A most felfedezett épület két folyosóból áll, amelyeket egykor a korinthusi stílusú oszlopok tetején elhelyezett, ólomcsövekkel táplált szökőkút kötött össze.
Noha ma már szinte semmi nyom nem maradt belőlük, de valószínűleg díszes kanapékkal és egyéb, ülőhelyekkel rendezték be a termeket
– mondta Shlomit Weksler-Bdolach, az Izraeli Régiségügyi Hatóság régésze a felfedezést bejelentő videóban, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.
Charles Warren régész még a 19. században fedezte fel az épület egyes részeit, majd a 20. században számos más szakember fokozatosan feltárta egy-egy területét. Az elmúlt években az Izraeli Régiségügyi Hatóság és a Western Wall Heritage Foundation dolgozott a szerkezet többi részén, ami lehetővé téve a kutatók számára, hogy jobban megértsék, egykor mire is használhatták.
A régészeti csoport úgy gondolja, hogy a társadalom elit tagjai gyűlhettek össze ebben az épületben, mielőtt felmentek volna a Templom-hegyre, a judaizmus legszentebb helyére.
Ám a szakemberek szerint az is lehetséges, hogy a területet étkezésre használták. A nyilatkozat szerint az ilyen típusú étkezők, ahol a korabeliek úgymond félig fekve ettek, igen népszerűek voltak időszámításunk előtt az ötödik században a görög, a hellenisztikus és a római világban.
A régészeti nyilvántartásban magánlakásokból, palotákból, templomokból, zsinagógakomplexumokból és polgári vegyületekből ismerjük
– áll a közleményben. – A héber Biblia is megemlíti az ilyen típusú helyiségek étkezéshez való használatát.
A régészeti munkákból kiderül, hogy az épületet valamikor Krisztus előtt 20 és 40 között építették, amikor Izrael római fennhatóság alatt állt. Ezt követte a római-zsidó háború, amely 66-tól 70-ig tartott;
a Júdea ellen vezetett római hadjárat végül Jeruzsálem pusztulását és a zsidók teljes szétszóródását eredményezte.
Miután az épületet lerombolták, az épület maradványaiban egyfajta medencét építettek, amelyet a régészek szerint valószínűleg rituális megtisztulásra használtak.