Az újonnan leírt ragadozó az emlősök rejtélyes, Machaeroidines alcsaládjába tartozik, amelynek a neve görögül „tőrfogat" jelent. Számos kihalt ragadozó tartozik ide, amelyeket gyakran csak „kardfogú macskáknak" neveznek, beleértve a híres Smilodont is.
A Diegoaelurus vanvalkenburghae névre keresztelt vad, ősi ragadozó körülbelül 42 millió évvel ezelőtt élt, és ma úgy tartják, hogy ez az állat a kardfogú emlősök eddig felfedezett, legrégebbi példája a világon.
A felfedezést Ashley Poust, a San Diego-i Természettudományi Múzeum paleontológusa által vezetett kutatócsoport tette. Az állat kövületeit először az úgynevezett Santiago Formációban, egy dél-kaliforniai sziklacsoportban találták meg egy építkezés során. Az alsó állkapocsból és a jól megőrzött fogakból álló kövületeket azonban eddig raktárban tartották, amíg Poust rájuk nem bukkant a múzeum fosszilis könyvtárában.
A furcsa állkapocs azonnal felkeltette a tudós érdeklődését,
aki közelebbről megvizsgálta. Hamarosan kiderült, hogy a kövületek az egyik első, „macskaszerű állatot" képviselik a kizárólag húst tartalmazó étrendet preferáló ragadozók körében.
Az élet történetében bekövetkezett nagy változások azért is izgalmasak, mert betekintést engednek az evolúció működésébe és abba, hogyan jutottunk el idáig
– mondta Poust a ZMEScience online tudományos portálnak. – A kizárólagos húsfogyasztás kialakítása nagy változás, és nagyon speciális testrészeket, például éles karmokat, pengeszerű fogakat igényel.
Hozzátette: az új kövület egy kardfogú ragadozóhoz tartozik, amely talán még jobban „specializálódott", mint a többi húsevő.
A PeerJ tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a kardfogak remek adaptációt jelentenek, mert nagyon jellegzetesek, illetve mert többször egymástól függetlenül fejlődtek. Mégis leginkább csak a kövületek miatt tudunk róluk.
A Diegoaelurus izgalmas felfedezés, mert egyike azon kevés fosszíliáknak az első emlőscsoportból, amelynél kardfogak fejlődtek ki, több tízmillió évvel a már ismert kardfogú macskák előtt
– magyarázta Poust.
A kutatóknak nagy kihívást jelentett az alsó állkapocsból hiányzó fog volt, amelyen nem mutatkozott sérülés vagy betegség jele. Ám a San Diego-i helyi haditengerészeti kórházban végzett, nem szokványos CT-vizsgálatnak köszönhetően Poust ki tudta deríteni, hogy az állkapocs csontja teljesen egészséges.
A Diegoaelurus valószínűleg főemlősökre és erszényes állatokra vadászott,
amelyek a fenti lombkoronákon lógtak, de az étrendjében szerepeltek korai tapírok és a fák alatt legelésző birkaszerű növényevők is.