.A Duna-Ipoly Nemzeti Park a fotókat az esztergomi Strázsa-hegyi tanösvényen készítette. A tanösvény fokozottan védett területen található, de szabadon látogatható a kijelölt túraútvonalon. Fotókon mutatják be, milyen érzékeny élőhelye ez a védett leánykökörcsinnek és a későbbiekben nyíló többi értékes növény- és állatfajnak is.
Az ösvényről letérő bakancsok sok kárt okoznak, kitapossák, elpusztítják a növénykezdeményeket. Sajnos még mindig van, aki szándékosan végez pusztítást azzal, hogy leszakítja vagy kiássa a töveket.
Ez a növény nagyon kényes, válogatós az élőhelyére, otthon nem fog megmaradni sem a virágvázában, sem a kertben!
A leánykökörcsin védett növény, természetvédelmi értéke 10 000 Ft!
A fotókon is jól látszik, hogy a kijelölt turista úton is figyelnünk kell hova lépünk. A második fotón védett apró nőszirom hajtásai vannak letaposva.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park kéri látogatóit, hogy a természetvédelmi területeken maradjanak a kijelölt tanösvényeken, ne térjenek le az útról!
Nem várható el senkitől, hogy minden állapotában felismerje a növényeket, az viszont igen, hogy a látogatási szabályokat betartva az úton maradjon! A tanösvényt elhagyó „rövidítések" sokszor optikailag „útnak" tűnnek, ám ezek használatával nem csak a növényzetet károsítják, de a talaj pusztulását is okozzák. Ahol megsérül a talajfelszín, ott később az erózió tovább rontja az élőhelyet.
Mélyre hatoló, vastag, karószerű gyökere van.
Március-április táján virágzik, és az egyes tövek virágzása két-három hétig tart. Az őszi csapadékok hatására előfordul, hogy néhány tő ismét virágba borul. Termésérése alapvetően júniusra esik.
Egyes élőhelyeken a tátogó kökörcsinnel (Pulsatilla patens) és magyar kökörcsinnel (Pulsatilla flavescens) hibridet alkothat.
Mérgező növény, de a népi gyógyászatban teáját asztmás görcsök és fejfájást csillapítására használták.
Közép–kelet-európai, ún. pontus–pannon erdőssztyepp faj.
Messze a leggyakoribb kökörcsin fajunk, rokonainál lányegesen szélesebb elterjedésű.
Magyarországon elsősorban a Dunántúli- és az Északi-középhegység szikla- és pusztafüves lejtőin, sziklagyepeiben, karsztbokorerdeinek tisztásain jellemző, de hegylábi illetve dombvidéki területeken is megtalálható, helyenként tömeges. Ugyanakkor síksági előfordulásai hazánkban ritkaságszámba mennek. De nyílt, száraz, mészkedvelő gyepeken - így löszgyepekben és ritkán homoki réten és legelőn, homoki erdő tisztásain – is megjelennek.
A fajra nézve a legfontosabb veszélyeztető tényezőt termőhelyeinek degradációja, illetve megszűnése jelenti, amelyek elsősorban a számos helyen túltartott vadállománynak, inváziós fajok térnyerésének, becserjésedésnek, beépítésnek, vagy egyéb antropogén hatásoknak (pl. terepi motorsportok, hulladéklerakás) köszönhető.
Számos helyen gyengíti a populációit az illegális szedés, illetve a nem körültekintő fotózás is.
(Forrás: Duna-Ipoly nemzeti Park igazgatóság: https://www.dunaipoly.hu, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.hnp.hu)