A nyest a végbéli tájékán lévő bűzmirigyek váladékával jelöli meg környezete fontos pontjait, így jelölve ki a territóriumát. Az így megjelölt territoriális helyek sorába tartozhat a parkoló autó motortere is. A motor maradék hője miatt itt ráadásul kellemes meleg és szárazság uralkodik a nyest számára a téli hidegben.
Addig általában nincs gond, míg az autóval ugyanazon a helyen parkolunk.
Ilyenkor is előfordulhat, hogy bevackolja magát az állat a motortérbe, de ezzel önmagában még nem okoz kárt, és az autónak ettől nem lesz baja.
De ha máshol parkolunk, például meglátogatjuk egy barátunkat és az ő házánál tesszük le az autót, akkor már könnyen problémássá válhat a helyzet. Ott ugyanis más nyestek élnek, és a kocsinkból a vetélytárs szaga árad, amit harapásokkal igyekeznek kioltani. Az esetek többségében mindig a megszokottól eltérő helyen történt parkolásnál keletkeznek a nyestek okozta károk.
Ha hosszabb ideig idegen helyen parkolunk, az ottani nyestek helyezhetik el szagjeleiket az autónkon, és amikor haza megyünk, akkor pedig az otthoni nyestek dúlhatnak a motortérben, mert nem a saját, hanem a vetélytárs szagát érzik.
De hogyan lehet védekezni a nyestek e kellemetlen és gyakran tetemes károkat okozó szokása ellen?
Az egyik lehetseges megoldás a rendszeres motormosás, vagy védelmi berendezés beszerelése. A nyestriasztó védelmi berendezés egy elektromos készülék. Azokon a helyeken, ahol jellemzően bebújhatnak a motortérbe, fémlapocskákat helyeznek el amiket rákapcsolnak egy elektromos elosztóra.
A nyestreiasztó készülék hasonló módon működik mint a villanypásztor: ha az állat megérinti a fémet, enyhe áramütést szenved ami miatt kerülni fogja az autót. Egyes szakértők azt feltételezik, hogy a lágyító vagy ápolószerként a gumikábelekhez, illetve műanyagokhoz adott bizonyos anyagok is csábítják őket.
Nyugat-Európában már dolgoznak azon, hogy a gumihoz adott anyagokat megváltoztassák a nyestek okozta károk csökkentése céljából. Nedves és hideg éjszakákon a langyos motorház is vonzhatja az apró ragadozókat.
A nyest a menyétfélékhez sorolt, éjszakai életmódot folytató ragadozó állat. Többnyire szürkület táján hagyja el rejtekét.
Erdőben főleg a sziklás részeket kedveli, valószínűleg ez az oka, hogy szívesen telepszik meg épületekben, városokban, falvakban, szőlők présházaiban, mert a házak a sziklákat helyettesítik számára.
Nagyvárosokban sem ritkák.
Párzási ideje június-augusztus, tényleges vemhességi ideje 2-3 hónap, de a kölykök úgynevezett késleltetett terhesség után jönnek a világra 240-290 nap után, többnyire áprilisban. 3-5 kölyökből áll az alom, szemeik az ötödik héten nyílnak, 7-8 hétig szopnak, majd fokozatosan egyre gyakrabban hagyják el a rejtekhelyüket és bár 3 hónapos korukban már önállók, őszig anyjukkal maradnak. Két éves korukra válnak ivaréretté.
Szeretik a gyümölcsöt, éjszakánként a kertek fáin, ribizlibokrain torkoskodnak. Hatékony vadász, főleg rágcsálókat ejt el, de kisebb mértékben madarakat, házi szárnyasokat is, és imádja a tojást amelynek kiszívja a tartalmát, és csak a héjat hagyja hátra.