Bárki, aki már egyszer is befogta az orrát, miközben evett, pontosan, hogy a szaglás milyen komoly mértékben befolyásolhatja az étel ízét. A PLOS Biology tudományos folyóiratban publikált, új kutatás pedig egyenesen azt sugallja, hogy az ízek is befolyásolhatják a szaglásunkat, főként egyes ételek esetében.
A tudósok azt gyanítják, hogy ez az agyunk egyfajta módszere annak biztosítására, hogy ne együnk túl sokat ugyanabból; tehát egy lehetséges adaptív stratégia az élelmiszer-keresés optimalizálásához.
Ha arra gondolunk, hogy őseink az erdőben kóborolva próbáltak meg élelmet találni, bogyókat találtak és fogyasztottak el, akkor később már voltak nem annyira érzékenyek a bogyók illatára
– magyarázta Thorsten Kahnt, a Northwestern Egyetem neurológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – De talán még mindig érzékenyek maradtak mondjuk a gombák jellegzetes illatára, így ez elméletileg elősegíthette az élelmiszer- és tápanyagbevitel változatosságát.
Korábbi tanulmányok azt találták, hogy szubjektív a véleményünk azzal kapcsolatban, hogy bizonyos ételek illata kellemes vagy sem: mindez attól függ, hogy mit ettünk. Ez a tanulmány azonban azt kívánta meghatározni, hogy
az éhség és a jóllakottság megváltoztathatja-e a szagokkal szembeni érzékenységünket.
Eddig ugyanis csak néhány állatkísérlet és egyetlen emberi tanulmány vizsgálta ezt az elképzelést, ami azt jelenti, hogy rengeteg a megválaszolatlan kérdés.
Egy korábbi kutatás például arra jutott, hogy az embereknél az alváshiány élesítheti bizonyos élelmiszerek illatát az izolált kéregben, amely a szaglási út egy része, és amely reagál az élelmiszerekkel kapcsolatos ingerekre. Bár ezek az eredmények előzeteseknke számítanak, mégis azt sugallták, hogy étvágyunk befolyásolhatja bizonyos szagokkal szembeni érzékenységünket.
Az új vizsgálatban a kutatók harminc résztvevővel dolgoztak, akik éhesen jelentek meg a laborban, miután legalább hat órát böjtöltek. Az MRI-szkenner segítségével az önkénteseket 10 szagból álló sorozatot ismertek meg, amelyek mindegyike két illat keverékét tartalmazta:
az egyik illat pizza vagy fahéjas sütemény volt, a másik pedig fenyő- vagy cédrusillat.
A szagkeverékekben az étel és a nem élelmiszer aránya a 10 minta mindegyikében eltérő volt, és a résztvevők meghatározták, hogy melyik illatot tartják dominánsabbnak mindegyiknél: pizza vagy fenyő, vagy fahéj vagy cédrus. Az önkénteseket ezután ettek a pizzából vagy a fahéjas süteményből, majd ismét elvégezték a feladatot, aminek hatását a szakemberek az MRI segítségével követtek.
A résztvevők képesek voltak gyorsan azonosítani a szagokat, amikor az egyik egyértelműen dominánsabb volt
– mondta Laura Shanahan neurológus, a tanulmány első szerzője. – Ám amikor az aromák keveréke egyenletesebbé vált, akkor már úgy tűnt, hogy amit a résztvevők a laboratóriumban ettek, az hatással volt az illatok érzékelésére.
Azok, akik például pizzát kaptak, kevésbé érezték a pizza illatát, ha fenyővel keverték össze. Eközben azok, akik fahéjas süteményt kaptak, kevésbé érezték a pékáruk illatát, amikor azt cédrusba keverték.
Mégis, amikor ugyanazok a résztvevők a nap elején éhesek voltak, sokkal jobban ki tudták venni az uralkodó szagot, illatot.
Az MRI-készülékek eredményeinek vizsgálatakor a kutatók hasonló mintázatot észleltek az agyban.