A náci tudósokról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne lettek volna kreatívak. Az Origón már írtunk például arról az űrrepülőgépről, amelyet arra terveztek, hogy piszkos bombát dobjon New Yorkra. A Halálcsillag tervezete hasonlóképpen meghökkentő és sci-fibe illő.
Mint sok fegyverkutatási projektnek, ennek is egy jó szándékú, az emberiség javát szolgáló ötlet volt a kiindulópontja. A gondolat az űrkutatás egyik első nagy alakjától, Herman Oberth-től, egy nagyszebeni szász tudóstól származik. Oberthet, mint oly sok kisfiút azóta is, magával ragadta Jules Verne: Utazás a Holdba című regénye. 14 évesen megtervezte és megépítette az első rakétáját, amely még nem repült. Amikor 1931-ben már működő rakétát épített és fel is bocsátotta, ezt nyilatkozta:
A célom az, hogy az emberiség megtaláljon minden olyan helyet, ahol lehetséges az élet. Tegyük lakhatóvá azt, ami ma még lakhatatlan.
Oberth már 1929-ben (!), a Wege zur Raumschiffahrt című könyvében írt egy olyan űrállomásról, amelyen forgással hoztak volna létre mesterséges gravitációt, és amely tulajdonképpen a kozmoszbeli benzinkút szerepét játszotta volna a Naprendszer feltérképezésére induló rakéták számára.
Kilövés után ezen a bázison töltötték volna fel őket üzemanyaggal az út további részére.
Ez a koncepció pontosan ugyanaz, mint amelyre az amerikai NASA és az orosz Roszkozmosz alapozta a közös, Deep Space Gateway nevű űrállomás projektjét. A két szervezet erről 2017-ben írt alá szándéknyilatkozatot.
A fegyverkezési verseny, az egyre fokozódó európai feszültség, majd a világháború felhívta a figyelmet az űrállomás egyéb potenciáljára. A náci vezetők megbízták Oberthet és a hillerslebeni kutatóintézetet azzal, hogy tegyék katonai célúvá az űrállomást.
Oberthnek ekkor jutott eszébe Arkhimedész kétezer éves találmánya, a parabolatükör,
amellyel a görög csillagász-matematikus zseni állítólag felgyújtotta a római hajók vitorláit Szürakuszai ostromakor, i.e. 214-ben.
Oberth előállt az űrbe telepítendő óriástükör ötletével.
Az űrtükröm épp úgy működik, mint a gyerekek kézitükre, amellyel fényköröket rajzolnak a falra. Egy ilyen hirtelen villantás a tanár arcára nagyon kellemetlen élmény.
A terv szerint
a nácik egy kilométer átmérőjű, 9 négyzetkilométer felületű, homorú tükröt építenek az űrben, amely úgy működik majd, mint egy óriási nagyító.
A tükör nátriumból készült volna, és 5 ezer kilométer magasságú pályára tervezték állítani, hogy a halálsugár ne veszítsen az erejéből.
Oberth szerint az űrállomás áramellátását a Nap hőenergiáját összegyűjtő reflektorok teszik lehetővé, amelyek gőzturbinákat hajtanak meg. Az űrbázis levegőjét mesterséges fényben nevelt, hatalmas tökültetvények tisztítják majd meg a széndioxidtól.
Az űrhajósok egy szivar alakú légzsilipen keresztül jutottak volna be az űrállomásra. Mivel az űrállomáson nem lett volna mesterséges gravitáció, az űrhajósoknak meg kellett volna küzdeniük a súlytalanság nehézségeivel. Így ők mágnestalpú cipőt kaptak volna, amivel járni tudtak volna a fémpadlón. A tükröt kisebb fékező- és kormányrakétákkal lehetett volna irányba állítani, a célpont megsemmisítéséhez.
És mi lett volt a célpont?
Oberth úgy vélte, hogy a napsugár-fegyver alkalmas lesz tengerszakaszok, víztározók, folyók vizének felforralására, amivel hatalmas gazdasági károkat és vízhiányt lehet előidézni.
A Sonnengewehr emellett felgyújthatta volna a búzaföldeket is, hogy az ellenség éhezzen. De ami igazán tetszett Hitlernek, az volt, hogy - mivel a számítások szerint a szilárd testeket 200 fokra hevíthette volna a halálsugár - , házakat, utcákat nagy területen tudott volna felgyújtani. Vagyis
az űrtükör mint tömegpusztító fegyver egész városokat semmisített volna meg, az ott lakó emberekkel együtt, akik szó szerint megsültek volna.
A birodalmi kormány 3 millió márkát különített el a kutatásra.
Oberth azt mondta, hogy 15 év alatt meg tudja építeni az űrtükröt és az űrállomást, amely üzemelteti a fegyvert.
Az akkori rakétatechnológia azonban nem tette lehetővé a nagy tömegű terhek szállítását, így a megfelelő hordozóeszközök hiányában a kalkulációt 50 évre módosították.
Oberthet később beosztották egy gyorsabb sikerrel kecsegtető kutatásba, a V2 rakéta fejlesztési programjába. Itt egy korábbi tanítványa, a lelkes náci Wernher von Braun vezetése alatt dolgozott.
A szövetségesek közül először John Keck alezredes találkozott a náci Halálcsillag tervével 1945-ben. Ekkor már működött az amerikai Overcast- és Paperclip-hadművelet, amelyekben az amerikaiak részletesen feltárták a németek tudományos eredményeit, a kutatási anyagaikat az Egyesült Államokba szállították és
sok száz nácit csábítottak Amerikába
- így egyidejűleg megmentették őket a felelősségre vonás elől. (A szovjetek hasonló programjában a német tudósok Szovjetunióba csábítását az NKVD, a Belügyi Népbiztosság kémelhárítóinak „visszautasíthatatlan ajánlata" helyettesítette.)
Keck alezredes ekkor már ismerte a német fegyverzeti programok eredményeit: a V2 rakéta működését, a tengeralattjáróról kilőheti rakéta terveit, az infravörös távcső rajzát és a célponttól 3 méterre automatikus robbanó légelhárító gránátok leírását. Így a Halálcsillag tervét is komolyan vette.
Lenyűgöző volt, ahogy képesek voltak megvalósítani ezeket az akkor elképesztően újnak ható ötleteket. A praktikus, az alkalmazhatóságra fókuszáló mérnöki teljesítményük egyedülálló volt. Ez együtt járt azzal, hogy nagyon kevés dolgot tekintettek fantazmagóriának. Igaz, azoktól szinte undorodtak -
mondta erről az alezredes.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!