honnan származnak egy adott egyén ősei.

Az izotóp-elemzés több, feltehetően nem helybéli személyt azonosított, ám a DNS-ük olyan ősökre utalt, akik egykor a szomszédos régiókban éltek.

Megállapításainknak két lehetséges magyarázata van

– mondta Stefanie Eisenmann, a Max Planck Humán Történeti Tudományok Intézet kutatója, a tanulmány társszerzője a HeritageDaily online portálnak. – Ezek az egyének vagy rövid távolságból vándoroltak a településre, vagy visszatérő látogatók voltak, tehát olyan emberek, akiknek szülei vagy nagyszülei eredetileg Alalakhból érkeztek.

A szakemberek csak egy személyt (egy felnőtt nőt) találtak a kutatási mintában, aki nem volt része a helyi génállománynak, ehelyett egy, a közép-ázsiai csoportokhoz leginkább illő ősökhöz volt köthető. Az úgynevezett „izotópos aláírásai" azonban helyi nevelkedésre utaltak.

Míg a tanulmány a mobilitás különböző típusait azonosította (ideértve a rövidtávú, a távoli és a visszatérő migrációt), az adatkészletben nem a kutatók nem találtak teljes mértékben idegeneket.

Eszerint a legtöbb ember Alalakh-ban született és nőtt fel, és az őseik is ebből a régióból érkeztek.