Az Okeanos Explorer oceanográfiai kutatóhajó a NOAA Windows to the Deep nevű expedícióján hetedik alaklommal eresztette a mélybe a Deep Discover 2 (D2) távirányítású merülőeszközét. Amikor a D2 elérte a tengeraljzatot, a reflektorok fényében egy kardhal (Xiphias spp.) mélybe süllyedt teteme bukkant fel.
A felszíni régióban élő, elpusztult tengeri állatok mélybe süllyedő tetemei a tápanyagszegény mélytengeri környezetben az egyik legfőbb táplálékforrást jelentik a szürkületi és az abisszális zóna lakóinak. Ahogy a D2 elérte a tengeraljzatot, „átugrott" egy kisebb emelkedőn, amelyeről azt feltételezték eredetileg a kutatók, hogy talán egy hajóroncs lehet.
Ekkor néhány cápa jelent meg a D2 kamerájában. A kutatójármű lámpáinak fényében a kezelők hamarosan észrevették a vadul cikkázó cápákat,
és a tetem körül kibontakozó „evési őrületet".
A ragadozók számára a körülbelül nyolc láb (megközelítőleg 2,4 méter) hosszú kardhal volt a fő attrakció, amelynek tetemén legalább 11 cápa nyüzsgött.
A D2 lentebb beágyazott felvételén jól látszik, ahogy a kardhal teteméből a viszonylag kistestű tüskéscápák (Squalus spp.) lakmároznak.
A cápák számára egy olyan élelemforrás, mint a tengeraljzatra lesüllyedt kardhal teteme valóságos kincsesbányának számít. „Ilyen látványt nem lehet előre megtervezni, főleg nem az óceán mélyén" – nyilatkozta Peter J. Auster, a Connecticuti Egyetem tengerbiológusa, a Windows to the Deep expedíció tudományos munkatársa.
A kutatók szerint a mélybe süllyedt kardhal legfeljebb csak néhány órával korábban pusztulhatott el. "Nem tudtuk megállapítani, hogy mi okozhatta ennek a fenséges állatnak a halálát, talán a kora vagy betegség végezhetett vele" - írták az expedíció küldetésnaplójába a kutatók.
„Sem horog, sem pedig elszakadt damil nem volt látható, ami pedig arra utalhatott volna, hogy esetleg horgászzsákmány lett volna a hal. Bármilyen esetleges külső sérülés is érhette a kardhalat, ennek nyomát eltüntették a cápaharapások" – jegyezték fel a tudósok. A videón látható cápák többsége a 2018-ban felfedezett és Squalus clarkae tudományos elnevezést kapott tüskéscápafaj.
A Squalus clarkae a szürkületi zóna lakója, jellemző élőhelye a kontinentális lejtőaljzat 240 és 600 méter közötti mélységtartománya. A zabálási tébolyba belefedekezett cápák nem vették észre, hogy a D2 takarásában egy, a kardhal teteme körüli nyüzsgésre felfigyelt megtermett fűrészes sügér (Epinephelus spp.) ólálkodik.
A sügér a D2 által nyújtott „fedezéket" kihasználva rárontott a tetemtől eltávolodott egyik cápára, és egészben lenyelte, ahogy az a videón is jól látható. Hiába, ilyen a tápláléklánc!