A modern diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően ma már számos súlyos következményekkel járó betegség, vagy szervi elváltozás mutatható ki még azt megelőzően, hogy visszafordíthatatlan következményekkel kellene szembenéznie a páciensnek. Az egyik igen elterjedt és könnyen, fájdalommenetes elvégezhető ellenőrzés az ultrahangos vizsgálat.
Az ultrahang az emberi fül számára érzékelhetetlen, 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú úgynevezett nagyfrekvenciás hang. Mivel az ultrahang energiatartalma alacsony, ezért különösen alkalmas az orvosi diagnosztikára,
mert semmilyen elváltozást nem okoz, és nem károsítja az emberi szerveket.
Az ultrahangos szűréssel már akkor felfedezhetőek az apró elváltozások, amikor ezek még nem okoznak semmilyen jól észlelhető tünetet. Különösen hatékony lehet ez a diagnosztikai módszer a hasi szervekben, valamint a lágyrészekben, így különösen a pajzsmirigyben, a bőr alatti szövetekben a herékben vagy a mellben lappangó
és tünetet még nem okozó elváltozások lokalizálásában.
Az ultrahangos diagnózis során az ultra-hanghullámok segítségével alkotnak képet a vizsgált szervekről, vagy a szervezetben zajló folyamatokról.
A módszer lényege, hogy a magas frekvenciájú hanghullámok visszaverődnek a vizsgált belső szervekről vagy más egyéb képletekről, a visszhang pedig képként rajzolódik ki a diagnosztikai műszer monitorján. Tehát az ultrahang lehetőséget ad arra, hogy mindenféle külső beavatkozás nélkül láthatóvá, és ezzel vizsgálhatóvá váljanak a belső emberi szervek.
Az ultrahangos diagnosztika legfőbb területe a belgyógyászat,
különösen alkalmas az endokrinológiai, az urológiai és a nőgyógyászati problémák kellő idejű feltárásához.
Noha az ultrahang a rosszindulatú daganatok egyértelmű diagnosztizálására önmagában nem alkalmas, de mindenféleképpen feltárhatja a kezdeti stádiumban lévő tumorokat. Az ultrahangos vizsgálat segítségével feltérképezhető a tumoros elváltozás mérete, erezettsége, ultrahangos struktúrája, valamint a szervi környezetébe való beágyazottsága.
Az ultrahangos szűrővizsgálattal jól elkülöníthetőek a folyadékkal teli és általában sima falú ciszták a rákos daganatoktól. Az úgynevezett Doppler-ultrahanggal a daganat érhálózata és véráramlása is vizsgálható,
ami megfelelő következtetési alapot adhat a tumoros elváltozás rosszindulatúságára.
A Doppler-ultrahang visszaverődik a mozgó vérsejtekről, a diagnosztikai készülék pedig ebből képes kiszámítani a véráramlás sebességét. Az áramlási görbék felvázolása fontos információkat szolgáltat a vizsgálatot végző orvos számára.
Mindezzel az ultrahangos szűrés megalapozhatja a még pontosabb CT-, vagy MR vizsgálat elvégzésének szükségességét. Az ultrahangos vizsgálattal igen sok lappangó betegség felderíthető,
de különösen hatékony eszköz lehet az emlőrák korai,
kezdeti stádiumban lévő kiszűréséhez. Az emlőrák leggyakrabban az emlő mirigyszövetéből, illetve a tejutak falát bélelő hámszövetből kiinduló rosszindulatú daganat.
A tüdőrák után a második leggyakoribb rákos megbetegedésnek számít a világon.
Az emlőrákos megbetegedések aránya különösen magas a nyugati világban, Magyarországot is beleértve. Az emlőrák a korán felfedezhető tumoros elváltozások közé tartozik, és a kezdeti stádiumban lévő tumor igen jó gyógyulási eséllyel kezelhető, de ehhez az szükséges, hogy még időben felfedezzék.
35 éves kor alatt az emlők szöveti- és szerkezeti elváltozásainak (ciszta, daganat, stb.) kimutatására az emlő ultrahangvizsgálata, míg a 35 év feletti nők esetében az ultrahangos diagnózis, illetve a mammográfia ajánlott, A rendszeres ultrahangos (és egyéb jellegű) szűrővizsgálatokkal jelentősen csökkenteni lehet a rosszindulatú daganattípusok által jelentett halálos kockázatot.