A földtörténet valaha élt legnagyobb tengeri ragadozói közé tartozó óriásfogú cápák evolúciója az emlősök koraként is emlegetett kainozoikum (földtörténeti újidő, 65,5 millió évtől napjainkig) elején, nagyjából 60 millió éve kezdődött el. Valamennyi óriásfogú cápa közös őse, az Otodus obliquus a paleocén korban (65,5 és 55 millió év között) lépett az élet színpadára. Ezek a hatalmas húsevő ragadozók a heringcápa-alakúak rendjén belül (Lamniformes) a kihalt Otodiae és a recens Lamnidae család tagjai voltak.
A közös ős, az Otodus obliquus is nagyobb volt, mint a ma élő nagy fehér cápa,
a kifejlett egyedek teljes testhossza meghaladhatta a 9 métert.
A testfelépítése szintén hasonló lehetett, mint a leszármazottainak és késői rokonának, a nagy fehér cápának: erőteljes, robusztus test, széles száj és félelmetes fogsor jellemezte az első óriásfogú cápát. Az O. obliquus fogmaradványai a Kárpát-medence korai eocén korú, mintegy 50 millió éves tengeri üledékeiből is előkerültek.
Az óriásfogú cápáknak az igen gyors evolúciójuk során folyamatosan növekedett a testhosszuk és a testtömegük is. Az O. obliquus helyét az eocén időszak (55 és 34 millió év között) végén egy újabb óriásfogú, a Carcharocles auriculatus vette át, amelynek már 11 méter körüli lehetett a teljes testhossza. A méretnövekedés azonban nem állt meg ezzel a kihalt fajjal, amit az oligocén kor (34 és 23 millió év között) elején feltűnt újabb óriása, a Carcharocles angustidens követett.
A C. angustidens fogmagassága elérte a 13 cm-t, a ragadozó legnagyobb példányai pedig 13-14 méter hosszúak lehettek. Összehasonlításként: a jelenkor legnagyobb húsevő cápájának, a nagy fehérnek 6,5 méter a maximális testhossza, bár egyes, nem megerősített adatok szerint ritkán akadhatnak ennél hosszabb példányok is.
A C. angustidens a mai Magyarország területén is előfordult,
ezt bizonyítják többek között az egri Wind-téglagyár 25 millió éves, oligocén korú agyagrétegéből előkerült fogleletei. Amikor 23 millió éve beköszöntött a miocén kor ( 23 és 5,5 millió év között) az óriásfogú cápák evolúciója is elérte a csúcspontját a Carcharocles ( egy új besorolás szerint Otodus) megalodon megjelenésével.
A C. megalodon gyorsan meghódította a kor világtengerének meleg vizes térségeit,
a Kárpát-medencében a középső miocén bádeni emeletében bukkant fel először, nagyjából 16 millió éve.
A Kárpát-medencét ekkor elborító, a Dunántúlon szigetcsoportokkal tarkított, a mai Nagyalföld térségében pedig nyílt vízi viszonyokat mutató Bádeni-tengernek a C. megalodon volt az egyértelmű csúcsragadozója. Megalodon fogak többek között Mátraszőlősről, Fertőrákosról, és a Pécs melletti Danitz-puszta homokbányájából is előkerültek már.
A C. megalodon valóban brutális szörnyeteg lehetett. Abban teljes az egyetértés a szakemberek között, hogy ez volt minden idők legnagyobb húsevő cápája, de hogy mekkorák lehettek a valóságos méretei, az hosszú évtizedek óta élénk viták tárgya. A C. megalodon mint minden más cápa porcos vázzal rendelkezik, ami az állat elpusztulása után gyorsan lebomlik. Ennek tudható be, hogy a csontos halakkal szemben a földtörténeti múltban élt porcos halaknak (Chondrichthyes), vagyis a cápáknak, rájáknak és a tengeri macskáknak jellemzően csak a fogaik, placoid pikkelyeik, hátúszó tüskéik, és kivételes ritkasággal a csigolyáik fosszilizálódnak.
Mivel a C. megalodonnak sem maradtak fenn teljes tetstfosszíliái, csak a fogak és egy-egy fosszilis csigolya nyújt támpontot az egykor élt hatalmas cápa testméretének megbecsléséhez. A modern tudománytörténetben először a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológusai kísérelték meg egy-egy teljes, a felső és az alsó állkapocsba való fosszilis fogsorozatból összerakni a megalodon állkapcsát, illetve meghatározni a maximális testhosszát.
Bashford Dean 1909-ben elkészített rekonstrukciója illetve számításai alapján a C. megalodon legnagyobb példányai 30 méter hosszúak lehettek, azaz a ma élő legnagyobb tengeri állat, a kék bálna (Balaenoptera musculus ) méretével vetekedhetett a testhosszuk. A Bashford Dean-becslés eredményét később a modern módszerrel elvégzett számítások 30 százalékkal csökkentették.
A C. megalodon méreteit relatív pontossággal csak a fogazatból lehet megbecsülni, de ez sem egyszerű feladat, mivel – a recens heringcápákhoz hasonlóan –
a megalodonnak sem voltak egyforma méretűek az állkapcsokban ülő fogai.
A számítást pedig minden esetben egy adott egyed legnagyobb fogainak alapulvételével végezték el, ezek pedig a felső, illetve az alsó állkapocs első kettő-kettő fogát jelentik. (A C. megalodon összesen 276 foggal rendelkezett, amelyek öt-öt sorban ültek az állat 2 méter széles állkapcsában.)
A valóságos testhossz kiszámítására több módszer is ismert, így például a zománccal borított fogkorona magassága, a „gyökér", vagyis a fog talplemezének szélessége (a cápáknak nincsen valódi foggyökerük), valamint a zománc vastagsága alapján. A 2000-es évek elején kialakult és többé-kevésbé elfogadott szakmai konszenzus szerint a C. megalodon kifejlett egyedeinek 14,2 – 16 méter hosszú lehetett az átlagos teljes testhossza.
2010-ben Catalina Pimiento, Dana J. Ehret, Bruce J. MacFadden a panamai Gatun Formációból származó 237956-os nyilvántartási számú fog egykori gazdájának méretére 16,8 métert kapott, egy másik ugyancsak innen származó (a 257579-es nyilvántartási számot viselő) fosszilis fog tulajdonosának a teljes testhosszára pedig 17,9 méter jött ki a számítás eredményeként. A Floridai Természettudományi Múzeum kutatója, Victor Perez a Paleontoligia Elctronica online szaklapban nemrég publikált tanulmány vezető szerzője azonban arra jutott, hogy a C. megalodon átlagos testhossza jóval meghaladta a jelenlegi konszenzusos értéket.
Perez és munkatársai a megalodon fogak szélességéből extrapolált új egyenleteket használtak a korrigált méretbecslések elkészítéséhez. Victor Perez akkor dolgozta ki a felülvizsgálti módszertant, miközben a Floridai Természettudományi Múzeumban oktatott doktoranduszokat. Az ötletet a diákok tanítása közben kapta, mert számos eltérést észlelt az eredményekben. A diákoknak ki kellett volna számítaniuk a megalodon méretét az ősi porcos hal és a modern nagy fehér cápa alaktani hasonlóságai alapján.
Azt az általánosan elfogadott módszert alkalmazták, hogy a cápa fogának magasságát a teljes testhosszhoz viszonyították. Amint a Floridai Természettudományi Múzeum kapcsolódó sajtóközleménye kifejti, ez a módszer magában foglalja a fog anatómiai helyzetének meghatározását a cápa állkapcsában, az adott fog méretét „a korona hegyétől a gyökér és a korona találkozási vonaláig",
és az így kapott számot egy megfelelő egyenletbe kell behelyezni.
De miközben ezt a módszert egységesen alkalmazva elvégezték a számításokat, Perez néhány tanítványa arra jutott, hogy az őscápa mindössze 40 láb (12,5 méter) hosszú volt, míg másoknak a nyilván elképzelhetetlen 148 láb (45,6 méter) hosszúság jött ki.
– Körbejártam a diákokat, és ellenőriztem, hogy rossz egyenletet használtak-e? Vagy elfelejtették-e átváltani a mértékegységeket? – mondta Perez, aki jelenleg a marylandi Calvert Marine Museum paleontológiai kurátora. „De nagyon gyorsan világossá vált, hogy nem a diákok követték el a hibát. Egyszerűen arról volt szó, hogy az egyenletek nem voltak olyan pontosak, mint ahogy azt előre megjósoltuk." Perez matematikai gyakorlata kimutatta, hogy a 2002 óta használt egyenletek különböző méretbecsléseket adtak ugyanarra a cápára, a mért fog alapján.
Mivel a megalodon fogak leggyakrabban önálló kövületként találhatók meg, Perez egy amatőr fosszíliagyűjtő által adományozott, szinte teljes és egyetlen egyedtől származó fogkészletre összpontosított az új megközelítés kialakítása érdekében.
Pereznek ebben Teddy Badaut francia paleontológus is a segítségére volt, aki azt javasolta, hogy a magasság helyett a fogszélességet használják viszonyítási mértékként, ami arányos a test hosszával. A felülvizsgálti módszer kidolgozásának másik munkatársa Ronny Maik Leder, aki akkoriban a Floridai Természettudományi Múzeum posztdoktori kutatója volt, az új egyenletkészlet kidolgozásához nyújtott segítséget.
A kutatócsoport öt faj 11 egyedétől származó fosszilis fog szélességét elemezte, köztük a C. megalodon valamint a modern nagy fehér cápák fogait, és egy olyan modellt alkottak, amely az adott fajok esetében a fogak szélességét összekapcsolja az állkapocs méretével. „Meglepődtem, hogy ez korábban még senkinek sem jutott eszébe" – nyilatkozta Leder, aki jelenleg a lipcsei Természettudományi Múzeum igazgatója.
„Ennek a módszernek túl nyilvánvaló volt a szép egyszerűsége ahhoz, hogy észrevehető legyen. Modellünk sokkal pontosabbnak bizonyult, mint a korábbi megközelítések. A kooperáció pedig csodálatos példája volt annak, hogy miért olyan fontos az amatőr és hobbi paleontológusokkal való együttműködés"- fejtette ki Ronny Maik Leder. Perez és kollégái az új és a korábbiaknál pontosabb számítási metódus segítségével azt találták,
hogy egy kifejlett C. megalodon átlagos testhossza 18 és 20 méter közötti lehetett.
Noha az új modell lényegesen jobb mint a korábbi módszerek, de még ez sem számít tökéletesnek az olyan kihalt állatok méretének pontos meghatározásában, amelyeknek csak a fogaik maradtak fenn, mint a fosszilis cápáknak. Azt is figyelembe kell venni, hogy az ugyanahhoz a fajhoz tartozó egyes egyedek méretei is adott határon (a minimális és a maximális testhossz között) különbözőek lehetnek. Perez ezért arra figyelmeztet, hogy még az új becsléseikben is körülbelül 10 láb (kb. 3 méter) hibatartomány lehetséges, ha a legnagyobb állatokról beszélünk.
Felhasznált források:
Victor J. Perez, Ronny M. Leder, and Teddy Badaut: Body length estimation of Neogene macrophagous lamniform sharks (Carcharodon and Otodus) derived from associated fossil dentitions,Paleontological Society, March 2021, Paleontologia Electronica,
Paul Ratner: Ancient megalodon shark was even bigger than estimated, finds study, Big Think, The Past, June 14., 2021.