Ausztrália korábban mindenféle megafaunának nevezett óriásállat otthonaként szolgált, mígnem a legtöbbjük körülbelül negyvenezer évvel ezelőtt kihalt. Ezek az állatok
a kenguruk, koalák, krokodilok és hasonló fajok mellett éltek, de ezek közül sok a ma ismert fajtársuk nagyobb „őstestvére" volt.
Itt éltek a Phascolonus nevű óriási vombatok, valamint a körülbelül kettő és fél méter magas, rövid arcú kenguruk és a háromtonnás Diprotodon optatum is, ami a valaha élt legnagyobb erszényes állatnak számít tudományos körökben.
Néhány ausztrál megafaunafaj, mint például a vörös kenguru, az emu és a kazuárfélék valójában a mai napig fennmaradtak: ám Új-Guinea fosszilis megafaunája lényegesen kevésbé tanulmányozott, mint Ausztráliáé
– mutatott rá Isaac Alan Robert Kerr, a Flinders Egyetem paleontológiai PhD jelöltje a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ám annak ellenére, hogy rejtélyek övezték, Új-Guinea fosszilis leletei lenyűgöző és szokatlan állatokra utalnak, amelyek evolúciós története szorosan és elválaszthatatlanul összefonódik Ausztráliával.
A paleontológusok szórványos expedíciókat és fosszilis ásatásokat végeztek Új-Guinea több területén. Az 1970-es évek elején a Mary-Jane Mountain által vezetett
régészeti feltárás során egy kihalt óriáskenguru két állkapcsa került elő.
Egy Tim Flannery nevű fiatal kutató (ma már professzor) Protemnodon nombe-nak nevezte el a fajt. Az általa leírt kövületek körülbelül 20 ezer – 50 ezer évesek és a Nombe Rockshelter-ről származnak, amely egy régészeti és őslénytani lelőhely Pápua Új-Guinea középső részének impozáns hegyei között. Ezen a helyen egy másik kenguru és óriás négylábú erszényes, úgynevezett diprotodontid kövületeit is azonosították.
Gavin Prideaux, Flinders Egyetem professzora és kollégái nemrégiben újra megvizsgálták a Protemnodon nombe kövületeit, és váratlan dolgot találtak. Kiderült, hogy ez a furcsa kenguru nem a Protemnodon nemzetség faja volt amely korábban Ausztrália egész területén élt, Kimberleytől Tasmaniáig. A tudósok szerint valami sokkal primitívebb és ismeretlenebb lehetett.
Különösen szokatlan őrlőfogai és ívelt zománctaréjai ugyanis megkülönböztetik az összes többi, eddig ismert kenguru közül
– magyarázta Isaac Alan Robert Kerr. – A fajt egy vadonatúj, Új-Guineában egyedülálló nemzetségbe helyeztük át, és nagyon kreatívan átneveztük Nombe nombe-nak .
Hozzátette: eredményeik szerint a Nombe nombe a kenguruk egy ősi formájából fejlődhetett ki, amely Ausztráliából Új-Guineába vándorolt a késő miocén földtörténeti korszakban, mintegy 5-8 millió évvel ezelőtt.
Akkoriban Új-Guinea és Ausztrália szigeteit egy szárazföldi híd kötötte össze az alacsonyabb tengerszint miatt – ma viszont a Torres-szoros választja el őket.
Ez a természetes „híd" lehetővé tette lehetővé a korai ausztrál emlősök, köztük a megafauna számára, hogy Új-Guinea esőerdőibe vándoroljanak. Amikor a Torres-szorost ismét elárasztotta a víz, ezek az állatpopulációk elszakadtak ausztrál rokonaiktól, és külön fejlődtek tovább, hogy alkalmazkodjanak az új, trópusi és hegyvidéki új-guineai otthonuknak.
Most a Nombe nombé-t a kenguruk ezen ősi leszármazottjának tekintik. A zömök, izmos állat változatos hegyvidéki esőerdőben élt, sűrű aljnövényzettel és zárt lombkoronával. Úgy fejlődött ki, hogy egykor fák és cserjék kemény leveleit ette, ami vastag állcsontokkal és erős rágóizmokkal ruházta fel.
A faj jelenleg csak két fosszilis alsó állkapocsról ismert.
És még sok minden további felfedezésre vár. A kutatók feltették a kérdéseket: a Nombe nombe vajon pont úgy ugrált, mint a modern kenguruk? De miért halt ki? A paleontológiára jellemző módon egy felfedezés ugyanis az új kérdések egész sorát inspirálja.
Új-Guinea endemikus állatvilágából keveset ismerünk a szigeten kívül, pedig nagyon furcsa és rendkívül érdekes
– mutatott rá Isaac Alan Robert Kerr. – Ráadául igen kevés ausztrálnak van fogalma arról, hogy mi van ott, a szoroson túl.
Hozzátette: amikor a doktori fokozatszerzése idején elutazott a Port Moresbyben található Pápua Új-Guineai Múzeumba, izgatottnak érezte magát a különös állatok miatt, amelyekkel ott találkozott.
A nagy, hosszú orrú, féregevő echidnáknak számos élő faja létezik – ezek közül az egyik elérheti a 15 kilogrammot is.
Ausztráliában emellett nem létező törpe-kazuárok és sok különböző wallaby- (kis- vagy közepes termetű kengurufajta, amely Ausztráliában és Új-Guineában őshonos), fakúszó kenguru- és oposszumfaj is található – és még sok más a kövületi leletekben.
Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ezek az állatok egyedülálló ausztrál származásúak, de vannak más, igen érdekes megjelenési formáik Új-Guineában
– hangsúlyozta Isaac Alan Robert Kerr. – Ausztrál biológusként egyszerre furcsa és izgalmas látni ezeket az „ausztrál" állatokat, amelyek egy másik tájon új és furcsa formákat öltöttek.
Ahogy Isaac Alan Robert Kerr fogalmazott, számára és kollégái számára nagyon izgalmas, hogy Nombe nombe új életre találhatott az új-guineai paleontológiában. A csapat tagja egy kis kutatócsoportnak, amely a közelmúltban kapott támogatást, hogy három ásatást végezzen két különböző helyen Pápua Új-Guinea keleti és középső részén a következő három évben.
A Pápua Új-Guineai Múzeum kurátoraival és más biológusokkal együttműködve most remélik, hogy ösztönzik a fiatal helyi biológushallgatókat a paleontológia tanulmányozására és új fosszilis fajok felfedezésére.
A szakemberek úgy vélik, hogy ha szerencséjük van, akkor akár egy teljes Nombe nombe óriáskenguru csontváz is várhat rájuk.