Míg a legtöbb ember kacag vagy rosszabb esetben bosszankodik a tarka ruhákba öltözött, kimázolt arcú bohócok tréfáin, néhány ember irtózik, sőt szabályosan rosszul lesz a látványuktól. A pszichiáterek ugyan nem tekintik önálló kórképnek a bohóciszonyt, idegen szóval coulrofóbiát, de a kézikönyveikben foglalkoznak a rendszerint gyermekkorban kialakuló fóbiával.
2008-ban a Sheffieldi Egyetem kutatói felmérést végeztek 250, négy és tizenhat év közötti gyerek részvételével. A gyerekeket a kórházi tereket dekoráló bohócképekről kérdezték, és a válaszokból kiderült, hogy többségük nem szereti őket, sőt egyenesen fél tőlük. A BBC-nek nyilatkozó gyermekpszichológus, Patricia Doorbar elmondta, hogy nagyon kevés gyerek szereti valójában a bohócokat. „Szokatlanok, és egy másik korból jönnek. Nem néznek ki viccesnek, csak furának" - mondta Doorbar.
Pedig a bohócok zöme nem akar fura lenni. Inkább bolondosnak, viccesnek szeretnének tűnni. Mégis miért keltenek gyakran félelmet és szomorúságot? Mikortól váltak a bohócok sötét figurákká? Talán mindig is azok voltak, írja a Smithsonian magazin.
A bohócok - az udvari bolondoktól kezdve a vásári tréfacsinálókig - régóta köztünk vannak. Az egyiptomi fáraókat törpe bohócok szórakoztatták 2500 évvel időszámításunk előtt. Felbukkantak az ősi Kínában és a Római Birodalomban is. A középkori Európában az uralkodók bolondjai még bizonyos előjogokat is élveztek. Olyan dolgokból és emberekből is tréfát űzhettek, amikért mások súlyosan meglakoltak volna. A 18-19. században pedig feltűntek a pantomimes bohócok.
"A bohócoknak azonban mindig volt egy sötét oldaluk" - mondta a Smithsonian magazinnak David Kiser cirkuszi tehetségkutató. Olyan figurák voltak, akik görbe tükröt állítottak a társadalom elé. A társadalomkutatók feltárták, hogy humoruk forrása gyakran az ennivaló, a szex és az ital iránti hatalmas étvágyukra, valamint mániás viselkedésükre volt visszavezethető. „Így tehát a bohóc valamilyen módon mindig egy pajzán lélek volt, egy fel nem nőtt gyerek, aki mindig a szórakozást keresi, de e szórakozások egy részében volt egy kis gonoszság is" - mondta Kiser.
A bohócok ijesztő oldalát azonban igazán az írók és filmkészítők domborították ki. A régi idők bohócainak főként a felnőttek mulattatása volt a feladatuk. A 20. században aztán ez átalakult, és napjainkban szinte teljesen a gyerekszórakoztatással társítják a bohócok képét. Éppen ezért különösen nagy a kontraszt, ha bohócokat vetnek be különféle gonosz szerepekben.
A bohóc figurája sokszor még a rajzfilmekben is gonosz, mint például a Garfield-filmekben szereplő Binky bohóc vagy a Simpson család Krusty bohóca. A horroralkotásokban pedig hemzsegnek az ijesztőbbnél ijesztőbb bohócfigurák. Ezek közül talán a leghíresebb a Stephen King Az című regényében (majd az abból készült filmben) gyerekeket megtámadó, bohóc álcát öltő démon, illetve a Batman-filmekben Joker figurája.
„Már egyáltalán nem látjuk ezeket a bohócokat biztonságos, vidám kontextusban. Látjuk őket a moziban, és ijesztőek" - mondta Martin Antony, a torontói Ryerson University pszichológiaprofesszora. „A gyerekek nem a biztonsággal és a vidámsággal hozzák összefüggésbe ezeket a figurákat, mint régen." Így kialakulhat a bohóciszony ördögi köre. Az egyre több ijesztő kép csökkenti a bohócokkal kapcsolatos jó érzés kialakulásának lehetőségét, ami még több félelmet generál.
A pszichológusok szerint a bohócfóbia kétéves kor körül kezd kialakulni, akkor, amikor az idegenektől való félelem is. Ebben a korban a gyerek elméje még fejlődik, és nem mindig képes elkülöníteni a képzeletet a valóságtól. Az emberek zöme idővel kinövi a félelmeit, de a felnőtt lakosság mintegy 2 százalékánál megmarad a bohóciszony.
A bohócok általában azért szerencsére nem félelmet, hanem jókedvet váltanak ki. Több tanulmány is igazolja, hogy az úgynevezett bohócdoktorok kedves, vidám figurája elősegíti a beteg gyerekek gyógyulását. A Journal of Health Psychology folyóiratban 2013 januárjában megjelent olasz tanulmány szerint a bohócdoktor jelenléte csökkentette a műtét előtt álló gyerekek idegességét. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a bohócdoktorok látogatása gyorsítja a légzőszervi betegség miatt kórházban fekvő betegek gyógyulását.
A jó bohócokra mindig szükség van, mondta Kiser. "Ha egy bohóc belülről fakadóan rokonszenves és vidám szívű, akkor ez átsugárzik a művészetén is, és képes lerombolni a sokakban kialakult negatív bohócképet" - tette hozzá.