A látványos példány valójában a valaha felfedezett legteljesebb rákkövület. Az ősi rákot a tudósok Cretapsara athanata-nak keresztelték el és Észak-Mianmarból származik. A Science Advances tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a megkövesedett gyantát a kínai Longyin Amber Múzeum kutatói még 2015-ben vásárolták meg a helyi bányászoktól, eddig azonban nem vizsgálták.
Egyetlen szőrszál sem hiányzik a testről, ami figyelemre méltó
– mondta Javier Luque, a Harvard Egyetem Organizmus- és Evolúciós Biológiai Tanszékének posztdoktori kutatója a ZME Science online tudományos portálnak, aki a világ egyik vezető tudósa a rákok evolúciójával kapcsolatban. – A borostyánkövületet megpillantva egyszerűen nem értettem, hogy mit csinált egy rák a fagyantában, mert ez nagyon furcsa, érthetetlen jelenség.
Lida Xing, a Kínai Egyetem szakembere és munkatársai mikro-CT-vizsgálatok segítségével rekonstruálták az ősi rák háromdimenziós modelljét, ami lehetővé tette számukra, hogy a legapróbb részletekig tanulmányozzák a példányt, beleértve a testét borító, finom szőrszálakat is.
A 100 millió éves példány nagyon hasonlított a modern rákokra, ám apró méretéből ítélve (amely mindössze 5 millimétert jelent) valószínűleg csak néhány napos lehetett.
Az eddig felfedezett, legrégebbi rákkövületek a jura korszakból származnak, ám a korábbi rákkövületek hiányosnak bizonyultak és nagyrészt karomdarabokból álltak.
Az új példány azonban 25-50 millió évvel megelőzi a korábbi rákszerű kövületeket, és tökéletesen megegyezik az „élet rákfájának" molekuláris rekonstrukciójával.
A molekuláris DNS-elemzések azt jósolták, hogy a szárazföldi rákok több mint 125 millió évvel ezelőtt váltak el tengeri őseiktől.
Így ez a jelenlegi, csodálatos példány áthidalhatja az elméleti előrejelzések és a tényleges fosszilis feljegyzések közötti szakadékot. A szakemberek szerint ez azt is jelentheti, hogy a rákok jóval korábban megtehették az első szárazföldi lépéseiket, mint azt a tudomány eddig vélte.
Azt azonban egyelőre nem tudják, hogy Cretapsara athanata szárazföldi fajként élt vagy sem, ám úgy tűnik, hogy hiányos tüdeje miatt valószínűleg még nem alkalmazkodott teljesen a földi élethez.
A tudósok úgy vélik, hogy ez az ősi rák valószínűleg édesvízben vagy esetleg sós vízben érezte jól magát és a kedvelt élőhelyei közé az erdő talaján keletkező tócsák tartozhattak.