A madarak március végén már kotlottak, ahogyan az a fajra magyarországi körülmények közt jellemző.
A hazai fészekaljak általában 1-4 db tojásból állnak, így a három fióka nem számít ritkaságnak, de azért átlag fölöttinek mondható.
Mivel a tojások lerakása között kb. két nap telik el, a fiókák is ennyi idő különbséggel kelnek ki. Kikelésükhöz nagyjából egy hónapra van szükség. Ebben az időszakban a hím és a tojó munkamegosztásban „oldják meg" a tojások melegen tartását, azaz amíg a tojó vadászik, a hím kotlik.
A fiókák 3-4 hetes koráig elsősorban a hím szerzi a táplálékot, amelyet a tojó ilyenkor még apró darabokban adagol a kicsiknek, „akik" önálló táplálkozásra a fészekbe hordott zsákmányból csak később képesek. Ilyenkor már 2-3 óránál többet is kibírnak evés nélkül és hőháztartásuk is stabilizálódik, nem szorulnak rá, hogy a tojó folyamatosan melengesse őket. A szülőknek ekkor „nagyüzem" van, a fiókák gyorsan nőnek, egyre többet esznek, négy hetes korukra már elérik kikeléskori súlyuk tízszeresét.
A fészekben folyamatosan mozgolódva készülnek a kirepülésre, amely az első fészekbeli szárnypróbálgatások után kb. 40-42 napos korukban érkezik el. Nem lesznek azonban rögtön önállóak; nyár végéig a „családi vadászterületen" maradnak,
ahol a szülők az élettelen zsákmány leejtésével, élő zsákmány elengedésével folyamatosan tanítják számukra a zsákmányszerzés létfontosságú képességét, de a fiatal madarak a levegőben egymást kergetve is finomítják vadászati technikájukat.
A hazai adatok alapján a kirepült fiatal madarak mintegy 40%-a éli meg az egyéves kort. Reméljük, hogy a tarnai „erdei" sólyomfiókák is ezt a csoportot gyarapítják majd!
(Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.bnpi.hu)