A Liangzhu középpontjában egy pánregionális városi központ (a kultúra típushelyszíne) állt, amelyet szintén Liangzhu-nak neveztek, és amelyet először 1936-ban fedeztek fel. A szakemberek szerint az alacsonyan fekvő terület rossz vízelvezetése miatt bekövetkezett hatalmas áradások és elöntések kényszeríthették arra a Liangzhu népét, hogy elhagyja fővárosát és a Taihu-síkságon felépített lakóhelyeit, ami végül az egész Liangzhu civilizáció összeomlásához vezetett Krisztus előtt 2300 körül.
A régészek a közelmúltban összesen 329 kőszerszámot tártak fel a Wuxi városban található Dinggeng régészeti lelőhelyen.
A csapat 73 kő- és csontnyílhegyet, valamint számos kerámia- és jáde leletet is talált. A legfigyelemreméltóbb felfedezés azonban egy 4500 éves kőbalta, amelynek mindkét oldalába tigriseket, valamint felhőket és madarak mintáit vésték.
A kutatók egy úgynevezett áldozati emelvényen találták, amelyen kopás és sérülések nyomai láthatók, ami a kutatók szerint arra utalhat, hogy valószínűleg rituális céllal, szertartások során,
a hatalom szimbolizálására használták, nem pedig konfliktusban használt fegyverként.
A baltán lévő mintákat egy sokkal keményebb kőeszközzel készítették
– mondta Liu Baoshan, a Wuxi Kulturális Örökségek és Régészeti Intézet vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ez az első példa a régióban feltárt tigrismintás kőbaltára.