Még korábban, a keleti-Alpokban bukkantak rá arra a szilikátos rétegsorra, amelyet elsőként Alastair Ruffel brit geológus vizsgált meg alaposabban.
A szürke és egyenletes lerakódást mutató üledékrétegből arra a következtetésre jutott, hogy nagyjából 234 millió éve hirtelen megszakadt a triász időszak karni korának addigi forró és arid, azaz a sivatagi viszonyokhoz hasonló száraz periódusa.
A szürke és szilikátokban gazdag réteg geológiai értelemben viszonylag rövid idő, egy-két millió év alatt rakódott le, éppen akkor, amikor egy feltörekvő új állatcsoport jelent meg az élet színpadán: a dinoszauruszok.
A rétegsor keletkezése egybe esik a dinoszauruszok robbanásszerű elterjedésével és diverzitásuk felvirágzásával.
Valójában az 1980-as évek elején történt felfedezés óta egyre több bizonyíték támasztja alá azt,
hogy a hirtelen beköszöntött nedves időszak lehetett az a kiváltó tényező,
amely lehetővé tette a dinoszauruszok és valószínűleg a modern szárazföldi fauna többi tagja számára is, hogy diverzifikálják és meghódítsák a földet.A Keleti-Alpokból feltárt és később világszerte megtalált rétegsor azt bizonyítja, hogy hozzávetőleg 234 millió éve szinte egyik napról a másikra hatalmas és elképesztő bőségű csapadék kezdett az akkori szuperkontinens, a Pangea száraz területeire ömleni.
A karni pluviális katasztrófaként, vagy karni válságként is ismert időszak egyértelműen globális kihatású esemény volt, amelyet a világ minden tájáról kimutatott rétegsor azonossága bizonyítja. A szokatlan mennyiségű,
és egy-két millió évig szinte szakadatlanul zuhogó csapadék
oka a jelek szerint a páratartalom gyors és abnormális megnövekedésének lehetett az eredménye.
A kutatók sokáig értetlenül álltak e drasztikus változás okai előtt. Úgy tűnik azonban, hogy a legújabb vizsgálatok megtalálták a számos állatcsoportra katasztrofális következményekkel járó mezozoikumi özönvíz okát, méghozzá egy elementáris erejű vulkánkitörés-sorozat képében.
A kitörések a karni kor elején értek el tetőpontjukat"
– mondta az Everything Dinosaur című földtudományi lapnak Jacopo Dal Corso, aki részt vett a katasztrofális vulkáni esemény kutatásában. A súlyos következményekkel járó vulkanizmus centruma a mai Alaszka középső és déli részén, illetve a jelenlegi Brit Columbia csendes-óceáni partvidékén lehetett.
„Néhány éve tanulmányozom a kitörések geokémiai jellemzőit, és sikerült megállapítani hogy mindennek óriási hatása volt a földi atmoszférára. A kitörések olyan erőteljesek voltak, hogy hatalmas mennyiségű üvegházhatást okozó gázt, például szén-dioxidot pumpáltak a légkörbe globális klímaváltozást okozva" – nyilatkozta Dal Corso. A Pangea területét ebben az időszakban heves monszunesőzések jellemezték.
Paul Wignall paleokörnyezet-kutató szerint ebben a világtenger gyors és extrém felmelegedése is szerepet játszott. A víztömeg felett felmelegedő levegő rengeteg vízpárát szívott magába az intenzív párolgás miatt, ami a szuperkontinens fölé jutva heves esőzések formájában csapódott ki.
A hirtelen jött párás és nedves időszak nem volt kedvező sem a szárazföldi, sem pedig a tengeri élővilág számára. Egy, a Journal of the Geological Society folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez volt az az időszak, amikor a vulkánkitörések savas esőket és nagy mennyiségű üvegházhatású gázokat termeltek, ami viszont tömeges kihalást okozott a sokkszerű felmelegedés, a növényzet pusztulása és a talaj intenzív eróziója miatt a szárazföldön, a világtenger elsavasodása és oxigéntartalmának lecsökkenése pedig az óceánok élővilágát tizedelte meg.
Az akkori fajok többségét kiirtotta ez az esemény, de a krízisnek akadtak nyertesei is.
"A triász elejét jellemző növénytársulások és a kulcsfontosságú növényevők szárazföldi kihalásának szemmel láthatóan a dinoszauruszok lettek a fő haszonélvezői a mintegy kétmillió évig tartó esőkrízist követően.
A hirtelen megüresedett ökológiai fülkéket gyorsan betöltötte ez az új és feltörekvő állatcsoport kezdetben a mai Dél-Amerika területén, majd szerte az egészen az egész világonn" – írta a kutatócsoport a Journal of the Geological Society szaklapban közzétett tanulmányban.
"Ez lehetett az egyik legfontosabb gyors esemény az élet történetében, tekintve, hogy nemcsak a dinoszauruszok korszakának felvirágzásában játszott szerepet, hanem a legtöbb kulcsfontosságú klád eredetét is, - amelyek a modern szárazföldi faunát alkotják – erre a krízisre lehet visszavezetni"- írják a kutatók.
A Pangea a földtörténeti ókor derekán, a karbon időszakra állt össze az akkori kontinensekből nagyjából 350 millió éve.
E az északi és déli féltekére egyaránt kiterjedő hatalmas szárazulat hozzávetőleg 150 millió évvel ezelőtt, a jura kor végén, illetve a kréta elején az Atlanti-óceán kinyílásával kezdett el szétdarabolódni. A lemeztektonikai folyamatok eredményeként a Pangeából jött létre az összes mai kontinens.
(Forrás: IlfScience)