A szén csökkentésére és a bolygó lehűtésére megoldás lehet az óceán trágyázása

Nullára kell csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását.

Egy tudósokból álló bizottság érdeklődést keltett a mesterségesen triggerezett plankton virágzás tesztek iránt. Bizottsági jelentés tüzeli az érdeklődést a mesterségesen beindított plankton virágzások iránt

2009 januárban egy német kutatóhajó elindult a Déli-óceánra 6 tonna vasat és egy hajórakomány vitát szállítva. A vasnak be kellett indítania egy masszív fitoplankton virágzást, ami ki fogja szívni a szén-dioxidot a levegőből, de a környezetvédők tiltakoztak, a kísérletet a geomérnökség hanyag formájának tekintették. A német kormány röviden felfüggesztette a munkát, mielőtt folytatni engedte. Ez lenne az utolsó vastrágyázási kísérlet több, mint egy évtizede.

De ez hamarosan megváltozhat, miután vezető óceán tudósok egy bizottsága múlt héten azt mondta, hogy ilyen kísérleteknek prioritása van és felszólították az Egyesült Államokat, hogy költsenek akár 290 millió dollárt még nagyobbakra, amelyek 100 tonna vasat terítenek el 1000 négyzetkilométernyi óceánon. A kutatók már az a jövő évi terve, hogy vasat öntenek szét az Arábiai-tenger egy darabkáján.

„A stratégia szigorú tesztjei nagyon fontosak. Azt gondolom, hogy ez meg fog történni tudománnyal, vagy anélkül. Az a félelmem, hogy elüzletiesedik, mielőtt némi alapismeretet szerzünk az óceán reakciójáról." - mondja Ken Buesseler, a Woods Hole Oceanographic Institution biogeokémikusa és az Egyesült Államok a Nemzeti Mérnöki és Orvostudományi Akadémia (National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine (NASEM))jelentés társszerzője.

Még ha a nemzetek rendkívülien csökkentik az üvegházgáz emissziókat, sok tudós úgy hiszi, ahhoz, hogy megelőzzük a súlyos klímaváltozást, az is szükséges, hogy a világ törekedjen a negatív emisszió technológiákra, ami kivonná a szén-dioxidot és más melegítő gázokat a levegőből.

Dollár billiók mentek el a szárazföld alapú tervekre, amik például elősegítik az újraerdősítést, vagy a mezőgazdasági gyakorlatokat, amik több szenet raktároznak a termőtalajban. De Scott Doney, a Virginiai egyetem oceanográfusa, aki a NASEM jelentést elnökölte, azt mondja, hogy amikor a szén szekvesztrálásra kerül sor, az óceán egy viszonylag új terület.

Nullára kell csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását. Forrás: WWF

Az óceán már abszorbeálta majdnem az 1/3-át az emberi aktivitás által kibocsátott szénnek, és a tudósok remélik, hogy még több terhelést tud vállalni. A vastrágyázáson kívül a bizottság megvizsgálta a tengerparti ökoszisztémák rehabilitálását: óriási hínárültetvények termesztését; és ösztönözni a plankton termelést a tápanyagok óceán mélyéről való felkényszerítésével. A magasabb költség opciók magukba foglalják a tengervízből való szén-dioxid kivonáshoz használandó elektromosságot és befecskendezését a föld alá; és a pulverizált (szétporlasztott) sziklák szétterjesztését az óceánban, hogy lúgosabbá tegyék, növelve a szén-dioxid mennyiségét, amit el tud nyelni. A vastrágyázás a legolcsóbb opciók közt van.

A fotoszintetikus planktonok úgy viselkednek, mint a trópusi esőerdők, kivonva a szén-dioxidot az atmoszférából. Populációikat gyakran limitálja a vashiány, amely a sivatagok szélfútta porából, vulkanikus hamuból, és még a víz alatti hidrotermális kürtőkből is az óceánba szitál. Az extra vas serkentené a virágzást, előidézve, hogy a plankton extra szenet vegyen fel, így vélik. A szén a mélybe süllyedne holt plankton, ürülék, vagy az őket elfogyasztó organizmusok testének formájában. Elméletben, a szén századokra el volna temetve.

A tesztek azt mutatták, hogy a vas serkenti a plankton gyarapodást. De a nagyon fontos kérdések megmaradnak, mondja Dave Siegel, a santa barbarai Kaliforniai Egyetem tengertudósa, aki a NASEM bizottság tagja volt. Azt mondja, hogy bizonytalan, hogy az abszorbeált szénből mennyi jut le a mély óceánba, bizonytalan. Más organizmusok elfogyaszthatják a merülő anyagot és újra emittálhatják a szenet szén-dioxid formájában. Egy mási kérdés is jár Siegel fejében: hogy a vállalatok, vagy a kormányok hogyan követnék nyomon ezeket a szén áramlásokat elég jól, hogy azt állítsák elhárítják az üvegházgáz szennyezést?

Az óceán úgy enyhíti a globális felmelegedést, hogy az emberi tevékenységgel okozott szén-dioxid-kibocsátás hatalmas tömegét nyeli el. A Déli-óceán mintegy negyven százalékkal részesedik a szén-dioxid-felvételben. Forrás: https://www.bbc.com/news/science-environment-35280895

Buesselert bátorítja a Doney, Siegel és kollégái által az Environmental Research Letters magazinban publikált újkeletű számítógép modellezés, ami azt mutatja, hogy az olyan események által, mint pl. a plankton virágzás az óceán felszínéhez közel elfogott szén-dioxid közel 1/3-ának a mély óceánba kellene süllyednie. Az óceántrágyázási stratégiák járható utak lehetnek, ha még 10%-ot elég mélyre le tudunk juttatni, mondja. De a szkeptikusok megjegyzik, hogy a 13 elmúlt trágyázási kísérlet friss vizsgálata azt találta, hogy csak egy ami növelte a mély óceánban a szénszinteket. Ez a nyomrögzítés az egyik oka, amiért a vastrágyázás kutatási prioritássá tenni őrültség, mondja Will Burns az Északnyugati Egyetem óceánjogi szakértője. Stephanie Henson, az Egyesült Királyság Nemzeti Oceanográfiai Központjának tengeri biogeokémikusa szintén aggódik a módszer meglepetésszerű következményeitől, összefüggésbe hozva a nyulak ausztrál ökológiába való katasztrofikus telepítésével. „Csak elképzelni tudjuk, hogy valami teljesen váratlanul történik az óceánokban." - mondja Henson. De Buesseler azt gondolja, hogy a potenciális kockázatok megmérése egyik oka, hogy előre menjenek a kutatással.

David King, a Cambridge Egyetem Klímajavítási Központ (Centre for Climate Repair) feje, kész tesztelni ezeket a politikailag ellenőrzött vizeket. Jövő nyáron, a Goaban lévő Indiai Tengertudományi Intzete (India's Institute of Maritime Studies) tudósaival dolgozva, tervezi hogy vassal bevont rizshéjat szórnak az Arábiai-tenger egy rendjére (egy sornyi lekaszált növényre), hogy megtudják vajon ha hosszabb ideig szuszpendálja tápanyagot, elindít-e egy virágzást kevesebb vassal. Hogy a környezeti aggodalmakat elhárítsák, King azt tervezi, egy a felszíntől a tengerfenékig sok kilométeren át futó óriási műanyag táskára korlátozza a munkát. „Rengeteg a pesszimizmus. Sok ember azt mondja, hogy hagyjuk magára az óceánt, mintha már nem tenyereltünk volna bele.". - mondja King.

(Forrás: American Association fot the Advancement of Science)