A szakemberek már azonosítottak hasonló kőedényeket rejtő lelőhelyeket Indiában és Indonéziában, ám a leghíresebb kőedény-koncentrációkat a laoszi Xiangkhoang-fennsíkon találták. Ezeknek
a titokzatos eszközöknek a lelőhelyeit James Philip Mills és John Henry Hutton fedezte fel először 1929-ben Északkelet-Indiában, Ndunglo falu közelében, a Cachar-hegység északi részén.
Az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU), a North-Eastern Hill Egyetem és a Gauhati Egyetem tanulmánya is beszámolt arról, hogy összesen hatvanöt homokkőedényt fedeztek fel Assam térségében a közelmúltban.
A ScienceDirect folyóiratban megjelent cikk a Saipung Sub-ben végzett terepmunkáról számol be, amelyet az Union Christian College, a Nagaland Egyetem, a North-Eastern Hill University, a Kiang Nangbah College és a Martin Luther Christian University kutatói írtak. A csapat hét titokzatos edényt talált Saipungban, New Plang Moiban, Thurukban, Mualhoiban, Mualsei Thialsen Tlangban, Mualsei Neng Sengben és Mualsei Lungmaichamban.
A kőkorsók és a kör alakú lapos kövek különböző méretű és alakú csoportokban fordulnak elő.
Némelyik lelőhelyen mesterségesen kiásott, hosszúkás alakú ikertavak is megbújtak, amelyek közepén egyedi kör alakú kőlapot helyeztek el. Egyértelmű mintázat figyelhető meg rajtuk.
A kőkorsó lelőhelyek többnyire a hullámzó dombok csúcsán fekvő sík területeken helyezkednek el és többnyire ott találhatjuk őket, ahol természetesen előforduló homokkő kiemelkedések vannak.
A Mualsei Thialsen Tlang lelőhelyén lévő két klaszterből a régészek négy kőedényt ástak ki, amelyekből edényszilánkok, egyfajta kő dugó, egy kis üveggyöngy és elszenesedett emberi csontdarabok kerültek elő.
A helyiek korábban vas lándzsafejeket is találtak itt. A csapat Mualsei Neng Seng közelében törött homokkőlapokra is bukkant, amelyek állatokat és emberi motívumokat ábrázolnak. A födémeket lineárisan igazították nyugat, délnyugat és dél felé. A metszeteken disznóképek, szarvakkal ábrázolt fajok kaptak helyet, valamint madár, fazék vagy tök, emberi arc, valamint guggoló testhelyzetű emberalakok motívuma látható rajtuk.
Az East Jaintia Hills-ben négy tégely kis léptékű feltárása segített kulcsfontosságú betekintést nyújtani azoknak az embereknek a halotti temetkezési gyakorlataiba, akik ezeket a kőedényeket készítették és használták
– mutatott rá a csapat, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz. – Az ásatás tárgyi bizonyítékai egyértelműen arra utalnak, hogy a kőedények egyfajta ereklyék, amelyeket egy gödör tetején állítottak fel, ahol a halottak hamvasztás utáni kulturális javait helyezték el.
Hozzátették: az ilyen jelentős eredmények fontosak a kőedények lelőhelyeinek további megértésében Északkelet-India és Délkelet-Ázsia tágabb kontextusában.