A Pápua Új-Guineán, Kavieng-ben működő Scuba Ventures búvárközpont légzőkészülékes búvárai aligha gondoltak arra, hogy egy extrém ritka randevú részesei lesznek a múlt év december végén végrehajtott merülésük alkalmával.
A búvárok a felszíntől nagyjából 20-25 méteres mélységben fekvő zátonylejtő felett egy különleges formájú medúzára figyeltek fel, amelyről több fényképfelvételt is készítettek, illetve a lentebb beágyazott videót vették fel.
Mint utóbb kiderült, a szerencsés búvárok a világtenger legritkább élőlényének tartott Chirodectes maculatus tudományos fajnevű kockamedúza-félével találkoztak. A rendkívül ritka állatot ezt megelőzően mindössze csak egyszer, a Nagy Korallzátony külső peremén, Queensland északkeleti partjaitól körülbelül 43 km-re látták, 1997. május 2-án.
Az addig teljesen ismeretlen medúzát a part illetve a felszín közvetlen közelében fedezték fel az új fajt leíró biológusok, akik azt feltételezték, hogy a Justin trópusi ciklon sodorta ki a sekély vizekbe a furcsa csalánozót.
Érdekes módon az 1997-ben felfedezett példány körülbelül csak fele akkora volt, mint ez a legutóbb észlelt futballlabda méretű haranggal rendelkező egyed.
A csalánozók törzsének (Cnidaria) a medúzák (Medusozoa) alkotják az egyik altörzsét. A fosszilis bizonyítékok szerint ennek az ősi csoportnak az első képviselői már több mint félmilliárd éve, a kambrium időszak tengereit is benépesítették.
A mintegy ötven fajt magába foglaló kockamedúzák osztályába (Cubozoa) – ahová ez az extrém ritka medúzafaj is sorolható -, tartoznak a földi élővilág legmérgezőbb állatai. Ezek közül a Chironex felckeri tudományos fajnevet viselő „tengeri darázs" számít a leghírhedtebbnek,
amelynek csípése miatt évente áltlagban száz ember veszti az életét.
(Összehasonlításul: a sokkal nagyobb hírverést keltő cápatámadásoknak évente legfeljebb öt-tíz halálos áldozatuk van.) A tengeri darázs elsősorban Ausztrália keleti partvidékén okoz szezonális problémákat, amikor ezek az apró, áttetsző, és ezért alig észrevehető halálos kis méregzsákok nagyobb tömegben gyűlnek össze az egyes partszakaszokon.
Annak, akit kockamedúza-csípés ér, nem sok esélye marad a túlélésre, mivel a toxin rendkívül gyorsan felszívódik, sokkot és a légzőrendszer bénulását okozva.
A tengeri darázsnál jóval nagyobb kockamedúzák is mind súlyosan mérgezőek, ezért erősen valószínű, hogy a mindössze kétszer látott Chirodectes maculatus csípése is komoly veszélyt jelent.