Brutális állkapcsú kétméteres féregszörny élt a tengerben

A hatalmas méretű devon korú ősféreg könnyedén elfogta a kisebb halakat is

A Bristoli Egyetem, a svéd Lund Egyetem valamint az Ontario Királyi Múzeum kutatói a múzeumban őrzött mintegy 400 millió éves devon időszaki tengeri üledékes kőzetlap tanulmányozása során egy óriási kihalt sörteféreg maradványaira bukkantak.

Soha sem ismertek még ilyen félelmetes rágószervvel felszerelt férget

A tudomány számára új fajnak bizonyult ősi sörteféreg a maga nemében egyedülállónak számít a fosszilis férgek között, mivel a hasonló típusú lényeknél valaha észlelt legnagyobb "állkapcsokkal" vagyis rágószervekkel rendelkezik, amelynek hossza meghaladja az egy centimétert, és szabad szemmel is jól látható.

A rokon fosszilis ragadozó féregfajoknak általában néhány milliméter hosszúak a fogószervei, amiket ezért csak mikroszkóppal lehet tanulmányozni.

A hatalmas méretű devon korú ősféreg könnyedén elfogta a kisebb halakat is Forrás: Sci-News/ James Ormiston

A kutatók szerint a Websteroprion armstrongi tudományos fajnevet kapott féreg a ma élő recens rokonfajokkal összehasonlítva hatalmasra nőtt,

a teljes testhossza elérhette akár a két métert is.

A devonkori óriás a mai eunicid fajokhoz hasonlítható, amelyek félelmetes, opportunista, és lesből támadó ragadozók. (A devon a földtörténeti óidő, a paleozoikum negyedik kora, amely 420 millió éve kezdődött, és 358 millió éve ért véget.)

A Websteroprion armstrongi kisebb rokonai ma is benépesítik a tengereket Forrás: CBC/Chutinun Mora

A Websteroprion armstrongi erőteljes állkapcsaival ragadhatta meg a zsákmányát, például halakat és lábasfejűeket (tintahalakat illetve polipokat), amelyeket a recens rokonaihoz hasonlóan a tengeraljzatba ásott odújába hurcolva falhatott fel. A Websteroprion armstrongi a devonkor tengerének az egyik legfélelmetesebb gerinctelen ragadozója lehetett.

A Websteroprion armstrongi élesen recézett fosszilis rágószerve ( állkapcsa) a bezáró kőzetben Forrás: Royal Ontario Museum/ Luke Parry

A devon forradalmi változást jelentett az élővilág fejlődésében; ekkor kezdték benépesíteni a szárazföldeket az első ízeltlábúak, valamint a tengerből származó és a szárazfölfi léthez alkalmazkodó gerincesek is.

Negyedszázadig rejtőzött a lelet a múzeumi raktárban

Mats Eriksson, a Lundi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője elmondta: "Az állatok óriásnövése csábító és ökológiailag fontos tulajdonság, amely általában előnyökkel és versenydominanciával társul." - Ez azonban rosszul ismert jelenség a tengeri férgek körében, és még soha nem mutatták ki fosszilis fajokon" – fűzte hozzá Mats Eriksson a Websteroprion armstrongi felfedezésének jelentőségét méltatva.

A Websteroprion armstrongi méretét szemléltető ábra Forrás: Twitter/ Fabio Alejandro

"Az új faj a többsejtű gigantizmus egyedülálló esetét mutatja be a paleozoikumból, mintegy 400 millió évvel ezelőttről" -nyilatkozta Luke Parry, a Bristoli Egyetem Földtudományi Iskolájának szaktudósa, a korábban publikált tanulmány társszerzője. Az egyedi leletet tartalmazó kőzetmintát még 1994-ben Derek K. Armstrong, az Ontario állambeli geológiai szolgálat munkatársa gyűjtötte be

egy távoli és lakatlan, csak helikopterrel megközelíthető területről.

A devon korú Kwataboahegan Formációhoz tartozó mintaanyagok az Ontariói Királyi Múzeumba kerültek ahol több mint negyedszázadig pihentek a raktárban egészen addig, amíg Mats Erikkson és kollégái alaposabb vizsgálatnak vetették alá a mintákat.

A Websteroprion armstrongi tudományos rekonstrukciója Forrás: Tvoj Blog

"Ez kiváló példa arra, hogy mennyire fontos távoli és feltáratlan területeken keresgélni, hogy új izgalmas dolgokat találjunk, de annak fontosságát is illusztrálja, hogy miért érdemes alaposan átvizsgálni a múzeumi gyűjteményeket"- értékelte a felfedezés jelentőségét David Rudkin, a múzeum munkatársa. Az ősi csoportnak számító soksertéjű férgek (Polychaeta ) a kambrium időszakban nagyjából 530 millió éve alaklultak ki, rendszertanilag pedig a gyűrűsférgek törzsébe (Annelida) tartoznak, vagyis a földigiliszta távoli rokonai. Számos fajuk népesíti be még ma is a tengereket.

(Forrás: Geology In )