A harcos alsó állkapcsának elemzése során most kiderült, hogy az egy korábbi incidens során súlyosan megsérült és eltört. Egy korabeli, tehetséges orvos azonban drótot használt, hogy rögzítse azt, amíg meg nem gyógyul teljesen. Ez a huzal pedig valószínűleg aranyból készült.
Az állkapocs egyszerűen két részre tört
– mondta Anagnostis Agelarakis, a New York -i Adelphi Egyetem Történelem Tanszékének antropológiai professzora a LiveScience online tudományos portálnak. – A közel 650 éves, meggyógyult állkapocs felfedezése elképesztő lelet, mert megmutatja, milyen pontossággal volt képes az orvos összeilleszteni az állkapocs két nagy töredékét.
Emellett úgy tűnik, hogy az egészségügyi szakember követte az időszámításunk előtt az ötödik századan „praktizáló" görög orvos, Hippokratész tanácsát, aki körülbelül harminc évvel a harcos megsebesülése előtt írt egy értekezést az állkapocs sérüléseiről.
Agelarakis és munkatársai még 1991-ben fedezték fel a harcos koponyáját és alsó állkapcsát a Polystylon erődben, amely egy régészeti lelőhely a görögországi Nyugat -Trákiában.
A szakemberek emlékeztettek, hogy a 14. században, a Bizánci Birodalom szembeszállt az oszmánok támadásaival.
Tekintettel arra, hogy a harcos fejét vették, a Mediterranean Archeology and Archaeometry tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint valószínű, hogy addig küzdött, amíg az ellenség be nem vette erőszakkal Polisztilon erődjét.
Ahogy az erőd leomlott, az oszmánok valószínűleg elfogták azt, majd lefejezték a harcosokat
– írta Agelarakis a tanulmányban. – Ekkor egy ismeretlen személy nagy valószínűség szerint elvitte a katona fejét és titokban eltemette, ám a test többi részét nem sikerült visszaszerezni.
Hozzátette: a fejet egy 5 éves gyermek már meglévő sírjába temették. A régészek feltártak egy törött kerámiaedényt is, amelyet talán a fej eltemetése során az ásáshoz használhattak 1380-as évek közepén. A koponya megőrizte a „szörnyű frontális ütközés" nyomait.
Az állkapocs törésének oka azonban egyelőre nem világos a tudósok előtt. Az általuk felvetett lehetőségek közé tartozik egy esés lovaglás közben; egy harci sérülés lándzsahegy vagy más éles, kézi fegyver következtében; vagy egy ballisztikus lövedék.
Az azonban biztosnak látszik, hogy a harcos 35 és 40 év között járt, amikor elhunyt, és valószínűleg a halála előtt tíz évvel, 1373 körül tört el az állkapcsa.
Az alsó állkapcsán lévő fogak elemzése során derült ki, hogy a fogkő egy olyan vonalban maradt meg, amely egy vékony drót befűzésének helyén halmozódott fel, és cikázott körül a férfi fogainak tövén, hogy az állkapcsát rögzítve gyógyuljon
– mutatott rá Agelarakis. – A drót már rég eltűnt, de azt gyanítjuk, hogy aranyszál, aranyhuzal vagy valami hasonló volt, ahogy azt a hippokratészi korpuszban ajánlják.
Hozzátette: az arany lágy és hajlékony, de erős és nem mérgező, így jó választás az ilyen típusú orvosi kezeléshez. Az egyik fogat egy kicsit ráadásul meg is reszelték, hogy a huzalba kötött csomó ne karcolja meg a férfi arcát, ami a tudósok szerint nagyon kifinomult és lenyűgöző kezelési technikára utal. Ez a kivételes orvosi kezelés azt is jelzi, hogy a harcos nagyon fontos személy lehetett.
Talán az erőd katonai vezetője volt és az oszmánok ezért fejezték le, amikor elfoglalták azt.
A szakemberek nem találtak bizonyítékot ezüstötvözetre, amely szürkés elszíneződést hagyott volna maga után, és nem voltak nyomai zöldes rézsavas foltoknak sem, amelyeket réz- vagy bronzhuzalok szoktak hagyni.