Az AACS nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Voyager-1 antennája a bolygónk felé nézzen, és így adatokat tudjon sugározni a Földre a környezetéről. Az űrszonda évekkel ezelőtt lépte át a Naprendszer határát, és jelenleg a csillagközi térben halad.
Suzanne Dodd, a NASA Voyager programjáért felelős tudósa szerint az ilyen jellegű rejtélyek ebben a szakaszban egyáltalán nem számítanak rendkívülinek. Mindkét űreszköz közel 45 éves, vagyis bőven túllépték már az eredetileg várt üzemidejüket.
A NASA közleménye szerint mind a Voyager-1, mind testvére, a Voyager-2 technikailag hibátlanul funkcionál.
A Voyager-1-et 1977-ben juttatták az űrbe, és azóta is küldi az adatokat a Földre. A Naprendszer határát átlépve 2012 óta a csillagközi térben sodródik. Jelen pillanatban több mint 23 milliárd kilométerre van bolygónktól, így ez a legmesszebbre jutott ember alkotta objektum.
Az amerikai űrügynökség mérnökei szerint az AACS véletlenszerűen generált adatokat továbbít a központba, ezek pedig nincsenek összhangban azzal, ami valójában a fedélzeten történik.
Habár a rendszeradatok mást mutatnak, az űreszköz antennája rendben a Föld felé irányul, így a Voyager-1 megkapja és végrehajtja a központból küldött parancsokat. Szintén fontos szempont, hogy a szonda nem lépett biztonsági üzemmódba, ebben az esetben ugyanis a Voyager-1 csak a működéséhez nélkülözhetetlen feladatokat tudná elvégezni.
Amíg nem értjük alaposabban a probléma természetét, a csapat nem tudja megjósolni: a rendellenesség hatással lesz-e arra, hogy az űreszköz meddig képes még tudományos adatokat gyűjteni és továbbítani"
– írta a kiadott közleményben a NASA.
A Voyager-1 karbantartása a távolság miatt nem egyszerű feladat, nagyjából 20 óráig és 33 percig tart, míg egy parancsot megkap az űreszköz, a válasz megérkezése pedig ugyanennyi időt vesz igénybe. Ennek ellenére a mérnökök bizakodóak, és remélik, meg tudják oldani az AACS-el kapcsolatos problémát.