Ma van a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepnapja

Munkácsy Mihály: Golgota (1844).

Szeptember 14-én ünnepli a katolikus egyház a szent kereszt felmagasztalását. Jeruzsálemben évről évre felmutatják a keresztfa ott őrzött darabját a Szent Sír-bazilika felszentelésének évfordulóján. Egyúttal arról is megemlékeznek, hogy Hérakleiosz császár 629-ben személyesen vitte vissza eredeti őrzési helyére a keresztfa-ereklyét, amelyet előzőleg a perzsák elraboltak.

Nagy Konstantin anyja találta meg a golgotai keresztfákat

A szent keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a keresztmaradványokat a Kálvária földjéből. A szenvedéstörténetben leírt mindhárom golgotai keresztfa, valamint az INRI feliratú tábla (Iesus Nazarenus Rex Iudeoru, Názáreti Jézus a zsidók királya) is előkerült, amelyet Poncius Pilátus a hagyomány szerint Jézus keresztjére tűzetett.

Jézus Pilátus előtt Forrás: Wikimedia Commons

Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult.

Így azonosították, melyik volt Krisztus keresztfája.

335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világiak előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.

A perzsák hadizsákmányként magukkal hurcolták a szent ereklyét

614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.

Munkácsy Mihály: Golgota (1844). Forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-szent-kereszt-felmagasztalasa

A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg.

A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba

(más változat szerint csupán az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.)

Helena, azaz Szent Ilona Jézus Krisztus keresztjével Forrás: Wikimedia Commons

Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio S. Crucis) néven szeptember 14-én.

A régi katolikus naptár három Szentkereszt-ünnepet tartott számon: január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első ( a III. században.)

A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én mert a hagyomány szerint Ilona császárnő ezen a napon találta meg a keresztet,

és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3.-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja" a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re.

Szent Gergely pápa iktatta be a harmadik ünnepnapot

Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott.

M.S. mester: Kálvária (1506 körül). Forrás: Origo

A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.

(Forrás: Magyar Katolikus Egyház, Jankovics Marcell: Jeles napok, Magyar Kurír)