A kutyák csak a kék és a sárga, valamint a szürke néhány árnyalatát látják. Ez az új kutatások szerint azt jelenti, hogy különbséget tudnak tenni a kék és a zöld között, de a vörös és a zöld megkülönböztetése már nehezen megy nekik. Tehát míg az emberek trikromatikusak vagyunk ebben a kérdésben, a kutyák dichromatikusak, vagyis „két-színűek", írja a ZME Science online tudományos portál.
A trikromácia, trikromázia vagy trikromatikus színlátás egy olyan állapot, amiben az élőlénynek három különböző csatornája van a színlátáshoz: ez azt jelenti, hogy háromféle csap van a szemükben.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, az emberi szem akkor érzékeli a színeket, amikor a fény bizonyos hullámhosszú részei visszaverődnek a tárgyakról a lencsébe. A megtört fény ezután a retinára fókuszál, ahol a kúpoknak és pálcikáknak nevezett fotoreceptorok értelmezik az üzenetet, hogy azt az agyban lévő látókéreg feldolgozza. Az emberi retinán több millió ilyen fotoreceptor található.
A pálcikák felelősek a gyenge fényben való látásért, vagyis a sötétadaptált (szkotopikus) látásért, amely lehetővé teszi számunkra, hogy gyenge fényben vagy szinte fény nélkül is érzékeljük a formákat és a mozgást.
A csapok három különböző típusú receptorból állnak (rövidhullám-érzékeny, közepeshullám-érzékeny és hosszúhullám-érzékeny csapok), amelyek lehetővé teszik számunkra a színek érzékelését.
A legfontosabb különbség a csap és a pálcika között az, hogy előbbi fényérzékenyebb, mint a második, és sokkal több fényt igényel ahhoz, hogy jeleket küldjön az agyba. Ez megmagyarázza, hogy miért nem látunk a sötétben színeket.
Kezdetben a tudósok úgy gondolták, hogy a kutyák szemében nincsenek csapok, amiből arra következtettek, hogy nem láthatnak színeket. Anatómiai boncolások azonban kimutatták, hogy a legjobb barátainknak is vannak csapjaik, de az emberhez képest sokkal kevesebb mennyiségben. A kutyáknál hiányoznak a vörös-zöld csapok, így nem látják ezeket a színeket. A színlátó élőlények mintegy 40 millió éve rendelkeznek a trikromát (három szín: kék, zöld, vörös) színérzékelés képességével.
A kutyák esetükben a dikromatikus színlátás egy olyan állapot, amiben az élőlénynek két különböző csatornája van a színlátáshoz.
A legtöbb emlős az elterjedt elképzeléssel szemben nem színvak, hanem dikromát, két csaptípussal (kék és zöld); ennek oka az ősi emlősök éjszakai életmódja. Ami azt illeti, a kutyáknak több pálcájuk van, mint az embereknek, így sokkal jobban látnak a sötétben, mint mi.
A kutyák lényegében háziasított farkasok, tehát éjszakai ragadozók, amelyeknek jó látásra van szükségük a sötétben a zsákmány követéséhez és elkapásához.
Négylábú barátaink szemének ráadásul nagyobb a lencséje és a szaruhártya felülete, valamint a retina mögött egy fényvisszaverő hártya, az úgynevezett tapetum lucidum, ami tovább javítja az éjszakai látásukat. A tapetum visszatükrözi a szembe már bejutott fényt, így a kutya szeme is jobban lát.
Ez az oka annak is, hogy néha úgy tűnhet, hogy a háziállatunk szeme éjszaka világít.
Bár a kutyák látás terén nem olyan jók, mint az emberek, ám az orruk és a füleik bőven „kárpótolják" őket emiatt. Az ebek hallása is élesebb, mint a miénk, a szaglásuk pedig körülbelül 1000-szer érzékenyebb, mint az emberi orr.
Az az elképzelés, hogy a kutyák gyengén és csak a szürke árnyalataiban látnak, Will Judynak, a Dog Week magazin egykori kiadójának tulajdonítható az 1930-as évekből.
Valószínű, hogy az egész külső világ a fekete és a szürke különböző árnyalatainak tűnik számukra
– írta Judy az 1937-ben megjelent, rendkívül népszerű „A kutya kiképzése" című kézikönyvében.
Ez a mítosz meglepően makacsan tartja magát annak ellenére, hogy már az 1960-as évekből származó kutatások is bizonyítják, hogy a kutyák szemének felépítése lehetővé teszi a színek látását. Az ok, amiért ilyen komolyan bekerült a köztudatban, az annak a ténynek tulajdonítható, hogy az ebek nem támaszkodnak annyira a színlátásra, mint az emberek.
A kutyák úgy fejlődtek ki, hogy inkább a szaglásukra és a hallásukra hagyatkoznak a látásuk helyett. Valójában sok kutyafajtának jobb a szaglása, mint bármely más állatnak.
A kutyák számára az illatok és a hangok érzékelése sokkal fontosabb, mint a színlátás képessége.
Az azonban, hogy a kutyák nem támaszkodnak annyira a színlátásra, mint az emberek, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem látnak színeket. Bár nem látják ugyanazt a színskálát, mint mi, mégis képesek érzékelni bizonyos színeket és árnyalatokat.
Mindez azt jelenti, hogy a kutyák nem teljesen színvakok. Inkább sok tekintetben valószínűleg hasonlóan érzékelik a színeket, mint a vörös-zöld színvakság különböző formáiban szenvedő emberek. Bizonyos színek nem élénkek számukra, és nehezen tudnak különbséget tenni ugyanazon szín különböző árnyalatai között.
A kutyáknak csak kétféle csapjuk van: az egyik a kék színhez, a másik pedig elnyeli az emberi vörös és zöld közötti hullámhosszokat.
De hogyan látják pontosan a kutyák a színeket? Ezt lehetetlen megmondani anélkül, hogy szemet cserélnénk velük, ám a szakemberek szerint az anatómiájukból ítélve valószínű, hogy a sárga, a kék és a zöld árnyalataiban látnak a legjobban.
Amikor ezeket a színeket kombinálják, a kutyák agya valószínűleg sötét- és világossárga, szürkéssárga és barna, valamint sötétkék és világoskék hullámhosszokat dolgoz fel.
Ez megmagyarázhatja, hogy a kutyák miért bolondulnak a sárga teniszlabdák kergetéséért. Valószínűleg látják, hogy a teniszlabda „világít", különösen a zöld füves háttér előtt, amely számukra meglehetősen unalmasnak tűnik.
A kutyák tehát nem teljesen színvakok. Bár előfordulhat, hogy nem ugyanazt a színtartományt látják, mint az emberek, mégis képesek érzékelni bizonyos színeket és árnyalatokat.
Kutyatulajdonosként fontos, hogy megértsük kedvenceink látását és azt is, hogy miben különbözik a miénktől.
Bár a kutyák számára a színlátás talán nem olyan fontos, mint számunkra, mégis fontos része a körülöttük lévő világ érzékelésének. Ha tudjuk, hogy a házikedvencünk érzékenyebb a kék és a sárga színre, akkor válasszunk olyan játékokat, amelyek ezeket a színeket hangsúlyozzák.