Korábbi kutatások szerint az amszterdami szennyvíz ezer emberre vetítve 1028 milligramm kokaint tartalmaz, ami Európában a legmagasabb számnak számít. Az azonban még nem világos a tudósok előtt, hogy a város lefolyóin keresztül vízbe kerülő drogok pontosan milyen hatást gyakorolnak a vízi élővilágra, ám egy új tanulmány aggodalmat kelt.
A legutóbbi kutatások szerint a magas koncentrációjú metamfetaminnak kitett sebes pisztráng (Salmo trutta) a függőség jeleit mutatta.
A metamfetamin – köznapi nyelven meth vagy kristály – egy erősen addiktív pszichostimuláns pszichoaktív szer, amely hatással van a központi idegrendszerre. A nemzetközi addiktológiával foglalkozó pszichiáterek szakvéleménye szerint a metamfetamin a leginkább ártalmas diszkódrogok egyike, ami eufóriát és megnövekedett energiát okoz. Emellett azonban
olyan veszélyes mellékhatásokkal is jár, mint a megemelkedett pulzus és vérnyomás, hangulatváltozások, álmatlanság, sőt túladagolás esetén akár halál is.
A metamfetaminnak az egyéb amfetaminokkal összehasonlítva hosszabb ideig tartó és erőteljesebb hatása van. A JAMA Psychiatry tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a metamfetamin túladagolással járó halálesetek nyolc év alatt megnőttek az Egyesült Államokban.
A vizsgálatokba bevont sebes pisztráng egy európai lazacfaj, amely világszerte széles körben elterjedt. A kelet-európai folyókban őshonos, de a Nyugat-Ázsiától Észak-Afrikáig terjedő vizekben is megtalálható.
A Journal of Experimental Biology folyóiratban publikált tanulmány során cseh kutatók összesen 120 pisztrángot vizsgáltak, amelyeket két egyenlő csoportba osztottak szét. Mindegyiknek saját víztartályt biztosítottak, csak az egyik csoportéba metamfetamin adtak, míg a másik tiszta maradt. A pszichoaktív szer koncentrációja literenként egy mikrogramm volt, ami egy közbenső koncentrációnak számt az édesvízi folyókban korábban regisztrált értékekhez képest. Nyolc hét elteltével a halakat tíz napra egy másik tartályba helyezték.
Két nappal azután, hogy új víztartályokba kerültek, a kutatók egy sor viselkedési és biológiai tesztet végeztek, hogy figyeljék a változások jeleit.
A szakemberek megállapították, hogy a metamfetaminnal szennyezett csoport tagjai fizikailag kevésbé voltak aktívak, mint a kontroll csoport. Amikor a tudósok felnyitották néhány hal agyát, ahol olyan, biokémiai változásokat találtak, amelyek az elvonási tünetekhez társíthatók.
Eredményeink azt sugallják, hogy a tiltott pszichoaktív szerek függőséget okozhatnak az édesvízi ökoszisztémákban, és módosíthatják az élőhely-preferenciákat, amelynek váratlan és káros következményei lehetnek egyéni és populációs szinten
– mondta Pavel Horký, a Cseh Földtudományi Egyetem kutatója a ZMEScience online tudományos portálnak. – Kutatásunk azonosítja az emberi társadalmi problémák hatásait a vízi ökoszisztémákra nézve.
Hozzátette: a tanulmány ébresztőként is szolgál, mert megmutatja, hogy a szennyvizet gyakran figyelmen kívül hagyjuk, pedig a különböző drogok ezen keresztül is károsíthatják az élővilágot.
Ha a halak így reagálnak a metamfetaminra, akkor mindez valószínűleg ehhez hasonló, viselkedési és biológiai következményekkel jár, ha kölcsönhatásba kerülnek más, az emberek által használt drogokkal,
például kokainnal, antidepresszánsokkal vagy fájdalomcsillapítókkal. Sok esetben ugyanis ezek az állatok kiszámíthatatlan módon reagálhatnak.