Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az építőipar szerepe a karbonkibocsátásban nagyobb, mint elsőre gondolnánk. Többek között a cement-, a tégla-, és az üveggyártás önmagában is roppant energiaigényes, de az egyéb építőanyagok előállítása, szállítása, az építés és a bontás gyakorlata, a munkagépek mozgatása együttvéve szintén rengeteg szennyezéssel jár. Ez az iparág egyedül egyes számítások szerint a szén-dioxid-kibocsátás 40 százalékáért felel globálisan.
Ezért sem mindegy, hogy miből, mennyit és hogyan használunk fel. De szerencsére ezen a területen is rengeteg az innováció – amihez sok esetben a régmúlt elfeledett technológiái jelentik az inspirációt. Lássunk néhány jó példát, a világ minden tájáról!
A vályogból épült ház fogalma sokszor összefonódik a düledező viskókkal. Nos, ez annyiban igaz, hogy a vályog valóban nem szereti, ha esőt kap, így ha nincs kijavítva egy elhagyatott ház teteje, akkor a többi épülethez képest hamar megadja magát. Ettől a vályog viszont még szuperjó, könnyen előállítható és lebomló, kiváló hőszigetelő képességekkel rendelkező építőanyag, amit a fejlett országokban manapság kezdenek újrafelfedezni.
Olyannyira így van ez, hogy – csak egy példát említve – az egyik legnagyobb, biotermékek előállításával forgalmazó európai vállalat, az Alnatura is ebből építtette föl szupermodern cégközpontját a németországi Darmstadtban.
A legmodernebb anyagok legjobb tulajdonságaival rendelkező, mégis low-tech alapanyag nyáron nehezen melegszik át, télen bent tartja a meleget, és megfelelően szellőzik.
És hogy nemcsak kisebb méretű házak, hanem akár modern cégközpontok is épülhetnek ebből az anyagból: az épület több mint 13 ezer négyzetméteres területén 500-nál is több alkalmazott számára jött létre kényelmes és világos irodatér.
A szívós, olcsón előállítható, mégis tartós alapanyagot jelentő kendert régen széles körben alkalmazták az élet megannyi területén. Régen többek között kötelet vagy ruhát készítettek belőle, manapság csomagolóanyagként vagy építőanyagként is számolnak vele. A vályoghoz hasonlóan ez az anyag is mintha reneszánszát élné, nem utolsó sorban azért, mert sokkal kisebb az ökológiai lábnyoma, mint sok divatos építőanyagnak.
Sőt, a kender növekedése során rendkívül sok üvegházhatású gázt nyel el, miközben oxigént termel.
A kenderbeton alapanyagát a növény szárából származó rostokból nyerik, amit mész bázisú kötőanyaggal és némi vízzel kevernek. Egyaránt alkalmas a legkorszerűbb passzívházak építéséhez, de a meglévő, régi épületek hőszigeteléséhez is.
Tűzálló, vízálló és rothadásálló, ezért falak építésére, vagy falak, padlók, tetők szigetelésére is alkalmas. Gyorsan és könnyen lehet vele építkezni, jó zajszigetelő, és tökéletes páraháztartást biztosít.
Ráadásul a Kárpát-medence kiváló adottságokkal rendelkezik a termeléséhez, ezért hosszú utat sem kell megtennie a termelés és a felhasználás helye között.
Kilencven százalékban építési hulladékból készül, úgy néz ki, mint egy hagyományos tégla, de jobban szigetel – jól hangzik, igaz? A Kenoteq nevű skót startup K-Briq nevű termékéről van szó, amelyet Gabriela Medero, az edinburghi Heriot-Watt Egyetem mérnök professzora ötlete nyomán fejlesztettek ki. A termeléshez sem magas hőmérsékleten történő égetés, sem újonnan gyártott cement, sem nagy mennyiségű agyag nem szükséges, állítja a gyártó.
A sziget más országaihoz hasonlóan a skót építészetben is előszeretettel alkalmazzák a téglát. Medero szerint – aki egyúttal a cég egyik társalapítója is – a Skóciában felhasznált téglák 85 százalékát Angliából vagy más európai országból szállítják, ami önmagában is rendkívül szennyező gyakorlatot jelent. Ezzel szemben a K-Briq helyben készül, így nemcsak az alapanyaga miatt fenntartható alternatíva a hagyományos téglával szemben.
Az építőanyag nem minden, így végül arról is érdemes szót ejteni, hogy hogyan, milyen elvek mentén építkezzünk. Természetesen számos elemet lehet mérlegelni, kezdve a telekkel, át a tájoláson, az árnyékoláson, hogy a rendkívül energiaigényes hűtés-fűtés rendszerről ne is beszéljünk. Kiindulópontként álljon itt Őrfi József építész néhány gondolata, aki Égigérő Építész nevű blogján, egy bejegyzésben a következőket írta:
„Mivel a nyersanyag utánpótlásuk véges, szállításuk és beépítésük nehézkes, ráadásul a fűtésszámlára jóval kisebb hatással vannak, mint a könnyű hőszigetelés, leginkább a tömör, nagy súlyú szerkezetek elhagyásával lehetne nagyot könnyíteni az építések folyamatán, jelentősen csökkentve ezzel a környezet terhelését. Azok az épületek, amelyek teherhordó szerkezete
könnyű, vázas rendszerű, és a falakat maga a hőszigetelés tölti ki, kis energiával kifűthetőek. A könnyebb súlyuk miatt ráadásul az építésük is könnyebb lesz, így valószínűnek tartom, hogy errefelé kell majd keresgélni a jövő jellemző technológiáját" – írja.
Néhány sorral később, a jelenleg komposztálásra használt alapanyagokkal kapcsolatban így folytatja:
„A magas cellulóztartalmú, különböző növényi anyagokat darálást, szárítást, pelyhesítést, kezelést követően – hasonlóan a ma is kapható cellulózrost vagy farost szigetelésekhez – komposztálás helyett házaink hőszigetelésére használhatnánk fel. Meglátásom szerint errefelé lesz érdemes gondolkozni a jövőben, ha nagy mennyiségben szeretnénk fenntartható házakat építeni."
(Forrás: Kék Bolygó Alapítvány: https://kekbolygoalapitvany.hu/)
