1991. december 8-án az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia hivatalosan is megállapodtak a Szovjetunió, mint államszövetség megszüntetéséről. A több mint hetven évig fennállt kommunista diktatúra végnapjaiban szétesőben volt a közhatalom, és jelentősen megromlott a közbiztonság is. A Szovjetunió megszűnéséhez az 1991. augusztus 19-i ultrakonzervatív katonai körök által megkísérelt fegyveres puccskísérlet adta meg a végső lökést.
A kommunista rendszer agóniájának utolsó hónapjaiban a szovjet zsidóság antiszemita pogromoktól tartva, tömegesen kezdte elhagyni az országot. A kivándorlási hullám tetőzését nagyban elősegítette, hogy Jichak Samir izraeli miniszterelnök kormánya meghirdette a külföldön élő zsidók hazatelepítését támogató programját. Az izraeli kormány felhívására több százezer szovjet zsidó döntött a kivándorlás mellett.
Mivel Moszkvából nem indult közvetlen járat Izraelbe,
ezért a kivándorlók jelentős része Budapestről repült Tel-Avivba.
( Magyarország már a rendszerváltás előtt, 1988-ban helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat Izrael Állammal.) A külföldről érkező zsidók bevándorlását a különböző Izraellel-ellenes palesztin szervezetek azonban ellenséges cselekedetnek tekintették csakúgy, mint a kivándoroltatás elősegítését.
Emiatt 1990-től a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) valamint a MagyarÁllam között fennálló viszony jelentősen megromlott, ami több diplomáciai bonyodalomhoz is vezetett. A PFSZ 1975 szeptemberében nyitotta meg a budapesti képviseleti irodáját, a Kádár-rendszer pedig a palesztin szervezettel szemben elrendelt nemzetközi embargót megsértve, titkos fegyverszállítmányokkal és pénzzel támogatta Jasszer Arafat szervezetét.
A magyar kormányzat és a PFSZ közötti viszony akkor romlott meg, amikor Budapest helyreállította Tel-Avivval a diplomáciai kapcsolatokat.
Az Abu Nidal vezette szélsőséges palesztin csoport, az El Fatah már régóta jó kapcsolatokat ápolt a Német Szövetségi Köztársaságban illegálisan működő szélsőbaloldali, maoista nézeteket valló Vörös Hadsereg Frakcióval ( Rote-Armee-Fraktion,RAF), vagy a vezetőik után Baader-Meinhoff csoportként is emlegetett terrorszervezettel. Abu Nidal és csoportja a terrorsejt nem egy, az NSZK hatóságai által körözött tagjának nyújtott menedéket közel-keleti arab országokban.
A két terrorszervezet közös akciókat is szervezett, a RAF tagjai pedig palesztin táborokban kaptak titkos kiképzést, a RAF az El Fatah nyújtotta támogatás viszonzásaként európai zsidó érdekeltségek ellen tervezett terrortámadásokat.
Ebbe a tervbe illett bele a Szovjetunióból elkezdődött zsidó kivándorlást gátló terrorakciók ötlete is.
A ferihegyi robbantást megszervező RAF-terroristák, Horst Ludwig Meyer, valamint Andrea Klump, akik a Vörös Hadsereg Frakció harmadik generációját képviselték, 1988-ban a Közel-Keleten kaptak kiképzést.
Mint később bebizonyosodott, ők voltak azok, akik 1988-ban megkísérelték felrobbantani a spanyolországi Rotában az amerikai katonák által sűrűn látogatott helyőrségi klubot. Horst Ludwig Meyer december első napjaiban érkezett Budapestre, egy Winifred Robert Georg Hamdaker névre kiállított hamisított nyugat-német útlevéllel. Meyer a Műszaki Egyetem lágymányosi kollégiumának közelében kibérelt egy lakást, majd 1991. december 14-én a fővárosi Autótaxi Vállalattól bérbe vett két Fiat Tipo márkájú autót.
Meyer és társai az egyik Fiatot, amelybe a távirányítású pokolgépet is elrejtették, a merénylet előtti napon, december 22-én állították le a Ferihegyi gyorsforgalmi út mellett, az 1-es terminál közvetlen közelében. A másik Fiat személygépkocsival a gyorsforgalmi út mellett futó vasúti vágány túloldalán vettek fel figyelőállást, nagyjából 120 méterre a leállított autótól. A vágányon már napok óta vesztegelt egy teherszerelvény, ami eltakarta a terroristák figyelőpontját.
A kivándorlókat szállító és rendőri felvezetéssel érkező busz 1991. december 23-án kora délelőtt 9 óra 40 perckor ért a helyszínre. Amikor az autóbusz elhaladt az üresen parkoló Fiat Tipo mellett, Meyer a távkapcsoló segítségével működésbe hozta az autóban elrejtett pokolgépet,
de az nem a terroristák számára megfelelő pillanatban robbant fel.
A detonáció akkor következett be ugyanis, amikor az autóbusz és a felvezetést végző rendőrautó már elhaladt a Fiat mellett. A robbanás ennek ellenére is iszonyú pusztítást végzett; az autóbusznak lökte a rendőrautót, amely összeroncsolódott, a busz pedig kigyulladt.
A felvezetőautóban ülő két rendőr súlyos égési sérüléseket szenvedett, a buszban pedig négy utas sérült meg, de szerencsére még mindenki időben el tudta hagyni a lobogó lánggal égő járművet. A pokolgépet rejtő Fiat gyakorlatilag eltűnt a robbanásban, amelynek csak egy mély kráter maradt a helyén. Több, a közelben parkoló autó is súlyosan megrongálódott, és a robbanás epicentrumától számított 300-500 méteren belül álló összes épületnek betört az ablaka.
A detonáció utáni zűrzavarban csak kevesen figyeltek fel az út túloldalán csikorgó kerekekkel elszáguldó világos színű Fiat Tipóra. A merénylet hírére Boross Péter, az Antall-kormány belügyminisztere azonnal elrendelte a határellenőrzés megszigorítását, valamint utasítást adott a rendkívüli intézkedések bevezetésére a Ferihegyi Repülőtéren.
A reptéri rendőrség valamint a határőrség alegységei néhány perccel a robbantás után lezárták a gyorsforgalmi utat, és valamennyi azon haladó autót megállítottak, illetve átvizsgáltak.
A merénylőket azonban a gyors intézkedések ellenére sem sikerült elfogni.
A merényletet szerencsésen túlélt kivándorlókat egy közösségi szállásra vitték, később pedig egy másik géppel repültek Izraelbe. Antall József miniszterelnök, valamint a magyar kormány elítélte a terrorcselekményt, és külön nyomozócsoportot állíttatott fel a bűntett kivizsgálására, illetve az elkövetők felkutatására.
A nyomozók december 27-én a Lágymányoson bérelt lakás mellett megtalálták a másik Fiat Tipót, a lakásban pedig sikerült DNS mintákat rögzíteniük, de a kor bűnügyi technikája még nem tette lehetővé, hogy ez alapján azonosítsák a tetteseket. A terroristák egérutat nyertek, és sikerült elhagyniuk az országot.
A budapesti merényletért az AFP hírügynökséghez eljuttatott arab nyelvű közlemény szerint a Jeruzsálem Megmentéséért Alakult Mozgalom vállalta a felelősséget.
A mozgalom azonban sem a magyar titkosszolgálat, sem pedig a nemzetközi bűnüldöző szervek számára nem volt ismert,
és soha többé nem is jelentkeztek. A Ferihegyi gyorsforgalmi úton történt robbantás hátterére csak a terrorcselekmény után nyolc évvel később derült fény. Meyert és Andrea Klumpot 1999. szeptember 15-én egy lakossági bejelentés nyomán rendőrjárőr akarta igazoltatni Bécsben.
A két terrorsita azonban fegyvert rántott, és rálőtt a rendőrökre. A kialakult tűzharcban az osztrák rendőrök Meyert agyonlőtték, Klumpot pedig elfogták.2001-ben Ausztria Andrea Klumpot kiadta a Német Szövetségi Köztársaságnak, ahol a rotai merénylet miatt már hosszabb ideje körözték. A fogságba vetett nőn elvégzett DNS-vizsgálat bebizonyította, hogy ő is részese volt az 1991-es budapesti merényletnek.
A ferihegyi robbantás miatt emelt vádat 2004-ben Stuttgartban tárgyalta le a tartományi bíróság. A büntetőeljárásban a bizonyítékok hatására
Andrea Klump beismerte, hogy 1991-ben Meyerrel együtt a lágymányosi lakásban tartózkodott,
de azt tagadta, hogy részese lett volna a merényletnek. A bíróság a vádlott tagadásával szemben azonban bizonyítottnak találta ezt, ezért 32 rendbeli gyilkossági kísérletben való bűnsegédi részességért jogerősen 12 év fegyházra ítélte.
A merényletnek volt egy harmadik támogatója is, de az ő személyére és szerepére sohasem derült fény.