Akinek valaha tartott bármilyen házi kedvencet, az már biztosan tudja, hogy az állatoknak természetesen gazdag, mély érzelmi élete van. Ezeknek a tudományos feltárása és dokumentálása azonban csak viszonylag új keletű.
A gyász különösen érdekes kutatási téma, mert segíthet jobban megismerni az állatokat, mivel szubjektív dologról van szó.
A háziállatok esetében pedig segíthet jobban feltárni azok érzelmi szükségleteit.
A most kapott eredmények azt mutatják, hogy a kutyák a gyászhoz kapcsolódó viselkedési és érzelmi mintákat mutathatnak, amikor egy közeli fajtársuk elpusztul
– mondta a Federica Pirrone, a Milánói Egyetem állatorvosa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – És ez utóbbi bizonyos aspektusai a gazdi érzelmi állapotához szorosan kapcsolódnak.
Gyászoló viselkedést számos állatnál megfigyeltek már, köztük főemlősöknél, elefántoknál, cetféléknél (például delfineknél) és másoknál. A tudományos szakirodalomban azonban nagyon kevés információ található a kutyafélék gyászáról.
Pirrone és csapata ezért erre keresett bizonyítékot: összesen 426 embert toboroztak, akik legalább két kutyával éltek együtt, és akik az egyik eb halálát átélték.
Ezek a gazdák ezután azt a feladatot kapták, hogy anonim módon töltsenek ki egy tudományosan hitelesített kérdőívet a túlélő kutyáik viselkedéséről a haláleset után. Ismertették a kutyák közötti kapcsolatot és saját reakcióikat is a kedvencük halála kapcsán. A kutatók azt is felmérték, hogy az emberek visszaemlékezéseit a háziállataik válaszaira befolyásolta-e a gyász során elszenvedett saját szenvedésük csökkenő emléke.
A kutyák többségénél viselkedésbeli változásokat észleltek, miután elvesztették kutyabarátaikat. Az emberek 86 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a kedvencének a viselkedése észrevehetően visszafogottabb vagy segítségre szorulóbb lett.
A leggyakoribb viselkedés, amelyről az emberek 67 százaléka számolt be, az a figyelem teljes elvesztése volt.
Ezt követte 57 százalékban a játékra való hajlandóság eltűnése, miközben 46 százalékuk a házikedvenc minden tevékenységének visszaesésére emlékezett vissza. A tulajdonosok 35 százaléka több alvással töltött időről és több félelemről számolt be, míg 32 százalékuk étvágycsökkenésről, 30 százalék pedig több nyüszítésről vagy ugatásról.
A gyászoló kutyák 93 százaléka több mint egy évig élt együtt a kutyabarátaival; érdekes módon az együttélés időtartama nem befolyásolta a „túlélő kutya" viselkedését.
Az állatok kapcsolatának erőssége azonban összefüggést mutatott a túlélő kutyák viselkedésével, csakúgy, mint az emberi érzelmeknél.
A szakemberek azonban rámutattak, hogy a felmérés alapján nem lehet határozott következtetést levonni és kijelenteni, hogy a kutyák egyértelműen gyászolják kutyabarátaik halálát. Vannak ugyanis más tényezők is, amelyek befolyásolhatják a kutyák viselkedését. Ahogy a Scientific Reports tudományos szaklapban fogalmaztak: „a stressz ragályosnak tűnik a kutyák és a gazdájuk között."