A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmányban a franciaországi CNRS és a londoni University College kutatói által vezetett nemzetközi csapat azt találta, hogy az emberek jobb navigációs képességeket mutatnak a topológiailag ahhoz hasonló környezetben, ahol felnőttek.
Azt is megállapították, hogy az úgynevezett rácsszerkezetű városokban felnőtt emberek rosszabbul navigálnak a kevésbé szervezett környezetben, mint azok, akik véletlenszerűbb elrendezésű településeken nőttek fel, emellett a városon kívül nevelkedők jobban eligazodtak a nagyobb tereken, mint a belvárosiak.
Azt találtuk, hogy azok az emberek, akik városokban nőttek fel, átlagosan rosszabb navigációs készségekkel rendelkeznek, mint azok, akik városon kívül nőttek fel
– állítják a szerzők a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Még akkor is ezt az eredményt kaptuk, amikor az életkort, a nemet és az iskolai végzettségüket is megnéztük.
A kutatók összesen 38 ország 397 162 emberétől gyűjtöttek adatokat, akik a Sea Hero Quest (SHQ) videojátékkal, egy útkereső játékkal játszottak, amellyel tengeri élőlények után kutatva kell navigálni egy hajón.
Úgy tűnik, mindez előre jelezte a valós navigációs képességet, és a kutatók ezzel egy nagy adathalmazhoz is hozzáfértek.
Az SHQ játékosai először egy térképet kapnak, amelyen feltüntetik a rajthelyüket és több ellenőrzőpont helyét, amelyeket meghatározott sorrendben kell megtalálniuk. A kutatók csak azoknak a játékosok az adatait használták fel, akik legalább tizenegy szintet teljesítettek a játékban, hogy megbízható becslést kapjanak a térbeli navigációs képességről.
A térbeli navigációs képesség eltéréseinek vizsgálatára kidolgoztak egy mérőszámot is, ami a város elrendezésének bonyolultságára utal: ez a 38 ország legnagyobb városainak utcahálózati entrópiája (SNE), ahonnan a résztvevők adatai származtak.
Kiderült, hogy a rácsszerű városok (például Chicago) kis SNE-vel, míg a szervesen szerteágazó városok (például Prága) magasabb SNE-vel rendelkeznek.
Azt találtuk, hogy az alacsony SNE-vel rendelkező városokban való nevelkedés jobb teljesítményt eredményezett a videojátékok szintjén, normál elrendezés mellett, míg a városon kívül vagy magasabb SNE-vel rendelkező városokban eltöltött gyerekkor jobb teljesítményt mutatott az entrópikusabb videojáték-szinteken
– hangsúlyozták a kutatók. – Ez globális szinten megerősíti a környezetnek az emberi megismerésre gyakorolt hatását, és rávilágít a várostervezés fontosságára az agyműködéssel összefüggésben.
A vizsgálatba bevont országok többsége hasonló SNE-vel büszkélkedhetnek, ami a régi városközpontok tipikus, organikus utcamintáira utal, például Franciaország, Románia, Spanyolország, Thaiföld, India településein.
Egyes országok azonban kifejezetten kisebb SNE-vel rendelkeznek, ami az ortogonális rácselrendezéseknek felel meg, ez pedig nagyon gyakori tervezett városi utcaminta például az Egyesült Államokban és Argentínában.
Az eredmények összhangban vannak a korábbi kutatásokkal, ráadásul alátámasztják azt az elképzelést, miszerint az emberek az általuk ismert környezethez igazodó navigációs stratégiákat dolgoznak ki, amelyek azonban más környezetben nem feltétlenül optimálisak.