Az ősi egyiptomi kikötőt II. Ptolemaiosz építette időszámításunk előtt a 3. század elején, és virágzó kereskedelmi kikötőként tartották számon az ókorban. Az időszámításunk szerint 4-6. században a régiót a blemmük lakták:
ez a keleti sivatagi nép elfoglalta Alsó-Núbiát, és egy kis független királyságot hozott létre, amelynek központja Kalabsha (egyiptom Asszuán közelében található hegyfok) volt.
A Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központjának régészei hét, több rétegben eltemetett csontvázat tartalmazó sírkomplexumot tártak fel. A temetkezések során a maradványokat úgy helyezték el, hogy az alsó végtagok a mellkason feküdtek. Körülbelül 1500 évesek.
Ez nem természetes álláspont; ahhoz, hogy ezt elérjék, az elhunytat kötéllel vagy ruhával kellett megkötni
– mondta Dr. Mariusz Gwiazda, a Varsói Egyetem Mediterrán Régészeti Központjának kutatója a HeritageDaily oline tudományos portálnak.
A sírban elhelyezett műtárgyak arra utalnak, hogy a temetkezések egy elit társadalmi osztályhoz tartozhattak, akiket Pakisztánból, Indiából, sőt Indonéziából származó ónixból (kalcedon szilikát ásvány) és karneolból (barnásvörös ásvány) készült importgyöngyökkel temettek el.
A csapat elefántcsontból készült ezüst gyűrűket, fülbevalókat és karkötőket is felfedezett.
Az ásatások feltárták az ősi temetési rituálék bizonyítékait is: egy emelvény és állati maradványok felfedezése arra utal, hogy valószínűleg áldozatokat mutattak be itt. Előbbin áldozati tálak és fejjel lefelé elhelyezett amforák is voltak, amelyeket a rituális gyakorlatok során üríthettek ki.