A jaktermékek a helyi fogyasztás és kereskedelem számára létfontosságú kalória- és nyersanyagforrásként szolgálnak Kelet-Eurázsia magashegyi közösségeiben. Eddig azonban viszonylag kevés bizonyítékot találtak a jak korai mongóliai történetére vonatkozóan, és a tudósok még gyakran abban is bizonytalanok, hogy a jakot háziasították-e vagy sem. Az egyetlen azonosítható régészeti lelet a Denjiin Navtan lelőhelyről előkerült jak koponya, amelyet a késő bronzkorban vagy a korai vaskorban keletkezett.
Mivel Mongóliában a háziasított jakra vonatkozó régészeti és történelmi feljegyzések korlátozottak, a fehérjék elemzése fontos lehetőséget nyújt arra, hogy a szakemberek betekintést nyerjenek az állat korai felhasználási módjaiba és elterjedésébe.
A közelmúltban publikált tanulmányban új fehérjeleleteket mutattak be a mongol Khorig temetőkből, ahol az észak-mongóliai Khovsgol-hegység magaslati gerincein elit temetkezéseket végeztek. Ezek a temetkezések a permafroszton belül helyezkednek el, ami lehetővé tette az olyan szerves anyagok, mint a selyem, a nemez és a bőr, valamint a kerámiaedényekben található maradványok kivételes megőrzését.
A legfontosabb leletünk egy elit nő volt, akit egy bogtognak nevezett nyírfakéreg kalapban és egy aranyszínű, ötkarú sárkányt ábrázoló selyemruhában temettek el
– mondta Alicia Ventresca-Miller, az U-M antropológia adjunktusa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A proteomikai elemzéseink arra a következtetésre jutottak, hogy a nő élete során jaktejet ivott, ami segített nekünk igazolni ennek az ikonikus állatnak a hosszú távú használatát a régióban, valamint bizonyította az elit uralkodókkal való kapcsolatait.
A fehérjéket Khorigból származó egyének fogkőjéből vonták ki, ahol a 11 mintából 10-ben találtak a szájüregben jellemzően megtalálható fehérjéket.
A tanulmány szerint az eredmények arra utalnak, hogy a jaktejet valószínűleg már 1270-ben is fogyasztották Mongóliában.
Szakemberek úgy vélik, hogy tekintettel arra, hogy a mongol és a globális régészeti feljegyzésekben kevés bizonyíték van a jaktej fogyasztására (sőt, a jak kizsákmányolására általában véve), ez a megállapítás jelentős. Azt is elismerték, hogy ez egy viszonylag késői időpontnak tűnik a jaktejfogyasztására, amely valószínűleg már korábbi korszakokban is előfordult, de eddig nem azonosították.