A kutatók azzal érvelnek, hogy Monte Albán több mint ezer évig volt a régió legnagyobb városa, pedig nem akad túl jó minőségű termőföld közelében. Ám úgy vélik, hogy a város megalapításához mégis adottak voltak más, kedvező körülmények: védhető dombtetői fekvés és egy kollektívabb államforma, amely embereket vonzott a településre és környékére egyaránt.
Szerettük volna megérteni, hogy a Monte Albánt miért pont ott alapították, ahol
– mondta Linda Nicholas, a most publikált tanulmány első szerzője és a Field Museum adjunktus kurátora a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Ahogy arra a Frontiers in Political Science tudományos szaklapban közzétett tanulmány rámutat, Monte Albán Mexikó déli részén, az Oaxaca-völgyben fekszik.
Valószínűleg Krisztus előtt 500-ban alapították és igen gyorsan növekedett.
Hamarosan már a régió fő metropoliszaként tartották számon és a város 1300 évig fennmaradt; hosszabb ideig, mint a legtöbb korabeli település, ha nem az összes többi kora hispán kori mezoamerikai város.
Negyven éve dolgozunk az Oaxaca-völgyben, és kollégáinkkal azon töprengtünk, hogy mi vonzott olyan sok embert Monte Albánba és környékére, és mi tette lehetővé, hogy a város ilyen sokáig fenn tudja tartani magát
– mutatott rá Gary Feinman, a Field Museum MacArthur antropológiai kurátora és a tanulmány társszerzője.
Hozzátette: az évek során több ötlet versengett egymással.
Az egyik hipotézis, amely Monte Albán gyors növekedését próbálja megmagyarázni, az egyfajta kényszerrel kapcsolatos elmélet: az a tudományos elképzelés, hogy a hatalmas uralkodók egyszerűen arra kényszerítették az embereket, hogy odaköltözzenek. Egy másik lehetséges magyarázatként az is felmerült, hogy
a későbbi lakosság azért ment a területre, mert annak a földje jónak bizonyult a gazdálkodásra.
Ezek érvényességének vizsgálata érdekében most Nicholas és Feinman több évtizedes kutatásra nyúlt vissza, ami mind Monte Albánra, mind pedig a környező Oaxaca-völgyre kiterjedt.
Annak az érvnek a kiértékeléséhez, miszerint a prekolumbiánus ásatási helyszín termőföldjének minősége vonzhatta oda az embereket, a kutatók a völgy modern földhasználatának tanulmányaira támaszkodtak;
feltérképezték a különböző földtípusokat a víz elérhetősége és állandósága alapján, amely a termés szempontjából legfontosabb tényező. Ahogy arra rámutattak, a jó minőségű és jól öntözött föld úgymond foltosan oszlott el a völgyben, így egyes területeken sokkal magasabb terméshozamok voltak, mint másokon. Míg a Monte Albán előtti települések erősebben a völgy legtermékenyebb részein koncentrálódtak, addig maga a város nem épp a jó termőföldek közelében épült.
A szakemberek szerint nagyon úgy tűnik, hogy Monte Albán alapítása idején a földtelkek minősége kevésbé volt meghatározó a letelepedési döntések meghozatala szempontjából, mind a város, mind a környező települések esetében.
A földhasználati elemzésünk egyértelműen azt mutatja, hogy Monte Albánt nem a leggazdagabb föld közelében emelték
– magyarázta Gary Feinman. – Akár magát a földet nézzük, akár a munkához szükséges munkaerőt, a mezőgazdasági termelékenységgel nem tudjuk megmagyarázni Monte Albán alapítási helyét.
A termőföldről szóló hipotézis tehát nem állja meg a helyét Monte Albán esetében. Feinman és Nicholas ezután ezért azt is megvizsgálta, hogy az embereket talán tényleg arra kényszerítették, hogy a régióban telepedjenek le. A projekt ezen része viszont egy több évtizedes régészeti kutatáson alapult.
Az 1960-as években a régészek különféle kérdéseket kezdtek feltenni az ókori társadalmakkal kapcsolatban, amelyek nemcsak a műtárgyak gyűjtésén és kategorizálásán alapultak. A kutatók ráadásul azt is tudják, egy helyszín feltárása esetén csak egy nagyon kis részről kapnak képet.
Ha meg akarunk válaszolni olyan kérdéseket, hogy miként alakultak ki korai városok, és mennyi ideig maradtak fenn, akkor a múltba vezető korlátozott bejáratú feltárások nem tudnak válaszolni rájuk
– emelte ki Feinman. – Ha szeretnénk például információkat megtudni Chicago városáról, akkor egy ház, egy háztömb vagy akár egy városrész feltárása sem adhatna elegendő információt a belváros növekedéséről a Chicago folyó és a Michigan-tó viszonylatában, vagy arra, hogy ez hogyan kapcsolódik a települések szélesebb hálózatához Illinois északi részén és azon túl.
Hozzátette: ugyanígy van ez az ősi városokkal is, ezért makroszintűbb nézőpontra van szükség ahhoz, hogy megértsék, hogyan nőttek és hanyatlottak a körülöttük lévő területekhez képest.
Annak érdekében, hogy átfogó képet kapjanak arról, hol éltek az emberek, és hogyan változtak a települési mintáik az idők során, Feinman és Nicholas együttműködött két régésszel, Richard Blantonnal és Stephen Kowalewskivel, hogy felmérjék a világ egyik legnagyobb, összefüggő kutatási régióját.
Szisztematikus felmérésünkhöz légifelvételeket és térképeket használtunk, miközben végigsétáltunk az egész völgyön
– mondta Nicholas. – Amikor régészeti lelőhelyeket találtunk, feljegyzéseket készítettünk arról, hogy mit és hol találtunk; végül több ezer négyzetkilométernyi területet fedtünk le az Oaxaca-völgyben és a szomszédos területeken.
Ezt a kulcsfontosságú helyszíneken az évek során végzett kutatást számos tudós alaposabb ásatásokkal egészítette ki.
Mint kiderült, Monte Albán lakói gazdaságilag egymásra voltak utalva: a kockázatos környezetben kézműves termékeket és élelmiszereket cseréltek a mezőgazdasági terményekre.
Ez szintén messziről vonzotta az embereket a korai városba. Ráadásul a háztartások közötti nagyfokú együttműködés bizonyos mértékig visszaköszönt Monte Albán politikai szervezetének egészében is, amely a kollektívabb kormányzási formát használta. Emellett az egészségügyi intézkedések is azt mutatják, hogy
Monte Albán lakói általában jobban éltek, mint más korabeli városok lakói, és a településen létrehozott intézmények is hozzájárultak a jólétükhöz.
A szakemberek tehát úgy gondolják, hogy a település leginkább az együttműködésre épített, fokozva a közösségi szolidaritást.