A sirályok talán mégsem olyan ostobák, mint eddig gondolhattuk

A húrhúzási tesztnek legalább 90 madárfajt vetettek alá

A sirályoknak nem éppen a legjobb a hírneve; a kutatók ezeket a kis agyú vízimadarakat a galambokkal együtt a viszonylag alacsony „kognitív komplexitású" állatok közé helyezték a történelem során. Egy új kutatás szerint a sirályfélék némelyike azonban okosabb lehet, mint azt eddig a tudomány vélte.

A teszt megoldását a problémamegoldás jelének tekintik

Egy új, a gyűrűscsőrű sirályok (Larus delawarensis) körében végzett tanulmány elsőként talált bizonyítékot arra, hogy ezek a vízimadarak képesek ugyanazokat a rejtvényeket megoldani, mint az általunk a madárintelligencia csúcsának nevezett társaik, a papagájok és a varjúfélék.

Ezeknek a vadon élő sirályoknak a kanadai Newfoundland-ben található négy különböző költőkolóniája között a kutatók számos olyan egyedet találtak, amelyek képesek voltak megoldani az úgynevezett „húrhúzási tesztet".

Egy gyűrűscsőrű sirály Dakotában Forrás: Terry Sohl

Ez a kísérlet az egyik legszélesebb körben tanulmányozott rejtvényfeladat az állatok körében. De miről is szól? Ha egy emlős vagy egy madár rájön arra a teszt során, hogy hogyan húzzon meg egy zsinórt ahhoz, hogy megkapja a hozzá tartozó táplálékjutalmat, akkor azt egyes kutatók a problémamegoldás jelének tekintik.

A húrhúzási tesztnek legalább 90 madárfajt vetettek alá, köztük leginkább verébalakúakat és papagájokat; a vízimadarakat a tudósok nagyrészt figyelmen kívül hagyták.

A Royal Society Open Science tudományos szaklapban publikált, új tanulmány szerzői csak néhány, olyan múltbeli kutatást találtak, amelyek egyáltalán próbára tették a vízimadarak felismerési képességeit. Tették mindezt annak ellenére, hogy a gázlómadarak, a sirályok és az alkafélék rendkívül jól alkalmazkodnak az újszerű környezethez. Akadnak köztük olyanok is, amelyek a zsákmányoláshoz még különböző eszközöket is használnak, esetleg csalira hagyatkoznak a halfogáshoz.

Úgynevezett „vízszintes" húzószál-tesztnek vetették alá őket

A tudomány eddigi tudásában meglévő, látható hiányosság pótlása érdekében a kutatók most úgy döntöttek, hogy a gyűrűscsőrű sirályokat egy úgynevezett „vízszintes" húzószál-tesztnek vetik alá.

Ebben a kísérletben a földön lévő zsinór egy Petri-csészéhez kapcsolódik, amelyben egy kolbászdarab van, és egy átlátszó műanyag dobozba van zárva.

Mivel csak egy keskeny rés van azon a doboz bejárataként, a madaraknak meg kell húzniuk a madzagot ahhoz, hogy ki tudják venni a kolbászt.

A sirályokat először azonban hozzá kellett szoktatni a doboz jelenlétéhez.

Ennek érdekében a szakemberek több, általuk kijelölt, vadon élő sirályfészket körülzártak, és egy-egy üres dobozt helyeztek el melléjük. Maga a doboz üres volt, de egy darab kolbászt is elhelyeztek azon kívül, a nyitott rés közelében. Miután ezt négyszer megtették, a szerzők a kolbászt a doboz belsejébe tették egy madzagon. A külső oldalra ismét egy kolbászt tettek, a zsinór közelébe, arra gondolva, a madár hátha megvizsgálja az új anyagot.

Ezután megkezdődött a valódi zsinórhúzási-kísérlet három próbája.

A kutatók 93 fészekben összesen 138 sirályt számoltak meg, amelyek visszatértek fészkükbe, hogy megvizsgálják a dobozt. Ezek közül összesen 104 egyed próbálta megoldani a húrhúzási tesztet, legalább az egyik kísérletben.

A tudósok több videófelvételen rögzítették a sikeres próbálkozásokat.

Több madár tudta sikeresen megoldani a húrhúzási tesztet

Ahogy arról a tanulmány beszámolt, ha a madarak egy próba során megvizsgálták a dobozt, általában a zsinór melletti résnél elhelyezett kolbász elfogyasztásával kezdték.

Ezután vagy figyelmen kívül hagyták a dobozt, azaz nem kísérelték meg elérni a jutalomnak szánt táplálékot, vagy tovább léptek azzal, hogy a csőrüket a résbe helyezték és megpróbálták közvetlenül megragadni a Petri-csészét, finoman meghúzva a dobozt

– mutattak rá a szerzők a kísérletek során legtöbbet tapasztalt jelenségekre a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A húrhúzási tesztnek legalább 90 madárfajt vetettek alá Forrás: Wikimedia Commons

A kísérlet során mind a négy csoportban akadtak olyan vadon élő sirályok, amelyek sikeresen meg tudták oldani a húrhúzási tesztet.

Végül a 104 próbálkozás összesen 25 százaléka bizonyult sikeresnek, amikor a madarak ki tudták húzni a kolbászt a dobozból,

hogy megegyék azt; ráadásul mindezt 21 százalékuk első próbálkozásra érte el. A kísérletet többször elvégző, hét sirály közül három meg is tudta ismételni a sikert. Összehasonlításképpen: a közönséges hollók körülbelül 26 százaléka képes spontán módon megoldani a húrhúzási tesztet.

Legalább egyszer megpróbálták megoldani a tesztet

Egy vadon fogott, a Barbadoson található egyetlen endemikus madárfajnak számító Loxigilla barbadensis körében végzett 2016-os tanulmány szerint a madarak körülbelül 43 százaléka volt képes sikeresen megoldani a rejtvényt, de csak két egyed tudta megcsinálni első próbálkozásra.

A varjúfélék intelligenciája, mint a hollók és varjak jól ismert. Nemrégiben a varjak még azt is megmutatták, hogy numerikus képességeik vannak, ami eddig csak néhány más fajnál volt látható: az üres halmaz fogalmának felfogása- a zéró számosság. Forrás: https://www.quantamagazine.org/animals-can-count-and-use-zero-how-far-does-their-number-sense-go-20210809/

Mivel a vizsgálatunk egyedenként háromra korlátozta a kísérletek számát, ezért úgy érvelünk, hogy az első próbálkozásra 21 százalékos és összességében 25 százalékos sikerarány erős bizonyítéka annak, hogy a gyűrűscsőrű sirályok „jártasak" a húrhúzás ezen konfigurációjának megoldásában

– írták a szerzők a most publikált tanulmányban. – Következtetéseinket megalapozottnak és a fajra nézve reprezentatívnak tartjuk, mivel 104 sirályból álló nagy mintán alapulnak, amelyek legalább egyszer megpróbálták megoldani a tesztet, és amelyek 84 fészek és négy kolónia között oszlanak el, felölelve a változatos városi és vidéki táplálkozási lehetőségeket.

Az azonban kevésbé világos, hogy ez végül is mit jelent a sirályok alaposabb tudományos megismerésével kapcsolatban. A tesztet ugyanis korábban már többször kritizálták szakmai körökben, megkérdőjelezve a problémamegoldó attitűd mérésének bizonyítékát.

A varjak észlelik a tárgyak mennyiségét, amit látnak, és vannak neuronjaik, melyek azokra a mennyiségekre vannak hangolva, lehetővé táve, hogy megkülönböztessék egy négy tárgyak készletet a három,vagy öt tárgyastól. Forrás: https://www.quantamagazine.org/animals-can-count-and-use-zero-how-far-does-their-number-sense-go-20210809/

Egy új-kaledón varjakkal végzett tanulmány például bizonyítékot talált arra, hogy ezek a madarak csak azért húzták tovább a madzagot, mert a táplálék egyre közelebb kúszott.

Ám ha a madzag feltekeredett és az étel nem került közelebb hozzájuk, abbahagyták. A kutatók ekkor azzal érveltek, hogy ezek a madarak nem képzelhetnek el egy jövőbeli cselekvési tervet, hanem pusztán azért húzzák a madzagot, mert azt látják, hogy a dolog működik.

A szakemberek ezért egyetértenek abban, hogy további kutatásokra van szükség annak tisztázására, hogy a madarak mit próbálnak valójában elérni, amikor zsinórt húznak ebben a feladatban.

Úgy gondolják, a bonyolultabb feltételek alkalmazása segíthet a különféle motivációk meghatározásában. Ezek a kísérletek ugyanis nem pusztán a tudományos kíváncsiság kielégítésére léteznek: fontos információkat közölhetnek velünk a madarak alkalmazkodásáról, tanulási folyamatáról és innovációs képességeiről.