Furcsa, és több mint kellemetlen kalandban volt része annak az orosz búvárnak, aki a Kóla-félsziget vizein óriás fésűs kagylókat (Pecten maximus) gyűjtögetett. Az étkezési ínyencségnek számító kagylók a finom üledékes tengeraljzaton élnek, félig beásva magukat a homokba.
Ugyanez az élőhelye a horrorisztikus kinézetű európai horgászhalnak (Lophius piscatorius) is, amely tökéletes mimikrijének köszönhetően szinte láthatatlan módon képes beleolvadni a környezetébe. A búvár miközben a gyűjtőszákjába rakosgatta a kagylókat, nem vette észre a meglapuló horgászhalat,
amely bekapta a búvár bal alkarját, és nem volt hajlandó azt elereszteni.
A makacs ragadozótól már csak a felszínen, és több percig tartó keserves beavatkozás árán tudtak megszabadulni, ahogyan az a lentebb beágyazott videón is látható.
Az európai horgászhal rendkívül széles és lapos szájában apró de tűhegyes fogak ülnek, amelyek a búvár szárazruháját is átszúrták. A félelmetes ábrázatú hal akkora erővel szorította a búvár alkarját, hogy azt csak percekig tartó küzdelem árán sikerült szétfeszíteni, és kiszabadítani a pórul járt kagylóhalász végtagját.
Az európai horgászhal (vagy atlanti ördöghal) a horgászhalalakúak rendjébe (Lophiiformes) és azon belül a horgászhalfélék családjába (Lophiidae) tartozó rendkívül jellegzetes megjelenésű ragadozó halfaj.
A kifejlett példányok teljes testhossza általában nem haladja meg az egy métert,
de egy-egy méretesebb egyed elérheti akár a kétméteres hosszúságot,
és a 40 kilogrammos testtömeget is. Az atlanti ördöghal fenéklakó életmódot folytat. Testének színe illetve mintázata képes tökéletesen felvenni környezetének mintázatát, így csaknem láthatatlanul beleolvad a környezetébe. Falánk ragadozó, amelynek különféle halak alkotják a zsákmányát.
Az orrán lévő módosult hátúszósugarat hosszú nyélként képes mozgatni, amelynek a végén egy apró, zászlószerű bőrképlet található. Az aljzaton meglapuló és a környezetébe beolvadó hal ezt lengeti, és ha ez a „csali" odavonz egy kisebb halat, hatalmasra tátott szájával szabályosan beszippantja a mit sem sejtő zsákmányt.
Azt is megfigyelték, hogy időnként lassú, felfelé tartó úszással megközelíti a felszínt,
hogy a vízre leszálló madarakat a lábuknál vagy a fejüknél megfogva elragadja.
Az európai horgászhal állkapcsában apró, de erős és hegyes, befelé hajló fogak ülnek, amelyek segítségével képes biztosan fogva tartani a megragadott zsákmányát.
Az európai horgászhal az északkelet-atlanti térségben Izlandig és Észak-Norvégiáig terjedt el, de előfordul a Földközi-, és a Fekete-tengerben is. Nem számít veszélyeztetett fajnak, és nincs különösebb kereskedelmi értéke sem.