A Hadrianus-fal (latinul Vallum Aulium) védelmi erődítménye Észak-Angliában található: az egyik tengerparttól a másikig húzódó kőfal, amelyet a római korban Britannia provincia határára építettek. A fal összesen 116 kilométerre húzódott Mais-tól a Solway Firth-nél az Ír-tengeren a Tyne folyó partjáig Segedunumban az Északi-tengeren.
Az építése a mai Stanegate Road nyomvonalán kezdődött időszámításunk szerint 122-ben, és mindössze hét év alatt fejeződött be.
Öt római mérföldenként 16 kőerőd épült (a római mérföld ezer lépés), és ezek között volt nyolcvan mérföldvár, számos torony, hat ellátó erőd, valamint a Vallum néven ismert, a faltól délre emelt földvár.
A régészek most Ouseburn körzetében végeztek ásatásokat, ahol a mai Newcastle-től keletre lévő torony egyetlen példájára bukkantak, a fali árok és hat akadálygödör mellett. Korábban már elvégeztek egy értékelést a helyszínnel kapcsolatban a meglévő régészeti és történelmi információk felhasználásával, hogy meghatározzák a potenciális régészeti örökség eszközeit és azok hatását. Ez azt mutatta, hogy
az ásatási terület a Hadrianus-fal és a védőárok vonala mentén terül el,
ám egy 2015-ös régészeti felmérés homokkőtörmeléket talált, ami arra utal, hogy minden építőanyagot eltávolítottak onnan, így csak a „törmelékmag" megbolygatott maradványai maradtak a falból.
A 3a nevű torony az ásatási terület északkeleti végén és a Hadrianus-fal északi részén található
– írja a HeritageDaily online tudományos portál. – A hossza körülbelül 12 méter, az alapok szélessége 2,36 méter és 2,46 méter között van.
Úgy tűnik, hogy a belső teret a 19. század végén és a 20. század elején végzett szintezés vagy építési tevékenység megcsonkította, a csapat azonban feltárt egy római tegula töredéket, amely arra utal, hogy a torony tetejét cserép fedte.
A tegula azon nagy peremes téglaalapok neve, minőket a rómaiak a háztetők befödésére használtak.
A hat gödör a fal és az árok közötti területen található, ám ezek túl sekélyek és kicsik ahhoz, hogy nyílt árokként funkcionáljanak.