Kétszázezer évvel ezelőtt gyerekek hagyták itt kézlenyomataikat

Quesang kéz- és lábnyomai 3D-s domborzatú modellje, amelynek színei a sziklákon belüli nyomatok mélységét mutatják

Két korabeli gyerek láthatóan jól szórakozott a Tibeti-fennsíkon található Quesangban. Kéz- és lábnyomokat hagytak egy mésztufa sziklán, valamikor 169 000 és 226 000 évvel ezelőtt. A kutatók most úgy vélik, hogy ezek a megkövesedett lenyomatok a világ legrégebbi ismert barlangművészeteit jelenthetik.

David Zhang, a Guangzhou Egyetem professzora által vezetett kutatócsoport a forró forrás körül kialakult mésztufa sziklában találta a kéz- és lábnyomokat. A travertin édesvízi mészkő, amely első lerakásakor iszapot képez. Amikor „elvágják" a víztől, a travertínó kővé keményedik, és úgy őrzi a lenyomatokat, mint egy lassan kötő cement.

Tudjuk, hogy általában hogyan keletkeznek a lábnyomok valamilyen normál tevékenység, például gyaloglás, futás, ugrás, vagy mondjuk csúszás során

–mondta Thomas Urban kutató a ZME Science online tudományos portálnak. – Ezek a nyomatok azonban más módon készültek és egyedi elrendezésűek; gondoljunk arra, amikor egy gyermek belenyomja a kezét a friss cementbe.

Quesang kéz- és lábnyomai 3D-s domborzatú modellje, amelynek színei a sziklákon belüli nyomatok mélységét mutatják Forrás: The researchers

A szakemberek uránt, egy természetes radioaktív elemet használtak a nyomatok keltezésének megállapítására. Becsléseik szerint a lenyomatok a pleisztocén korban készülhettek, valamikor 200 ezer évvel ezelőtt.

A jeleket valószínűleg két gyermek hagyta, akik közül az egyik akkora lehetett, mint egy mai 12 éves, a másik pedig egy 7 éves.

A csapat ennek ellenére egyelőre nem tudta megmondani, hogy milyen archaikus emberek hagyhatták itt a nyomaikat.

A tanulmány társszerzője, Matthew Bennett szerint „a gyeniszovai ember valós lehetőség, de a Homo erectus is ismert volt a régióban".

Ahogy arra a Science Bulletin tudományos szaklapban publikál tanulmány rámutat, az őskori barlangokban gyakran hagyták ott lakói a kézlenyomataikat. Ennek legrégebbi ismert példái a spanyolországi El Castillo és az indonéziai Sulawesi barlangjai.

Hogy ez barlangművészetnek számít vagy sem, arról nagy a vita tudományos körökben. A kéz és a lábnyomok például megfelelnek az utánzó művészet kritériumának. A művészt ebben az esetben két gyerek testesítette meg a Tibeti-fennsíkon.