852 ember halt meg az Estonia komphajó tragédiájában, de miért nem mondják el a pontos igazságot?

Úgy tűnt, hogy a rossz idő ellenére is az Estonia tartani fogja a menetidőt

1994. szeptember 28-án kora hajnalban Tallinnból a stockholmi kikötőbe tartó Estonia komphajó máig nem teljesen tisztázott körülmények között hullámsírba merült a háborgó Balti-tengeren. Az Estonia fedélzetén tartózkodó 989 személy közül csak 137-an élték túl a szörnyű katasztrófát. Az 1997-ben közzétett hivatalos vizsgálat zárójelentése szerint a komphajó felnyitható orrajtajának anyaghiba miatt történt leszakadása okozta a súlyos tragédiát, de ezt több, a közelmúltban elvégzett új vizsgálat erősen megkérdőjelezi. A Discovery Chanel kutatócsoportja 2020-ban egy víz alatti robotkamera segítségével nagy, négy méter széles léket fedezett fel a hajótesten, amelyről korábban – állítólag - nem tudtak. A híres amerikai roncskutató, Gregg Bemis – a hatósági tiltást megkerülve – búvártechnikával vizsgálta meg a komphajó roncsát, és robbanásnyomokat azonosított. Az Estonia katasztrófájával kapcsolatban a brit, a svéd és az orosz titkosszolgálat is hírbe került, de 28 évvel a szörnyű hajótörés után még mindig tovább tart a titkolózás.

Viharos tengeren vágott neki végzetes útjának az Estonia komphajó

Az M/S Estonia utolsó, végzetessé vált útján, 1994. szeptember 27-én az esti órákban szedte fel a horgonyt Tallinnban, és a kikötőből kifutva a nyílt tenger felé vette az irányt. Az Estonia egy 1979-ben vízre bocsátott, úgynevezett RO-RO (roll-on/roll-off) típusú alacsony merülésű komphajó volt, amelynek a le-, illetve felhajtható orrán át a járművek saját maguk hajthattak be a komp parkolóterébe. A kérdéses napon 803 utas és 186 fős személyzet tartózkodott az Estonia fedélzetén, Avo Phit kapitány parancsnoksága alatt.

Az M/S Estonia egy nyitható orral rendelkező, úgynevezett RO-RO komphajó volt Forrás: Wikimedia Commons

Aznap rendkívül rossz, viharos időjárási körülmények uralkodtak a Balti-tengeren. Amint az Estonia elhagyta a kikötő szélvédett mólóját, az orkánerejű szél bömbölve csapott le a hajóra. A Beaufort-skála szerint 7-8-as erősségű (80-90 km/órás sebességű) üvöltő szél

ház nagyságúra dagasztotta a koromsötétségbe burkolózó Balti-tenger háborgó hullámait.

Az Estonia úti célja a svéd főváros, Stockholm kikötője volt. Ahogy a hatalmas komp eltávolodott a partoktól, a nyílt tengeren még dühöngőbbé vált a vihar; az orkánerejű szél 8-10 méter magasra korbácsolta fel a hullámokat.

A zárt és sekély Balti-tengeren ritkák a 8-10 méter magas hullámok Forrás: Flickr

A rendkívül kedvezőtlen időjárás miatt az Estonia közelében elhaladó hajók mind jelentősen lecsökkentették a sebességüket, ám az észt komp a szokásos 16-17 csomós (30-31 km/órás) utazósebességgel szelte a viharos tengert, mivel a kapitány tartani akarta a menetidőt. A fel-le bukdácsoló hajó orrán széttörő hullámok jéghideg vízpermettel árasztották el az Estonia fedélzetét, ezért nem csoda, hogy mindenki a hajó belső tereibe, a kellemes szalonokba, vagy éppen a meleg kabinokba menekült az ítéletidő viszontagságai elől.

A Balti-tenger partján fekvő észt főváros, Tallinn volt az Estonia anyakikötője Forrás: Wikimedia Commons/ Ralf Roletschek/Ralf Roletschek

Amikor a hajóhíd órája elütötte az éjfélt, a szolgálatos tiszt az addig megtett út alapján elégedetten konstatálta, hogy az Estonia a vihar ellenére tartani tudja a tervezett menetidőt. Az éjszakai óráknak köszönhetően az utasok többsége ekkorra már nyugovóra tért, és a pocsék idő miatt a szolgálatos őrszemeken kívül senki sem tartózkodott a fedélzeten.

Furcsa dörrenés hatolt át az orkán bömbölésén

Hajnali egy órakor a szél üvöltésén áthatoló tompa dörrenésre figyeltek fel a hídon szolgálatot teljesítő tengerésztisztek. A robbanásra emlékeztető furcsa hang a komp orra felől érkezett, ezért a kapitány utasítására néhány matróz előrement, hogy felderítse a dörej okát. Pár perc múlva visszatértek a hídra,

és azt jelentették, hogy nem észleltek semmi rendkívülit.

A híd vezérlőpultján az orrajtó esetleges kinyílását jelző indikátorok sötétek maradtak.

A megdőlt Estonia a háborgó tengeren Forrás: Flickr

Ezekben a percekben még senki sem tudta, hogy a hatalmas orrajtó ismeretlen okból letört, és a kinyílt bejáraton át betóduló víz kezdi elárasztani az alsó rakteret. Az M/S Estoniát nem szerelték fel olyan külső biztonsági kamerákkal, amelyekkel folyamatosan szemmel lehetett volna tartani a felnyitható orr, illetve tatkapuk helyzetét. Nagyjából tíz perccel a dörrenés elhangzása után a hajó érezhetően a kormányfél felőli oldal irányába, vagyis jobbra kezdett dőlni, amit a dőlésszögjelző műszer egyre jobban kilengő mutatója is megerősített.

Avo Pith kapitány, az Estonia parancsnoka Forrás: YouTube

Miközben Avo Pith kapitány és a szolgálatos tisztek éppen azon tanakodtak, hogy mi okozhatja a hajó jobbra dőlését, hirtelen megcsörrent a híd telefonja. A vonal másik végén a gépház jelentkezett be azzal a döbbenetes hírrel, hogy megállíthatatlanul zúdul be a víz a gépterembe.

Pár percen belül a dőlésszög elérte a kritikus értéket,

egy csuromvizes matróz pedig a hídra berontva azt közölte, hogy a hajó orra egyszerűen eltűnt. E vészjósló hír hallatán Pith kapitány azonnal elrendelte a riadót, a kormányost pedig visszafordulásra utasította. Az elfordulási manőver közben a hajó nyitott orra szembefordult a házmagasságúra ágaskodó hullámokkal, ami miatt pillanatokon belül többtonnányi víz tört be, tovább súlyosbítva a kritikussá vált helyzetet.

Az Estonia elfordulási manőverét ábrázoló grafika Forrás: Heiwa

Az M/S Estonia szeptember 28-án hajnali 1 óra 20 perckor adta le az első vészjelzést a 16-os frekvencián. Az Estonia ekkor a Finnországhoz tartozó turkui szigetcsoporttól ötven kilométerre volt délre. A finn parti őrség központjában a rossz légköri viszonyok miatt azonban csak két perccel később, 1 óra 22 perckor vették érthetően a komphajó „Mayday, mayday Estonia" vészjelzését.

Az M/S Estonia úgynevezett RO-RO típusú komphajó volt Forrás: Varsi.net

Az Estoniához ekkor legközelebb haladó finn, illetve norvég M/S Silja Europa, valamint MS Mariella utasszállító hajók nem hallották, illetve nem értették meg a leadott segélyüzenetet, csak a tőlük valamivel távolabb haladó M/S Europa.

A finn parti őrség riasztott minden, a körzetben tartózkodó hajót,

és egy helikoptert küldött ki a helyzet felderítésére. A helikopter személyzete a tomboló időjárás ellenére is vállalta az életveszélyes bevetést.

Rettenetes jelenetek játszódtak le az oldalára fordult süllyedő hajón

Amikor Pith kapitány elrendelte a riasztást, a legtöbb utas már a kabinjában tartózkodott. A komp rendkívül gyors dőlését azonban az utasok is észrevették, a jéghideg tengervíz pedig perceken belül elárasztotta az utastér folyosóit. Kitört a pánik, a halálra rémült emberek tumultuózus jelenetek közepette egymást taposva igyekeztek kijutni a fedélzetre,

de az ekkor már szinte teljesen átfordult, vízzel elárasztott hajótestből alig 250-en tudtak csak kijutni.

Az Estonia vészes gyorsaságú megdőlése miatt nem maradt idő a mentőcsónakok leeresztésére sem.

A komp egyre jobban az oldalára dőlt Forrás: Flickr

Az erősen megdőlt víztől csúszós fémfelületeken nem lehetett talpon maradni, emiatt azok, akik sikeresen kijutottak a vízzel elárasztott belső terekből, egyszerűen bezuhantak a dermesztően hideg hullámok közé. Noha az Estonia főmérnökének hősies küzdelem árán sikerült még néhány percig fenntartania az áramszolgáltatást, de

1 óra 29 perckor a süllyedő hajó teljes sötétségbe borult.

Az utolsó pillanatokban a legénység megpróbált felfújható mentőtutajokat dobni a vízre, ám ezek többségét még azt megelőzően elsodorta az ár, hogy a jeges vízben az életükért küzdő hajótöröttek felkapaszkodhattak volna rájuk. Tovább rontották a vízbe zuhant túlélők esélyeit a lejárt szavatosságú és eresztő mentőmellények.

Az Estonia vészjelzését elsőként a finn parti őrség fogta Forrás: Origo

A haláltusáját vívó, oldalára dőlt Estoniát 1 óra 45 perckor elnyelte a háborgó Balti-tenger. A második világháborút követő idők legnagyobb európai hajókatasztrófájában 852-an vesztették életüket.

A mentést nagyon megnehezítette a tomboló vihar.

A riasztott hajók közül elsőként a norvég M/S Mariella futott be a katasztrófa helyszínére, hajnali 2 óra 12 perckor. A finn parti őrség helikopterének több mint másfél órát vett igénybe a helyszín elérése, életveszélyes körülmények között.

A finn parti őrség egyik helikoptere a mentőakció közben Forrás: AFP/KIMMO MANTYLA

Mindeközben sorra érkeztek be más riasztott egységek is. A mentés irányítását az időközben befutott M/S Silja Europa személyhajó kapitánya vette át.

A mentőakcióban részt vett 26 helikopter és 19 hajó legénységének összesen 137 túlélőt sikerült kimentenie a fagyos, tajtékzó vízből.

Abból a 250 emberből, akiknek sikerült elhagyniuk a süllyedő komphajót, sokakkal a dermesztően hideg, alig tíz fokos víz végzett: többségük vészes kihűlésben, hipotermiában halt meg. Az utolsó túlélőt reggel 9 óra 5 perckor sikerült kimenteni a Balti-tenger hullámai közül.

Hetven évre titkosították az Estonia-dossziét

Az Estonia elsüllyedésének okait kivizsgáló szakértői bizottság 1997 decemberében hozta nyilvánosságra a vizsgálat zárójelentését. A jelentés szerint a katasztrófát a hajó orrkapujának zárszerkezeti meghibásodása okozta, ami miatt a hajóorr levált, utat nyitva a betóduló víznek.

Bizonyosnak látszik, hogy az Estonia tiltott rakományt, titkos katonai berendezéseket szállított. Hogy ez összefüggésbe hozható-e a balesettel, nem tudni, mert a komphajó dossziéját 70 évre titkosították Forrás: Maritime Cyprus

Az orrkapu anyag- illetve konstrukciós hibával összefüggésbe hozott letörésekor viszont az érzékelők a helyükön maradtak, ezért nem gyulladtak ki a kapitányi hídon az ajtó felnyílását jelző szenzorok. A rakománytérben lévő kamera képén ugyan látható volt a betörő víz örvénylése, erre azonban a személyzet nem figyelt fel.

Az M/S Estonia letört orrdarabja. Az 1997-ben közzétett hivatalos vizsgálat szerint az orrajtó zárszerkezete eltört, és ez okozta a katasztrófát Forrás: AFP/JAAKKO AVIKAINEN

Konstrukciós hibának minősítették, hogy az Estonia sem az orrkapu, sem pedig a tatajtó mögött nem rendelkezett vízbetörést megakadályozó rekeszfallal. A baleset bekövetkezésében a gyártó, illetve a személyzet esetleges felelősségét ugyanakkor nem állapították meg. Mind a mai napig ez a hivatalos álláspont az Estonia tragédiájának okairól,

de ezt egyre többen kétségbe vonják.

Ott, ahol az Estonia elsüllyedt, viszonylag nem mély a tenger, a roncs hullámsírja 80 méteres mélyen fekszik, és ekkora mélységből a műszaki mentés, sőt, a roncs búvártechnikával való alapos megvizsgálása is egyaránt lehetséges.

Megemlékezést tartanak az Estonia áldozatainak hozzátartozói. Bizonyos, hogy az Estonia roncsa még sok titkot rejt Forrás: AP

A katasztrófa után az áldozatok hozzátartozói szerették volna elérni, hogy hozzák fel a roncsban rekedt szeretteik földi maradványait, de ettől a svéd hatóságok morális, illetve technikai és pénzügyi nehézségekre hivatkozva kategorikusan elzárkóztak, mi több, a roncsot betonszarkofágba akarták zárni. A hozzátartozók elementáris felháborodásának hatására ettől végül elálltak.

Az Estonia egyik szerencsés hajótöröttje – egy a kevés életben kimentett túlélő közül Forrás: AFP/MATTI BJORKMAN

Noha a hatóságok a költségekre hivatkozva zárkóztak el a holttestek felszínre hozatalától, de az óriási hajótest betonszarkofágba burkolása nagyságrendekkel többe került volna, mint az emberi maradványok kiemelése.

Azonban nem ez az egyetlen furcsaság az Estonia kálváriája körül.

A katasztrófát követő évben, 1995-ben a svéd kormány kezdeményezésére Svédország, Finnország, Észt- és Lettország, továbbá Dánia, Oroszország, valamint Nagy Britannia részvételével hozták tető alá az úgynevezett Estonia-egyezményt, ami a roncsot védetté nyilvánította, megtiltva ezzel bármilyen, az Estonia roncsához való lemerülést, illetve kutatást, az „illetéktelen" látogatók távoltartását pedig a svéd parti őrségre bízták.

Az Estonia egyik elhagyott mentőcsónakja. Nem tudni, hogy mi lett Phit kapitánnyal és kilenc kimentett emberével Forrás: Wikimedia Commons

Ami különösen érdekes, az a „kakukktojás" Anglia részvétele az egyezményben, amelynek nincsenek parti vizei a Balti-tengeren, és egyetlen állampolgára sem veszett oda a katasztrófában. A vizsgálati anyagot, az úgynevezett Estonia-dossziét hetven évre titkosították.

Egy mindre elszánt roncskutató, aki fütyült a hatósági tiltásra és bombát robbantott

A hatósági tiltást kijátszva, a híres amerikai roncskutató, Gregg Bemis és csapata lemerültek az Estonia roncsához, amelyet alaposan feltérképeztek, és anyagmintákat is gyűjtöttek a hajótest balesettel érintett szekciójából.

Gregg Bemis amerikai roncskutató Forrás: Wikimedia Commons

(Bemis az első világháború idején elsüllyesztett Lusitania óceánjáró alapos felderítésével szerzett világhírnevet magának, megállapítva, hogy a brit utasszállító gőzös - az angolok tagadásával szemben - valóban álcázott fegyverrakományt szállított, ahogyan azt a németek is állították.

A Lusitania elsüllyesztése adott okot Amerika hadba lépésére Forrás: YouTube

A Lusitania elsüllyesztését a korabeli brit politikai közélet „barbár kalózcselekedetnek" minősítette, és végső soron ez szolgált casus belliként az Egyesült Államok 1917-es hadba lépéséhez is.) Bemis az Estonia orrszekciójáról felszínre emelt fémdarabokat alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetette alá. A laboratóriumi vizsgálat egyértelmű robbanásnyomokat azonosított a megvizsgált fém alkatrészeken.

Bemis technikai búvárai az Estonia roncsát vizsgálják Forrás: YouTube

Egy német oknyomozó újságíró, Jutta Raber olyan információkhoz jutott, mely szerint a svéd titkosszolgálat az Oroszországból illegálisan megszerzett titkos katonai eszközök, illetve alkatrészek csempészésére használta fel a személyszállító kompot.

Jutta Raber, német oknyomozó újságíró Forrás: NET WORTH ROLL

Az újságíró információit egy leszerelt svéd vámtiszt szintén alátámasztotta, aki 2004-ben, megtörve a hallgatást, a nyilvánosságnak kipakolva elárulta, hogy az M/S Estoniát kétszer is felhasználták az Oroszországból származó titkos haditechnikai eszközök Svédországba csempészéséhez.

Ezt az információt Johann Hirschfeld ügyészségi nyomozó is megerősítette.

Azt, hogy milyen katonai eszközöket csempészhettek illegális rakományként az Estonia fedélzetén, már nem sikerült kideríteni. Az ügyben »szimatot kapott« német újságíróval ugyanis közölték, hogy az Estonia-dosszié államtitok, amit kereken hetven évre titkosítottak.

Fedett ügynökök, titkos orosz csempészáru, MI6 és botrányos hallgatás

Bármennyire is szerették volna a svéd hatóságok, de nem sikerült megakadályozniuk az újabb, és számukra egyre kínosabb információk kiszivárgását. 2005. szeptember 22-én Margus Kurm észt államügyész ugyanis bejelentette, konkrét bizonyítékot találtak arra, hogy az Estonia fedélzetén 1994. szeptember 14-én és szeptember 20-án rejtett rakományként katonai berendezéseket szállítottak a svéd titkosszolgálat számára.

Az Estonia roncsának szonárkép alapján készített pontos helyszínrajza Forrás: Flickr

Stephen Davis, a brit New Statesman oknyomozó újságírója az észt államügyész bejelentése után kezdett saját nyomozásba. Davis szerint a svéd szolgálat fedett ügynökei az Oroszországból megszerzett titkos katonai eszközöket

a valódi »megrendelő«, a brit MI6 részére továbbították.

Így már az is érthető, hogy Anglia mit keresett az Estonia-egyezmény aláírói között. 2005-ben még egy újabb bomba robbant az Estonia ügyében: Jutta Raber ugyanis bejelentette, hogy sikerült a hatóságok szerint vízbe veszett Avo Pith kapitány és kilenc társának nyomára bukkannia.

Az Estonia ügyének két híres oknyomozója: Gregg Bevis amerikai felfedező és Jutta Raber német oknyomozó újságíró Forrás: Pinterest

A finn parti őrség mentésben részt vett egyik helikopterének naplóbejegyzése szerint a kapitányt, továbbá kilenc társát sikeresen kimentették, és kórházba szállították őket. Mivel a naplóbejegyzésben szerepelt a kórház neve is, Jutta Raber felkereste az egészségügyi intézményt, ahol az alkalmazottak még jól emlékeztek a kapitányra és társaira.

Csakhogy 1994 után Avo Pith kapitánynak és a vele együtt kimentett kilenc társának is szó szerint nyoma veszett,

egyszerűen eltűntek.

Az M/S Estonia egyik elhagyottan sodródó mentőtutaja Forrás: Wikimedia Commons

2020-ban a Discovery Chanel forgatócsoportja – a svéd hatóságok tiltakozása ellenére – egy távvezérelt automata mélytengeri kutatóeszköz segítségével az Estonia roncsának tatarészén hatalmas, négy méter átmérőjű léket fedezett fel. A lék formájából arra a következtetésre jutottak, hogy azt a tatfedélzet alatti raktérben történt ismeretlen eredetű robbanás vágta a hajótestbe.

Bevis és búvárai több anyagmintát is felszínre hoztak Forrás: YouTube

Ez az új körülmény ím már arra is magyarázatot adhat, hogy az Estonia miért farral lefelé süllyedt el, holott az orrkapu leszakadására vezették vissza a hajó mélybe merülését.

Az Estonia tragédiáját övező botrányos hallgatás 2021 nyarán tört meg,

amikor a svéd hatóságok bejelentették, hogy újabb vizsgálatot rendeltek el az ügyben. 2021 júliusában a svéd Electra af Asko és az észt Eva 316 nevű hajó szonár és automata kamerák segítségével vizsgálta meg a roncsot.

Az áldozatok hozzátartozói hiába követelték a szeretteik földi maradványainak kiemelését Forrás: AFP

Az ehhez kapcsolódó hivatalos közlemény szerint a vizsgálati eredmények kiértékelése azonban több hónapot is igénybe vehet. Noha az ígért "több hónap" már régen letelt, de azóta sem került nyilvánosságra semmilyen újabb hír; az Estonia pedig a Balti-tenger sötét mélységeiben őrzi továbbra is a titkait.