Bár egy kutya szókincse közel sem akkora, mint a miénk, az Applied Animal Behavior Science tudományos szaklapban most publikált, új tanulmány szerint egy átlagos kutya 89 szóra vagy kifejezésre képes következetesen reagálni. Ezeknek csaknem a fele parancs, például „ülj" vagy „maradj", de néhány általános szó is akad köztük, például „várj", és a főnevek, mint a „pacsi" is érthető számukra. Sőt,
a legtöbbet tanult kutyusok több mint 200 konkrét szóra is képesek reagálni, ami nagyjából egy kétéves embergyerek szókincsének felel meg.
Nyilvánvaló, hogy egy kutya nem úgy beszéli ezeket a szavakat, mint egy kisgyermek, de a szakemberek szerint úgy tűnik, hogy házikedvenceink bizonyos szavakra konkrétan és következetesen reagálnak, ami arra utal, hogy valamilyen szintű nyelvértésük van.
A most publikált eredmények egy kialakított szókincs-ellenőrző listán alapulnak, amelyet a szülők használhatnak a csecsemők szókincsének értékelésére.
Ebben az esetben azonban 165 kutyatulajdonos kapta meg ugyanezt, köztük különböző fajtájú, korú és kiképzésű ebek. Míg a kísérlet során talán úgy tűnt, hogy a fajta típusa és a munkastátusz (például egy rendőrkutya) befolyásolhatja az adott négylábú barát szókincsének méretét, az életkora és gazdája tulajdonságai kevésbé számítottak plusz pontnak.
Így tehát a kutyatulajdonosok visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a kutyák nemcsak a szavak számában, hanem a kimondott szavak interpretációjában is nagyon eltérően reagálnak
– mondták a tanulmány szerzői a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a kutyák hogyan képesek megtanulni és reagálni akár első hallásra hihetetlen mennyiségű emberi szóra, ha intenzív kiképzésen vesznek részt. 2004-ben például a kutatók egy Rico nevű border collie-ról számoltak be, aki több mint 200 tárgy nevét tanulta meg, ezért például képes volt a „kitömött játékokat" és „labdákat" elővenni, pusztán a nevük hallatára.
Egy másik, 2011-es kutatásban egy három éves kiképzés után egy másik border collie több mint ezer szóból álló játékszókincsre tett szert. Néhány különösen okos eb pedig akár új szavakat is megtanulhat úgy, hogy csak néhányszor hallja azokat.
De jogosan vetődik fel a kérdés: mi a helyzet a talán átlagosnak számító házikedvenceinkkel?
A jelenlegi tanulmány szerzői egy online felmérés segítségével kérték a kutyatulajdonosok közreműködését, hogy meséljék el: hogyan reagált kedvencük 172 szóra és kifejezésre.
A szakemberek megjegyezték azonban, hogy az ilyen típusú kutatások során mindig megvan az esély arra, hogy a gazdik egyszerűen túlbecsülik a kedvencük megértését.
A csecsemők körében végzett, ezzel a speciális szókincs-teszttel kapcsolatos korábbi kutatások azonban azt találták, hogy a szülők jobban megértik gyermeküket, mint egy képzett megfigyelő. Így ebben a tanulmányban ugyanez vonatkozott a házi kedvencekre is.
A tanulmány szerzői másként is bebiztosították az eredményeket: azáltal, hogy a kutyatulajdonosoknak egy olyan, rögzített szólistát adtak, amelyet végig kellett próbálniuk a kutyáikkal. Ez a módszer biztosította, hogy az állattartó ne felejtsen el tesztelni minden szót. A korábbi kutatások ugyanis azt bizonyították, hogy erre megvan minden esély.
A jelenlegi felmérésben a gazdikat arra kérték, hogy értékeljék a kutyáik bizonyos szavakra és kifejezésekre adott válaszait egy nullától ötig terjedő skálán.
A nulla pont azt jelentette, hogy a kutyája soha nem reagált konkrétan vagy következetesen egy szóra vagy kifejezésre. Az ötös pontszám pedig azt takarta, hogy az eb gyakran megértést tanúsított, még akkor is, ha a szavakat különböző helyeken, különböző hangnemben és különböző emberek mondták ki.
A felmérés végén a kutyák több mint 90 százaléka összesen tíz szót vagy kifejezést egyértelműen felismert.
Ezek a gyakori szavak és kifejezések magukban foglalták a kutya nevét, valamint a „ül", „gyere", „jó lány/fiú", „fekszik", „marad", „vár", „nem", „séta", „oké" és „hagyd'. Ezzel szemben csak néhány kutya tudott következetesen és konkrétan reagálni az olyan kifejezésekre és szavakra, mint a „töröld le a lábad", „csendben légy", „ne ugass", valamint a „helyedre".
A kialakított szókincslista használatakor az állattartóknak lehetőségük volt további szavak és kifejezések hozzáadására. Azok a gazdik, akik a legtöbb parancsot, főnevet vagy igét adták hozzá ehhez, általában professzionálisan kiképzett kutyákkal dolgoztak, vagy olyan kutyák tulajdonosai voltak, akikről megyőződéssel hitték, hogy gyorsan tanulnak.
A „hivatásos' négylábúak, mint például a katonai, a rendőri vagy a kutató-mentő szolgálatra kiképzett kutyák szókincse másfélszer nagyobbnak bizonyult, mint a többi kutyatársuknak.
A tanulmány készítőinek azonban nem szerepelt a mintavételi csoportjában elegendő kutya az egyes fajtákból ahhoz, hogy megállapíthassák, hogy a kutyafajták egyes képviselői talán képesek-e jobban megtanulni ezeket a szavakat, mint mások. Az azonban egyértelművé vált, hogy a terelőkutyák, a társas kutyafajták, a vadászkutyák és a terrierek jelentős eltéréseket mutattak a szótanulási képességeikben.
És bár egyértelműen érdekes eredményekről van szó, ám a kutatás „feltáró jellege" miatt a szerzők szerint korai lenne következtetéseket levonni bizonyos kutyafajták emberi nyelvre való reagálási képességére vonatkozóan.
Azt is hozzátették: tekintettel arra, hogy mennyire szubjektív lehet egy-egy kutya viselkedésének és megértésének értelmezése, a jelenlegi tanulmány megállapításai korlátozottak.
Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy egy teljesen átlagos kutyának körülbelül 89 szóból áll a szókincse.
A most publikált kutatás pedig egy első lépés a témában, amely rávilágíthat arra, hogy a tudósok milyen potenciális módszerekkel mérhetik a kutyák válaszait a jövőben. Nagyobb mintamérettel ez az eszköz egy napon talán lehetővé teheti számunkra, hogy azonosítsuk, melyik kutya, melyik szavakra reagál a legvalószínűbben.