A macskák akkor kezdenek először dagasztani, amikor már csak apró kiscicák és az anyjuk szoptatja őket. Ez a szokás a szoptatáshoz kapcsolódik, ami az oxitocin felszabadulásával serkenti az anyamacska tejellátását, így valószínűleg emiatt alakult ki. A dagasztásnak azonban van egy másik, evolúciós előnye is: egyfajta tapintási és feromon kommunikációs formaként jött létre a cica és az anya között.
A macskák puha mancspárnáiban illatmirigyek találhatók, és amikor gyúrnak, ezek feromonokat, tehát a kommunikációhoz használt kémiai üzeneteket bocsátanak ki
– mondta Susan Hazel, az Adelaide-i Egyetem Állat- és Állatorvostudományi Iskola vezető oktatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek a kötődéshez, azonosításhoz, egészségi állapothoz és sok más üzenethez kapcsolódnak.
Ezek egyikét, az úgynevezett „macska-békítő feromonokat" az emlőmirigyek körüli faggyúmirigyek bocsátják ki. A feromonok azonban nem csak az anya és a fiatalok közötti kötődés szempontjából fontosak.
A macskákat megnyugtató feromon képes kezelni az agressziót a kifejlett állatoknál.
Felmerült azonban a tudósokban a kérdés: ha a dagasztást leginkább a kiscicák végzik, miért folytatják a felnőtt egyedek? Nos, a válasz az úgynevezett neoténia magyarázatában rejlik. Ez az a jelenség, amikor egy állat felnőttkoráig megőrzi fiatalkori fizikai vagy viselkedési tulajdonságait.
A dagasztás különösen akkor maradhat meg felnőttkorban is, mert segíthet az üzenetek kommunikálásában.
A gazdája ölében végzett dagasztás azt üzeni, hogy „kapcsolatban állunk" vagy „az én társadalmi csoportomba tartozol". Egyes macskák eközben szeretnek puha vagy gyapjútakarókat dagasztani, ami az asszociáció miatt pihentető vagy megnyugtató lehet az állat számára.
A legtöbb esetben a dagasztás valószínűleg azt jelzi, hogy macskánk jól érzi magát.
Ha azonban a dagasztás nagyon gyakran, hosszú ideig fordul elő és kényszeresnek tűnik, esetleg kezdi károsítani a macska mancsait, lábát vagy száját, az annak a jele lehet, hogy a házikedvencünk stresszes, fájdalmai vannak és állatorvoshoz kell fordulni
– mutatott rá Julia Henning, az Adelaide-i Egyetem PhD-jelöltje. – A dagasztás és a szopás is kényszeressé válhat, ami különösen a sziámi és a burmai szent templommacskáknál jelenthet problémát.
Hozzátette: a dagasztás normális viselkedés, amely fontos része lehet annak, hogy a macska úgy érezze, hogy kötődik a tulajdonosához. Azt tanácsolja, hogy jutalmazzuk meg ezt a fajta viselkedést, mutassunk ilyenkor nagyobb figyelmet simogatással vagy jutalomfalat osztogatásával, amikor a cica úgy dagaszt, ahogy azt mi szeretnénk.