Hihetetlen, hogy hol lennének a mostani országok az őskontinensen, a Pangeán

Itt helyezkedtek volna el a mai országok a Pangea szuperkontinensen

A Föld kontinensei és óceánjai statikus, mozdulatlanul álló masszívumoknak, illetve tengeri medencéknek tűnhetnek számunkra. Ez azonban csak a látszat, mert a mélyben folyamatosan munkálkodó tektonikus erők lassan, de biztosan megváltoztatják a Föld arculatát. A geológiai múltban volt olyan időszak, amikor az összes mai szárazulat egyetlen hatalmas szuperkontinenssé állt össze. Egy olasz szakember, Massimo Pietrobon olyan térképet szerkesztett, ami a mai országok helyzetét tünteti fel az egykor volt hatalmas őskontinensen, a Pangeán.

A legismertebb, a Pangea, már a negyedik szuperkontinens volt a Föld eddigi történetében

Az összes szárazulatot magában foglaló hatalmas szuperkontinensek még ha ritkán is alakulnak ki, de egyáltalán nem tekinthetők a földtörténeti múlt, sőt, a jövő kivételes képződményeinek. A Föld legfelső, a kéregből és a felső köpenyből álló szilárd része, a litoszféra, hét nagyobb és több kisebb lemezből áll, amelyek egymáshoz képest folyamatos mozgásban vannak. A litoszféralemezeket a Föld magjában termelődő és felfelé irányuló hőáramlatok mozgatják.

Alfred Wegener német geológus és sarkkutató nevéhez fűződik a kontinensvándorlás elmélete Forrás: Wikimedia Commons

Emberi idősíkon szemlélve a kontinentális lemezek mozgása szinte észrevehetetlenül lassúnak látszik, de geológiai időskálán mérve mindezt, már megdöbbentőek lehetnek a változások. A litoszféralemezek egymáshoz képest való mozgása szerint háromféle lemezszegélyt különböztethetünk meg: az ütköző vagy konvergens, az egymástól távolodó, széttartó divergens, valamint az egymás mellett haladó, úgynevezett súrlódó lemezszegélyeket.

A három főbb litoszféraszegélyt ábrázoló infografika Forrás: United States Geological Survey-USGS

A litoszféralemezek tektonikus mozgására vezethetők vissza a földrengések, a hegységképződés, az óceáni árkok kialakulása, valamint az ezekhez kapcsolódó szigetív-vulkanizmus, az óceáni kéreg alábukása, a szubdukció, de az új óceánokat kinyitó riftesedés, a hasadékvölgyek képződése is.

E mozgási sebességek nem egyenletesek;

éves szinten 0,66 és 8,2 cm között változnak. Ez a lassú mozgás, vagyis a kontinensek egymástól való távolodása, illetve közeledése pár száz vagy ezer év alatt ugyan még nem eredményez látványos változást, de évmilliókkal mérve ezt a folyamatot, a lemeztektonika drámai módon megváltoztatja a Föld arculatát.

A kontinensek helyzete félmilliárd évvel ezelőtt, a késői kambrium időszakban Forrás: Researche Gate

A kontinensek vándorlása időnként azt eredményezi, hogy az összes szárazulat egyetlen hatalmas szuperkontinenssé áll össze. A szuperkontinensek geológiai idővel mérve nem túl stabil, illetve hosszú életű képződmények, mivel a könyörtelen lemeztektonika előbb-utóbb szétdarabolja ezeket. A földtani bizonyítékok szerint az első ismert „szuperföld" a Columbia, nagyjából kétmilliárd éve keletkezett. Az ezt követő szuperkontinens, a Rodina mintegy 1,1 milliárd éve állt össze, és a prekambriumi kor vége felé, 750 millió éve semmisült meg.

Kambrium időszaki tengeri élettáj rekonstrukciója. A kambriumi robbanás idején jelentek meg a soksejtű fejlett létformák a tengerben Forrás: Flickr/

Közvetlenül a magasabb rendű élet megjelenését megelőző „kambriumi robbanás" előtt, 550 millió éve semmisült meg a Pannotia őskontinens, amelynek négyfelé esett darabjaiból állt össze az eddig utolsó hatalmas szuperkontinens, a nagyjából 300 és 170 millió évvel ezelőtt létezett Pangea.

Magyarország az Egyenlítőn, Kína pedig az északi sarkkör felett

Az első dinoszauruszok már ezen a hatalmas, észak-déli irányú és egy vastag kiflire hasonlító szuperkontinensen jelentek meg. Amikor 249 millió éve beköszöntött a dinoszauruszok koraként is emlegetett mezozoikum, a földtörténeti középidő, a Pangea egy kissé elfordult, és az Egyenlítőnél e hatalmas kontinens mélyére benyomuló nagy tengeröböl, a Tethys megkezdte széles óceánná tágulását. A Pangea egyetlen szárazulatként magába foglalta a mai Észak- és Dél-Amerikát, az Antarktiszt, Afrikát és Indiát, Ausztráliát, valamint Európát, illetve Ázsiát.

Triász időszaki óceáni életkép, a delfinekhez hasonló életmódot folytató tengeri ragadozó hüllőkkel, a Mixosaurusokkal, amelyek a korai halgyíkok csoportjához tartoztak, és teljesen a tengeri életmódhoz alkalmazkodtak Forrás: Reddit

A mai Magyarország területe, pontosabban az ezt alkotó egyik mikrolemez ekkor még az Egyenlítő közelében, az egyre szélesebbre nyíló Tethys északnyugati partvidékén feküdt. A Dunántúli-középhegység jelentős részét felépítő triász időszaki dolomit,

mint amilyen például az M1-es autópálya mentén Tatabányánál a műút fölé emelkedő Turul-emlékmű fehér sziklatömege,

ekkor, nagyjából 230-220 millió éve a Tethys-óceán afrikai selfjén, forró éghajlaton rakódott le a jól átvilágított, rendkívül sekély és langymeleg trópusi vízben.

A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején lévő Turul-emlékmű. A szürkésfehér dolomit egykor az Egyenlítő közelében, és a Tethys-óceán afrikai selfvidékén rakódott le Forrás: MTI/Krizsán Csaba

Az egykorú kőzetanyag és az abba zárt fosszíliák alapján, valamint a paleomágneses mérések segítségével egészen pontosan felvázolhatóak a szuperkontinenssé összeállít Pangea körvonalai, illetve megállapíthatóvá váltak a méretei is. Ezt a hatalmas szárazulatot az ős Csendes-óceán, a Panthalassza ölelte körül.

A Pangea kontinens belsejében rendkívül száraz és forró sivatagi éghajlat uralkodott, a tengerparti sávokat, így a „korabeli Magyarországot" is a nedvesebb trópusi monszun éghajlat jellemezte.

A Pangea közepébe az Egyenlítő vonalán egy óriási tengeröböl, a Tethys-óceán víztömege nyomult be Forrás: Wkimedia Commons / Antonio Ciseri

A Pangea rekonstrukciós térképét felhasználva Massimo Pietrobon rárajzolta e térképre a Föld jelenlegi államainak a határait, ami teljesen más képet mutat az egyes országok elhelyezkedésénél ahhoz képest, amit most ismerünk. Az Amerikai Egyesült Államok a Pangea nyugati partvidékén feküdt, amelynek partjait a hatalmas Panthalassza-óceán mosta.

Itt helyezkedtek volna el a mai országok a Pangea szuperkontinensen Forrás: Massimo Pietrobon

Kína az északi sarkkör felett, az Arktisz vidékébe nyúlt, Törökországot az Egyenlítő szelte ketté, Ausztrália pedig délebbre feküdt az Antarktisznál. De Olaszország, Franciaország, valamint Spanyolország is az egyenlítői övezethez tartozott, Grönland pedig a Ráktérítő környékén, és mélyen bent a Pangea szívében feküdt.

Most kezd csírázni a jövő új szuperkontinense, a Pangea Proxima

Azonban a Pangea a korábbi szuperkontinesekhez hasonlóan nem maradt fenn túl sokáig, legalábbis földtani idővel mérve. Ahogy a Tethys megkezdte a szétnyílását, a középóceáni hátságok mentén elindult az óceáni kéreg szétterjedése, ami a jura kor (209 és 145 millió év között) elején két nagy tömbre, az Észak-Amerikát és Eurázsiát magába foglaló Laurázsiára, valamint a Dél-Amerikából, Afrikából, az Antarktiszból, Indiából és Ausztráliából álló Gondwana szárazulatra darabolta a Pangea tömegét.

A Föld 100 millió éve, a kréta időszak derekán Forrás: Geology Page

Nagyjából ezzel egyidejűleg alakult ki az az észak-déli lefutású hasadékvölgy, ami mentén elkezdődött az Atlanti-óceán szétnyílása is. A kréta korban (145 és 65,5 millió év között) a Gondwana is több darabra töredezett, Afrika, valamint a róla leváló India megkezdte gyors északra nyomulását, fokozatosan bezárva a Tethyst, és kinyitva az Indiai-óceánt.

A fokozatosan bezáródó Tethys-óceán volt a földtörténet legnagyobb üledékgyűjtő medencéje Forrás: Environment Foundation

Az Antarktisz és Ausztrália kettéválásával fejeződött be az a csaknem 100 millió évet felölelő folyamat, ami teljesen szétaprózta a Pangeát és a földtörténeti újidő, a kainozoikum (65,5 millió évtől napjainkig) derekára létrehozta a ma ismert kontinenseket.

A Tethys "halála", azaz bezáródása a miocén időszakban. A térkép a Föld akkori képét mutatja Forrás: ESA

De vajon mit hoz a távoli jövő, hiszen a Föld mélyén változatlanul tovább munkálkodnak az óceánokat megsemmisítő, új óceánokat létrehozó és hegyláncokat felgyűrő elemi erők. A litoszféralemezek jelenleg ismert mozgási irányából és sebességéből megjósolhatjuk, hogyan fog kinézni világunk pár, vagy néhány száz millió év múlva, amit az alább beágyazott szimulációs videón is láthatunk.

Afrika jelenleg is feltartóztathatatlanul tovább nyomul észak felé, ami miatt először a Földközi-tenger fog eltűnni, és amint Afrika végleg összeforr Európával, egy, a mai Himalájához hasonló hegylánc gyűrődik fel az egykori Mediterráneum helyén. Nagyjából ezzel egy időben (körülbelül 30-40 millió év múlva) Ausztrália is összeforr Ázsiával,

az Antarktisz pedig az Egyenlítő felé haladva a jégtömegét elvesztő egyre kellemesebb hellyé válik.

Az Atlanti-óceán tovább folytatja intenzív tágulását, ami miatt Észak- és Dél-Amerika nagyjából 300 millió év múlva szintén Eurázsiához forr az Antarktisszal együtt, létrehozva az új szuperkontinenst, a Pangea Proximát.

Az emberiség már nem, de a medúzák valószínűleg még akkor is létezni fognak, amikor újra létrejön az új szuperkontinens, a Pangea Proxima Forrás: The Dock

Cseppet sem valószínű, hogy ekkor lesz még emberiség, de a félmilliárd éve létező medúzák feltehetően az új Panthalassza-óceánban is ugyanolyan egykedvűen fognak lüktetni a harangjaikkal, mint ahogy napjainkban.