Az Amak'hee 4 névre keresztelt helyszínt igen igényes kivitelezésben festették az úgynevezett figuratív művészet segítségével; köztük hármat titokzatos, antropomorf figurával jelenítettek meg, rendkívül nagy fejjel. Maciej Grzelczyk, a lengyelországi Jagelló Egyetem régésze szerint ezek
adhatnak támpontokat annak kiderítéséhez, hogy milyen más, hasonló alakhármasok lehetnek a többi sziklatáblán.
A szakemberek szerint nehéz az Amak'hee 4 panel elkészítésének dátumát meghatározni, de 2021-ben Grzelczyk szerencsésen fel tudta mérni, hogy legalább néhányszáz éves és szinte teljes egészében vörös pigmenttel festették, kivéve öt fehér figurát. Ennek az anyagnak a mállása és a háziállatok hiánya a tudósok szerint arra utalhat, hogy
meglehetősen régi, még a vadászó-gyűjtögető társadalmak idejére nyúlik vissza.
Az Antiquity szaklapban publikált tanulmány szerint gnúra, elandra, bivalyra, sőt zsiráfra hasonlító állatok, valamint egy-egy emberszerű, nagy fejű figura is látható rajta, de egy csoport kiemelkedik közülük.
Különösen figyelemre méltó az Amak'hee 4 festményei között egy olyan jelenet, amely három kép köré összpontosul
– írta Grzelczyk 2021-es tanulmányában, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Úgy tűnik, hogy ebben a trióban a figurák stilizált bivalyfejeket rejtenek és ezek a formák a fej profiljának középső süllyedését, valamint a lehajtott füleket idézik elő, ahonnan a két szarv felemelkedik, majd kifelé görbül a fejtől.
Hozzátette: a régióban élők leszármazottai, a Sandawe nép kultúrája viszont nem festette bivalyfejű emberek motívumait vagy olyan embereket, akik bivalyokká változhatnak. A kutatók úgy vélik, hogy a képek ebben a megközelítésben mást is ábrázolhatnak.
A bivalyszarvak ráadásul jelentős szerepet játszanak egyes Sandawe-rituálékban.
A furcsa figurák azonban nem előzmények nélküliek: nem messze az Amak'hee 4-től, Tanzánia középső részén található Kondoa régióban két sziklamenedék festmény erős hasonlóságot mutat a trióval. Akad azonban néhány fontos különbség:
úgy tűnik, hogy a fejek egyszínűek, és sokkal fontosabbak a körülöttük zajló események szempontjából.
Az újonnan dokumentált lelőhelyeket a helyi közösségek is ismerik, így elképzelhető, hogy rávilágítanak a titokzatos alakok jelentésére. Eközben a régészek folytatják a lelőhelyek dokumentálását.