A holland eredetű orvosdinasztiából származó Helvétius 1715. január 26-án Párizsban látta meg a napvilágot, apja XV. Lajos felesége, a lengyel Leszczynska Mária orvosa volt. A jezsuitáknál tanult, a költészethez és a filozófiához vonzódó Helvétius végül pénzügyi pályára lépett, a királyné jóvoltából 1738-ban nagy jövedelemmel járó főadóbérlő lett.
1751-ben megnősült, lemondott hivataláról és vagyonából Párizs környékén birtokot vásárolt.
Helvétiust szoros barátság fűzte Voltaire-hez és Montesquieu-höz,
a felvilágosodást megalapozó filozófusok, az enciklopédisták az ő voré-i kastélyában találkoztak rendszeresen.
A kastélyban született híres filozófiai műve, „A szellemről" is, amelyben ateista alapokra helyezte John Locke és kortársa, Condillac szenzualizmusát, de az ókori epikureusok is hatottak rá. Helvétius a gondolkodást egyedül az érzékelésre vezette vissza, még az emlékezést, az összehasonlítást és az ítélőképességet is.
Úgy vélte, az embert csakis szenvedélyei és érdekei mozgatják, nincs jó és rossz, csak egymással vetélkedő szenvedélyek, hiszen a cselekedetek mögött a fizikai élvezet keresése áll.
Helvétius szerint míg a fizika világa a mozgás törvényei szerint működik, addig a társadalom az érdekek érvényesítésének alávetett, az embercsoportok érdekeik alapján döntik el, mit tartanak erénynek, mit véteknek. Ugyanakkor az embert vezérlő egoizmus helyes neveléssel, illetve átneveléssel a közérdek szolgálatába állítható, embereszménye a közjóért munkálkodó hazafias állampolgár, megfelelő kormányformának a felvilágosult abszolutizmust látta.
Úgy tartotta, hogy minden bölcselet, amely önálló szellemi elvet keres az anyag mögött: csalás, a vallás minden formája papi megtévesztés, s a tudomány feladata, hogy ezt a csalást leleplezze. A nyomtatásban 1758-ban napvilágot látott értekezés parázs vitát keltett,hazájában lényegében csak támadás érte:
elítélte a trónörökös, a Sorbonne, a párizsi parlament, valamint a jezsuiták és a pápa, s végül a párizsi hóhér nyilvánosan elégette a könyvet.
Mindez roppant kínos helyzetbe hozta az enciklopédistákat, Voltaire meg is tagadta barátja művét, amelyet zavarosnak és tévesnek minősített, míg Rousseau úgy vélekedett, hogy a jó szándékú szerző saját alapelveit cáfolja meg.
Helvétius életében nem is publikált többet, az Enciklopédia kiadását pedig felfüggesztették. A támadások elől 1764-ben Angliába utazott, majd II. (Nagy) Frigyes porosz király berlini udvarában vendégeskedett, hazatérte után Voréban töltötte hátralévő éveit.
La Rochefoucauld és Voltaire hatását tükröző filozofikus tankölteményei és az A szellemről átdolgozott változata Az emberről, szellemi képességeiről és neveltetéséről címmel csak halála után jelent meg. Helvétius 1771. december 26-án halt meg.
Nem volt iskolateremtő filozófus, mégis a francia forradalom szellemi előfutára volt, nézetei az utópista szocialistákra is erősen hatottak, főként az angol Robert Owenre.
(Forrás: MTI/MTVA Sajtóarchívum)