A finn Aalto Egyetem akusztikus mérnökének, Unto Laine-nak egy olyan éjszakán sikerült felvennie ezeket a furcsa pattogó hangokat az égbolton, amikor egyetlen fényjelenség sem jelent meg. Eredményeit ebben a hónapban ismertette a Dániában megrendezett EUROREGIO/BNAM2022 névre hallgató konferencián, ami már elérhető a Researchgate portálon is.
Ez a felfedezés érvényteleníti azt a feltételezést, miszerint a sarki fényt kísérő hangok rendkívül ritkák, és hogy annak észleléséhez az aurora borealisnak kivételesen fényesnek és élénknek kell lennie
– mondta Laine a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Az aurora borealis hangjai már régóta rejtélyt jelentenek a tudományos életben. A jelenéseket több mint egy évszázada írták le először, de csak 2012-ben erősítették meg a Laine és kollégái által készített felvételek, hogy a hangok valódiak.
A kutatók azt is azonosították, honnan származnak: körülbelül 70-100 méteres magasságban keletkeznek, ami meglepően alacsony.
Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek.
Ott kölcsönhatásba lépnek a légköri részecskékkel, hogy „előállítsák az égen táncoló csillogó fényeket".
Laine és kollégái már 2016-ban elárulták, hogy szerintük mi okozza azokat a hangokat. Ahogy fogalmaztak, különösen a hideg, tiszta, nyugodt éjszakákon a légkör alján egy sekély hideg levegőréteg felett egy melegebb levegőréteg képződik. A szakemberek szerint ebben a két rétegben ellentétes elektromos töltések halmozódhatnak fel, amelyek lefelé terjednek a légkörben és elektromos kisülést okozhatnak a rétegek között. Ez okozza a zajt.
Az új felvételek a jelenség további vizsgálata céljából készültek: a csapat Fiskars falu közelében állította fel a felvevőkészülékét, hogy hallgassa a légkörből kiszűrődő pattogó, recsegő hangokat.
A megfigyeléseket azután a Finn Meteorológiai Intézet által végzett geomágneses aktivitásmérésekkel vetették össze.
A kutatók több száz hangból álló könyvtárat gyűjtöttek össze, amelyek közül a 60 legerősebb a Föld mágneses terének változásaihoz kapcsolódik.
A mért geomágneses adatok felhasználásával 90 százalékos pontossággal megjósolható, hogy mikor jelennek meg a sarki fényt kísérő hangok a felvételeimben
– mutatott rá Laine. – Valószínűleg ok-okozati összefüggés van a hangok és a geomágneses tevékenység között, mivel a különböző típusú tevékenységek különböző hangokat adnak ki.
Hozzátette: az ezeket a hangokat előidéző folyamatok is különbözhetnek. Az új kutatás azt mutatja, hogy a fényjelenség és a hangok nem mindig járnak együtt.
Számos sarki fényt figyeltek meg hangok nélkül és fordítva.
A tudósok tehát rámutattak: a hangok sokkal gyakoribbak, mint azt bárki gondolta volna, de amikor halljuk őket látható sarki fény nélkül, akkor azt hisszük, hogy csak a jég reccsen, esetleg egy kutya vagy más állat motoszkál a közelben.